Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 13. hétfő (64. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
2363 a szabadságra, az igazságra és az igazságosságra. Törvényeinket és egyre szaporodó szabályozásainkat és előírásainkat látva, amelyek a rendőrséget és a hivatalnokoka t egyre szélesebb jogkörrel ruházzák fel, a következő elkerülhetetlen kérdés fogalmazódik meg: tényleg olyanná vált a helyzet, hogy minden embert potenciális bűnözőként vagy gyengeelméjűként kell kezelnünk? Úgy tűnik nekem, túlzásba vittük a rend iránti sz envedélyünket. Én sokkal inkább szeretnék olyan országban élni, ahol az állam bízik a polgáraiban és a civil társadalomban. Elvégre az emberek többsége felelősségteljes és megbízható, képes előre megfontolni tettei következményeit, és embertársaitól elisme rést vár, nem pedig megbélyegzést. Mit jelent mindez nekem most, a közeli háború árnyékában? Ez az én igazságos köztársaságom lenne? Az én köztársaságom ez? Azt mondom, az önöké és az enyém, mindannyinké. És ha ez igaz, nincs okunk, hogy magunkban vagy a s orsban hibát keressünk. Ekkor Észtország valóban a mi köztársaságunk, és az is marad. Toomas Hendrik Ilves észt elnök beszéde, 2015. február 24én, az észt függetlenség napján. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK : A következő napirend utáni felszólalásra jelent kezett Ikotity István képviselő úr, az LMP részéről: „A civilizációs modellről” címmel. Öné a szó, képviselő úr. IKOTITY ISTVÁN ( LMP ): Ragadjuk meg a lehetőséget, és tegyünk fel magunknak néhány kérdést. Azt kérdezem magamtól, mi történne ezzel a bolygóval , ha Indiában az emberek családonként ugyanannyi autóval rendelkeznének, mint a németek. Mennyi tiszta levegő maradna nekünk, hogy belélegezhessük? Még világosabb leszek: vane a világon jelenleg annyi erőforrás, ami lehetővé teszi, hogy 7 vagy 8 milliárd ember ugyanolyan fogyasztási szintet és pazarlást élvezhessen, mint a leggazdagabb nyugati társadalmak? Lehetséges lesz ez valaha is? Vagy egy egészen másfajta párbeszédet kell megkezdenünk? Mert mi hoztuk létre ezt a civilizációt, amiben élünk. A piac és a verseny termékeit, ami egy elképesztő és robbanásszerű anyagi folyamatot indított el. A piac azonban piacközösségeket hozott létre. Ennek lett a végeredménye a globalizáció, ami azt jelenti, hogy az egész bolygót irányítjuk. De mi irányítjuk a globalizác iót, vagy a globalizáció irányít bennünket? Lehet a könyörtelen versenyen alapuló gazdaságban szolidaritásról és arról beszélni, hogy mindannyian egyek vagyunk? (0.10) Milyen messzire terjed a testvériességünk? Az előttünk álló kihívás hatalmas. A nagy vál ság nem annyira gazdasági válság, sokkal inkább politikai. Ma már nem az emberek uralják azokat az erőket, amelyeket szabadjára eresztettek, sokkal inkább ezek uralják az embereket és az életüket. Mert nem azért jöttünk erre a bolygóra, hogy egyszerűen csa k fejlődjünk, tekintet nélkül mindenre. Azért jöttünk erre a bolygóra, hogy boldogok legyünk. Mert az élet rövid, és egy pillanat alatt véget ér. És egyetlen anyagi eszköz sem olyan értékes, mint az élet, ez mindennél fontosabb. De az élet úgy csúszik ki a z ujjaink közül, hogy dolgozunk, folyton csak dolgozunk azért, hogy többet fogyaszthassunk. A fogyasztói társadalom a motor, hiszen végül is, ha a fogyasztás megbénul, a gazdaság leáll, ha pedig leáll a gazdaság, a stagnálás kísértete jelenik meg mindenki előtt. Pedig éppen ez a túlfogyasztás az, ami a bolygóra veszélyes. Ezt a túlfogyasztást pedig azzal tudják fenntartani, hogy rövid ideig használható eszközöket gyártanak, mert úgy sokat lehet eladni. Így egy izzó élettartama alig 1000 óra. Pedig vannak ol yan izzók, amelyek 100 ezer órát égnek! De ilyeneket nem szabad gyártani, mert ez problémát okoz a piacon, mert dolgoznunk kell, és fenn kell tartanunk a „használd és dobd el” civilizációt, így aztán egy ördögi csapdába kerültünk. Ezek a problémák politika i természetűek, és azt mutatja, ideje, hogy megkezdjük a harcot egy új kultúráért. Nem arról beszélek, hogy menjünk vissza az őskorba, vagy a visszamaradottságot magasztaljuk. De ezt nem folytathatjuk a végtelenségig, nem irányíthat mindig bennünket a piac .
