Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 13. hétfő (64. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
2365 vagyunk. A legkisebb lelkifurdalás nélkül tudja maga mögött az összes koráb bi kijelentését, hogy hasonlók miatt valaki mást nyilvánosan megkövezzen. Képviselő úrnak mindazonáltal nem ártana komolyan elgondolkodnia arról, hogy mi a nők szerepe a közéletben és az ausztrál társadalomban, mert mi ennél jobb megítélésre vagyunk jogosu ltak. Julia Gillard, volt ausztrál miniszterelnöknő parlamenti beszédét hallották. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és a függetlenek padsoraiból.) ELNÖK : Most napirend utáni felszólalásra jelentkezett Magyar Zoltán képviselő úr, a Jobbik részéről: „A kap uvári húsgyár piacszerzési szándék, szakmaiatlan spekulánsok és a kormányzati semmittevés áldozatává vált?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. MAGYAR ZOLTÁN ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezen a kései órán most már sokadszor szó lalok fel a kapuvári húsgyár ügyében. Ezt az előző ciklus elejétől kezdve rendszeresen megteszem, nem azért, mert ez nekem valamiféle passzióm, vagy valami rejtélyes oknál fogva vonzódnék a húsgyárak ügyéhez. Azért teszem, mert ezt a húsipari üzemet - most már nem egy bizonyíték és nem egy forrás alátámasztja - bizony gyaníthatóan szántszándékkal tették tönkre. Azok a piacszerzési technikák, amelyeket alkalmaz néhány húsipari szereplő Magyarországon és Európában, elvezettek odáig, hogy tönkretettek egy ilye n tradicionális üzemet, amely egyébként a régiónak markánsan része volt. Sok kapuvári és környékbeli ember mondhatja el magáról, hogy évtizedeket dolgozott ebben a gyárban, sőt még akár a szülei, nagyszülei is a gyárban húzták le a dolgos éveiket. Szóval, egy ilyen üzemet képesek tönkretetetni, tönkretenni azért, hogy aztán piacot szerezzenek, és ezen piacon keresztül érvényesítsék azt az üzletpolitikát, amelyet egyébként ezen húsipari szereplők rendre próbálnak érvényesíteni. Mennyivel másabb lenne a helyz et, ha a kapuvári húsgyár csődjéről, bebuktatásáról a mai körülmények között kellene beszélnünk, hiszen ma már van, mondjuk, olyan kocatámogatási rendszer, amely életképesebbé tudja tenni esetleg a környékbeli sertéstartók helyzetét, akik nincsenek, hiszen jelenleg már nincs hova leadni az állatot. Most már beszélhetnénk olyan növekedési hitelprogramról, vagy éppen élelmiszeripari forgóeszközhitelprogramról, amit szintén igénybe tudna venni a gyár és más húsipari üzemek is, ha egyáltalán még lennének. Tehá t azok az érvek és azok a körülmények, amelyekkel magyarázták a gyár bedöntését, bedőlését, azok ma már nehezen lennének elképzelhetőek és magyarázhatóak. Mennyire sajnálatos, hogy a kormányok mindig akkor ébrednek rá ezekre a problémákra, amikor már túl k éső! Jól láttuk ezt például a cukoripar esetében, amikor az akkori kormányok - a kilencvenes évek elejéről beszélek - érdekes módon elfelejtettek piacvédelmet beépíteni, elfelejtettek támogatási rendszert beépíteni a cukoriparban, miközben ez egyébként Eur ópában már teljesen bevett volt már akkor is. (0.20) Ez akkor jutott eszükbe, amikor a magyar cukorgyárak 100 százaléka külföldi kézre került. Ugyanezt láthatjuk sajnos a húsipar esetében is. Egyébként szintén új helyzet, amit meg kell említeni, hogy a 27 százalékos világrekord áfánál az élő és félsertés esetében ezt 5 százalékra csökkentették. Érdekes módon ezt is akkor lépték meg, amikor nagyon szűk, nagyon kevés szereplőre csökkent a magyar húsipar, és ezek jó része, mondhatom azt, 90 százaléka érdekes m ódon kifejezetten kormány közeli befektetőnek van elkönyvelve. Szintén érdekes az, hogy az önök kedvenc kereskedelmi hálózata, amelyik egyébként jelentős sertésfelvásárlónak számít vidéken - például a Rábaközben, az én választókerületemben szinte az egyetl enek , ők nem is tárgyaltak korábban a sertéstartókkal úgy, amíg ez a rekord magas áfa vonatkozott a sertésre, hogy ne mondták volna azt meg nekik, hogy akkor vesszük át tőletek az állatot, akkor fogtok a munkátokért pénzt kapni, ha a felét feketén, papír nélkül fogjuk megkapni. Mindez - még egyszer hangsúlyozom - az önök kedvenc kereskedelmi láncának a beszállítóitól
