Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 13. hétfő (64. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT (LMP):
2364 Épp ellenkezőleg, nekünk kell a piacot irányítani! Rá kell jönnünk, hogy nem a vízkészletek válságos helyzete és a környezettel szembeni erőszak az igazi ok. Az igazi ok az a civilizációs modell, amit mi hoztunk létre. És az életmódunk az, amit felül kel l vizsgálnunk. Az az ember, aki 8 órát dolgozik, kettő vagy több állást is vállal ezenfelül. De miért? Mert havonta kell fizetnie a hitelből megvett autóért, hitelből megvett lakásért, és fizetnie kell és fizetnie kell, és amikor mindezzel végzett, rájön, hogy egy reumás vénember, és már vége is az életének. És akkor megkérdezhetjük: hát ennyi az emberi sors? A fejlődés nem lehet a boldogság ellen. Az emberi boldogságot kell szolgálnia, a Föld szeretetét, az emberi kapcsolatokat, a gyermekek nevelését, bará tságok ápolását, az alapértékek őrzését. Pontosan azért, mert ez a legértékesebb kincsünk: a boldogság. Amikor a környezetért harcolunk, nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a környezetünk legalapvetőbb eleme épp az emberi boldogság. Epikurosz, Seneca azt mondják: nem az a szegény, akinek kevés vagyona van, hanem az, akinek a végtelenségig többre van szüksége, és örökké többet és többet kíván. José Mujica, Uruguay nem rég lemondott elnöke a mai napig maga termeli meg az ételt, amit eszik, jövedelmének, fiz etésének 90 százalékát a rászorulóknak adja. Az ő beszédét idéztem azért, hogy az ő szellemiségét megidézzem, mint egy követendő példát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP és a függetlenek padsoraiból.) ELNÖK : A következő napirendi utáni felszólalásra je lentkezett Szél Bernadett képviselő, az LMP részéről: „A szexizmusról és a nőgyűlöletről” címmel. Megadom a szót, képviselő asszony. DR. SZÉL BERNADETT ( LMP ): Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Ez nem Ewa Kopacz, Angela Merkel vagy Erna Solberg beszéde. De nem is Benazir Bhutto, Margaret Thatcher, Golda Meir, Indira Gandhi vagy egy magyar miniszterelnöknő, hanem Julia Gillard, volt ausztrál miniszterelnöknő parlamenti beszéde. Képviselő úr szerint a szexista nézeteket valló és nőgyűlölő emberek a lkalmatlanok magas hivatali pozíció betöltésére. Ez a férfi se engem, se a kormányt ne akarjon a szexizmusról és a nőgyűlöletről kioktatni. Remélem, van képviselő úrnál egy darab papír, és már fogalmazza is a lemondását. Mert ha azt szeretné tudni, milyen, amikor a nőgyűlölet testet ölt a modern Ausztráliában, nem a képviselőházban kellene indítványt előterjesztenie, hanem elő kellene vennie egy tükröt. Nézzük csak meg, milyen visszatetsző, milyen visszataszító kettős mércét alkalmaz, képviselő úr, amikor a nőgyűlöletről és a szexizmusról van szó. Még az előző kormány minisztereként részt vett egy beszélgetésen, amely a nők Ausztrália hatalmi intézményeiben való alulreprezentáltságáról szólt. Idézem őt magát: „Ha igaz is, hogy a férfiak általában véve nagyob b hatalommal rendelkeznek, mint a nők, baj az? Mi van, ha a férfiak fiziológiailag és vérmérsékletük alapján alkalmasabbak a hatalom gyakorlására és utasítások kiadására?” Ez a férfi prédikál nekünk szexizmusról? Képviselő úr, mélyen megsértett engem és mi nden ausztrál nőt, amikor a szénadó elleni kampánya során ilyen kezdetű mondat hagyta el a száját: „Amit az ausztráliai feleségeknek vasalás közben meg kell érteniük…” Aztán, képviselő úr, megsértett engem, amikor e fölött az asztal fölött, így, ahogy most itt ülünk, azt mondta nekem, amit férfinak a miniszterelnöki székben soha nem mondtak volna, hogy „Ha a miniszterelnök, politikai értelemben, őszinte nőként akar viselkedni…”. De megsértett, amikor kiment a parlament elé, és beállt a „Le a banyával” felir atú poszter elé. Megsértett, amikor odaállt az elé a transzparens elé, ami engem egy férfi szajhájának nevezett. Engem ezekkel a dolgokkal, képviselő úr, napról napra, újra és újra megsértett. Nőgyűlölet és szexizmus, ez az, ami minden egyes alkalommal ter et nyer, mióta képviselő úr abban a székben ül, és én ebben a székben ülök. És most majd azt várja, hogy komolyan vesszük, hiszen végre maga mögött hagyott mindent, amit korábban mondott, úgymond ráeszmélt, hogy „te jó ég, van ez a szexizmus nevű dolog, és nahát, van ez a nőgyűlölet! Vajon ki a szexista, vajon ki a nőgyűlölő?”. Képviselő úr mindig példás hajlandóságot mutat arra, hogy megmondja, mi az, amiért én vagy mások felelősek
