Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 14. kedd (65. szám) - A banki elszámolás során tapasztalt visszaélések elleni fellépéshez szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2431 magasabb áthárításokra is sor került a későbbiekben a tranzakciós illeték esetében, mint a kivetett, illetéknek nevezett adó mértéke. Ezt egyébként nem mi állítjuk, jobbikos képviselők, az érintett bank kommünikéje és ez ügyben kiadott közleménye is elismeri, hogy tranzakciós illeték tekintetében a lakosságon leverték ezt az egész terhet, önök csendben ültek, semmit nem tettek, tehetetlenek voltak, ami kétharmados felhatalmazással enyhén szólva röhejes lenne. Nagyon jól tudjuk, hogy tehettek volna, ha akartak volna, de nem akartak, mert összejátszottak a bankokkal már ott is. Elmondható volt tehát az is, hogy ezen összejátszás a későbbiekben nyílttá vált, hiszen ezen évben pontosan nemzetgazdasági miniszteri szinten jelentették be, hogy lényegében egy paktumot kötött ek a bankokkal, amely paktum értelmében a kilakoltatások elé már nem kívánnak komolyabb gátakat emelni, a Nemzeti Eszközkezelő csak úgy segíthet, ahogy a bank, a bűnelkövető bank engedélyezi. Tehát még egyszer mondom, az előttünk fekvő javaslat egyébként t árgyalható, támogatható, és elmondható vele kapcsolatban, hogy igen, ami segít a károsultakon, fogyasztókon, azt a Jobbiknak is meg kell szavaznia, érzésem szerint minden felelősen gondolkodó parlamenti képviselőnek meg kell szavaznia. Csak ne hazudjanak a szemünkbe, ne mondják azt, hogy önök ezt a problémakört időben felismerték és teljeskörűen rendezték! Higgyék el, hogy a kormányzati hitelességet támogatná az, hogyha belátnák, hogy a cselekvést évekkel elhúzták, évekkel később avatkoztak be, mint kellett vagy lehetett volna, de most rájöttek arra, hogy valamit tenni kell, és legalább részlegesen cselekednek. Láthatjuk teljesen egyértelműen, amikor elhangzik kormánypárti képviselő szájából, hogy az állampolgárok jogos jussukhoz juthassanak hozzá hamarabb, akkor azt mondom, hogy ez egy közös cél lehet, tehát ezzel én tökéletesen tudok azonosulni, felmerül ugyanakkor az a kérdés, hogy 2010 áprilisában 185,12 volt a forint/svájci frank árfolyam, aztán jött egy 256 forintos, lényegében piaci árfolyamon történő forintosítás. Hogy van ez? Mi történt a kettő között? És hogy fordulhatott elő az, hogy amikor a Jobbik 2010ben felvetette, hogy felvételkori árfolyamon kellett volna forintosítani, ha még nem is ezt követték volna el, tehát mondjuk, nem 155160 forinton forintosítanak, hanem az akkori 185 forinton, nagyon könnyű kiszámolni, családonként, szerződésenként 3 millió forinttal, egy kicsit több mint 3 millió forinttal jártak volna jobban mindannyian, akik érintettek az úgynevezett devizahiteleskrízisben. Tehát ne mondják azt, hogy időben felismerték a problémát, mert az önök első lépése több évvel a probléma felmerülését követően az volt, hogy bevezették a végtörlesztés lehetőségét, A- és Blistáztak a károsultak között, mert a szerencsésebbek, a gazdagabbak bi zony 180 forinton végtörlesztettek. Indokolják meg nekünk, könyörgünk, egyszer, hogy mi volt az oka annak, hogy a szerencsésebbek egy kedvezményes árfolyamon végtörleszthettek, az átlagos, egyszerű magyar ember, hitelkárosult pedig megkapta az arcába a pia ci árfolyamot, a 256 forint fölöttit?! (Németh Szilárd István: Ne beszélj már összevissza! Most kapnak vissza pénzt! Ezzel kampányoltátok végig az elmúlt négy évet is.) Tehát igen, lehet, hogy most a végtörlesztők kapnak vissza pénzt, de ne kozmetikázzanak , könyörgök, nyomja meg azt a gombot, és vezesse le nekünk, hogy miért tudtak végtörleszteni 180 forinton a szerencsések, és miért kapták a többiek a piaci árfolyamot! Hol vannak a százmilliárdok? Lehet itt dumálni meg bankokkal paktumot kötni, de hol vann ak a milliárdok? Soha, senki nem tudott egy szakmailag tartható választ adni erre. (Németh Szilárd István közbeszól.) Egyébként Répássy államtitkár úr legalább megkísérelte ezt a Gazdasági bizottság előtt, ott is felmerült egyébként az a semmisségi kérdés, ahol egy alaptalan váddal illették a Jobbikot. Az önök állítása szerint mi azt szerettük volna, hogy legyen minden szerződés semmis, és akkor le kellett volna bontani a felépített házakat, visszaadni a bankoknak a pénzt. Ez nem igaz, a Jobbik ilyet nem sz eretett volna. A semmisség egyébként automatikusan nem jelentené, ez csak jelenthetné ezt, tehát egy feltételes mód bevezetésével állt volna meg csak részben az az állítás, amit önök hangoztattak. De Répássy államtitkár úr indoklása volt az egészen elképes ztő számomra, ahol, bár látszólag mintha ráérzett volna, hogy igen, nem teljes körű ez a rendezés, nem teljesen igazságos, hiszen a bankoknál
