Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 14. kedd (65. szám) - A diákok iskolaszövetkezeti munkavállalásának, és a megváltozott munkaképességű személyek munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatásának elősegítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - PÓCS JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
2516 PÓCS JÁNOS ( Fidesz ): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést ebben a késői órában, de úgy gondolom, hogy Gúr képviselő úrnak egy kijelentése mellett - az összes többi, de főleg egy kijelentése mellett - azért nem mehetünk e l szótlanul. Amikor Gúr Nándor képviselő úr azt mondja, hogy ennek a történetnek a fiatalok a kárvallottjai, akkor Gúr Nándor képviselő urat szeretném emlékeztetni arra, bármennyire szeretné azt a látszatot kelteni, hogy 2002 óta a Fidesz van kormányon, ne m így van. Szeretném két komoly szemlélettel összehasonlítani azt az időszakot, amikor önök voltak kormányon, és amikor mi vagyunk. (20.40) Tudjuk, hogy Gúr Nándor képviselő úr és társai legfőbb erénye a riogatás. Emlékszünk arra, amikor a 23 millió románn al riogattak, elveszik a nyugdíjat, a kórházakat, majd utána ők hozták a gyógyszerfelírási díjat, a vizitdíjat, és még hosszan folytathatnánk. Igaz, hogy az önök erényébe, egyáltalán a szótárába sem tartozott az, hogy munkahelyvédelmi akcióprogram. Képvise lő úr, riogathatnak önök azzal, hogy a fiatalok elvándorlása milyen jelentős, csak tudja, a fiatalokat megtartani legelsősorban a magyar munkahelyek tudják. Igaz a magyar munkahelyekre, hogy nem tudják a dupláját fizetni, mint Ausztriában, Svájcban, Németo rszágban vagy Franciaországban, de ez a kormány nem üzente meg a munkavállalóknak, a munkáltatóknak, a fiataloknak, hogy el lehet menni, ahogy önök, ön és az ön miniszterelnöke annak idején megüzenték. Bizony, ennek isszuk a levét. De már az is nagy dolog, hogy ezek a cégek ma már nem elmennek, hanem Magyarországon fejlesztenek, Magyarországon terjeszkednek, és a munkahelyvédelmi akcióprogramnak köszönhetően - bármennyire is savanyú önnek a szőlő - 2010hez képest 4050 ezerrel több fiatal dolgozik. És, kép viselő úr, nem a kormányt bántja, nem az államtitkár urat és nem ezt a programot bántja, hanem a fiatalokat, azokat a fiatalokat, akik haszonélvezői lesznek annak a 40 milliárd forintnak, amit az ifjúsági garanciaprogram biztosít számukra. Ha önök, amikor kormányon voltak, használni nem tudtak, ha ellenzékben használni nem tudnak, akkor legalább ne ártanának a fiataloknak! Persze az önök szempontját meg lehet érteni, meg kell érteni, tartja a népi mondás is: nehéz valakiről elhinni, hogy igazat mond, ha tud juk, hogy a helyében hazudnánk. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most folytatjuk a normál időkeretben felszólalásra jelentkezett képviselők felszólalásaival. Megadom a szót Gúr Nándor képvi selő úrnak, 15 perces időkeretben. (Boldog István: Az kevés!) Parancsoljon! GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elég lesz, nem lesz kevés. Pócs János képviselőtársam megszólított, úgyhogy el kell hogy mondjam, hogy rég hallottam annyi badarságot, mint az előbbi néhány percben, egyszerűen azért, mert ha figyelt volna, abban a 1012 percben, amit elmondtam, részben az ön felvezetőjéhez illesztetten és azt kiegészítve, a törvénytervezetet kiegészítve, akkor hallania kellett volna, hogy a törvényterve zettel kapcsolatosan egyértelmű volt az álláspontom személy szerint is, Kiss László képviselőtársam álláspontja is, ami arról szólt, hogy bár elkésettnek tartjuk a történetet, mert öt év leforgása alatt lett volna módjuk és lehetőségük, hogy több tízezreke n segítsenek passzív jogviszony keretei között, akiknek ez kézzelfogható forinttöbbleteket jelentett volna a mindennapjaikat érintően, bár ezt nem tették meg, most hoztak egy törvénytervezetet, erre a válaszunk pedig az volt, hogy abszolút módon támogatjuk , hiszen úgy érezzük, hogy a megélhetéshez való javak megszerzése tekintetében ez segítséget nyújt. Tehát mindaz, amit az előbbiekben mondott, ha nem akarom másképp minősíteni, akkor csak badarságnak nevezem, merthogy támogatjuk, megkésettnek tartjuk, de t ámogatjuk.
