Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 1. szerda (62. szám) - A kiégett üzemanyag és a radioaktív hulladék kezelésének nemzeti politikájáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2100 hogy honnan lesz ez a forrás. Ez a szám is csak akkor igaz, ha sikerül egyáltalán maradni az előzetesen becsült költségeknél, és nincs semmi más járulékos költség, ami viszont kevéssé valószínű lehet. Emiatt a lényegesen kisebb technikai kihívást jelentő bátaapáti nemzeti radioaktív tároló kialakítása is - amely a kis és közepes aktivitású hulladék eltemetésére szolgál - 2013 végéig folyó áron 72,5 milliárd forintba került, mindeközben erre 16 milliárd ot szánt rá az állam. Azért már van ebben tapasztalat, hogy ha valami egyszer majdnem megötszöröződik az árban, akkor ott mire is számoljunk. A horribilis kiadásokat ugyanakkor semmiképpen nem lehet megspórolni. A jelenlegi előírások és biztonsági okok mia tt nyilvánvalóan itt komoly költségekkel kell számolni. Az uniós irányelv alapján minden atomerőművel rendelkező tagállamnak magának kell gondoskodnia a nagy aktivitású sugárzó hulladék feldolgozásáról, illetve tárolásáról. Több tagállam közösen is megoldh atja a problémát, de hulladékkal kapcsolatos végleges felelősség harmadik, azaz az EUn kívüli államnak nem adható át. Magyarországon, ahogy az előzőekben kiderült, csak kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésére szolgáló végleges tároló van. A kié gett paksi fűtőelemeket az atomerőmű területén kialakított ideiglenes tárolóban gyűjtik 1998 óta. Ha ez így telik tovább, akkor az ideiglenesség olyan lesz, mint a Magyarországon ideiglenesen állomásozó orosz csapatok, hogy megélhetjük, hogy jubilálni fog még ez az idő. A végleges tároló rendszere a kiégett fűtőelemek vagy a feldolgozásuk után megmaradó hulladékok, részben az életciklusuk végére ért, leszerelt reaktorblokkok hulladékának a fogadására szolgálna. Ennek a problémának a finanszírozója a Paksi A tomerőmű, illetve részben a központi költségvetés. 30 éves működése alatt a társaság befizetéseiből eddig 240 milliárd forint gyűlt össze az adataink alapján. Ez is egy virtuális számlán, és nagyon komoly szakmai kétségek vannak azzal kapcsolatban, hogy ez a pénz valóban rendelkezésre álle. Ugyanakkor a 240 milliárd a várható kiadásokhoz képest nevetségesen kevés, hiszen mint arra utaltam korábban, az 1600 milliárdos számítás akadémiai szektorból jön, nem ellenzéki műhelyből vagy bármi ilyesmi helyről. A v égleges tárolóval kapcsolatban az alkalmas helyszín megtalálása, geológiai kutatás és előkészítés zajlik immár évek óta. A szakértők által megfelelőnek talált hely valószínűleg a Baranya megyei Boda térségében lesz, amiről azonban a helyiek keveset tudnak. Ezt a projektet is érinti a paksi ügyekben mindent átható titkosítás. Nyilvánvalóan nem véletlen lehet az, hogy ott lakossági fórumok alakulnak ezeknek az információknak a megszerzésére, és nyilvánvalóan az sem véletlen, hogy önkormányzatok sunyítanak azé rt, hogy valamilyen plusz fejlesztési forrásokhoz jussanak, pár játszótérre, meg ilyen kis rugós kacsára, amin lehet rugózni, de nyilvánvalóan az a kockázat, amivel a hulladékelhelyezés együtt járhat, semmiképpen nem ellensúlyozza ennek a hatásait. A legúj abb epizódja ennek a bodai folyamatnak az atomtörvény módosításában, az az volt, hogy 100 méterre szűkítették le a radioaktívhulladéktároló hatásterületét, és előírták, hogy csak a hatásterületen élők lehetnek az ügyfelek az engedélyezési eljárásban. Ezze l gyakorlatilag mindenkit kizártak az eljárásból, például a Pécsen élőket is foglalkoztatja, hogy mi épül a szomszédságukban, és egyáltalán nem lelkesednek az atomtemető ötletéért. Minden bizonnyal sok övön aluli ütést vitt be a Fideszkormányzat ebben az egész atomügyben az elmúlt időszakban a magyar társadalomnak, de ez a 100 méterre szűkítés egy ilyen jellegű sugárzó létesítmény esetében tényleg már kicsit több a soknál, és ezt akkor is jeleztük, amikor ez megszületett. A hulladéktárolónak normál működés e esetén valószínűleg minimális lenne a környezeti hatása, ugyanakkor például a beszállítás kapcsán egy baleset komoly környezeti követelményekkel járhat. Így aligha tartható az az álláspont, hogy az engedélyezés nem tartozik azokra a helybeli és környékbe li állampolgárokra, akik ezt a kockázatot elsődlegesen viselni fogják. A magyar adófizetőkkel pedig lényegesen több információt kellene megosztani a beruházás nagyságrendjével, illetve a finanszírozás módjával kapcsolatban.
