Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 1. szerda (62. szám) - A kiégett üzemanyag és a radioaktív hulladék kezelésének nemzeti politikájáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2101 A kockázatokat é s a bizonytalanságot növeli, hogy a világon még sehol nem üzemel kiégett fűtőelemek számára létesített tároló véglegesen, így sem a reális költségekről, sem a valódi veszélyekről nem rendelkezünk érdemi információkkal. Nyilvánvalónak tűnik ugyanakkor, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök úr vezette kormány a hulladéktárolás költségeinek jelentős hányadától mentesíteni kívánja az atomerőmű építőjét és üzemeltetőjét. Ezt bizonyítja számunkra az, hogy a kormánytöbbség leszavazta azt az LMPs módosító indítványt , amely a termékdíjak mintájára beépítette volna az atomerőművi berendezések árába a hulladékkezelés költségeit, pedig ezeket a költségeket a napelemek esetében például szükségesnek tartották érvényesíteni. Ha jól értjük, ez arra utal, hogy az Orbánkormán y szerint a zöldenergia sokkal veszélyesebb, mint az atomenergia. Csak ez magyarázhatja, hogy a napelemeket, a szélerőműveket és a többi megújuló energiaforrást a legváltozatosabb eszközökkel igyekeznek kiszorítani a piacról, az atomnak pedig akár különfél e adótrükkök bevetésével is próbálnak helyet szorítani. Ez az adópolitika a józan ésszel és a környezeti alapelvekkel is ellentétes. Az államnak a minimális környezetterheléssel áramot termelő zöldenergiát kellene adókedvezményekkel és támogatással ösztönö znie, ahogy ezt Európa többi országában és a fejlett világban teszik. A legsúlyosabb környezeti kockázatot jelentő atomenergia felhasználását pedig korlátok közé kellene szorítani, és a használatát meg kellene fizettetni a fogyasztókkal. Persze ebben az es etben a tervezett két új paksi blokk soha nem épülne fel, mert senki nem tartana igényt rá, ha a valódi költségeket tartalmazó árakra épülhetne. Nyilvánvalóan itt pártunk arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy ha nem az alapok ásásától tekintjük a teljes költségeit ennek a megvalósításának, hanem gyakorlatilag a teljes életciklusban vizsgáljuk ennek a fenntartási, hulladéktárolási költségeit, akkor ki fog derülni nagyon könnyen, hogy ez az áram nagyonnagyon drága lesz. Nagyon érdekes az a visszásság, hogy az előbb a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára itt elmondta, hogy világszinten a napelemek árának milyen drasztikus csökkenését tapasztalhatjuk, magyarul, az egységnyi forintáron beszerezhető és elnyerhető energia költsége hogyan csökken a megúj uló energiaforrások esetében, miközben az atomenergiánál pont egy ellentétes folyamatot látunk. Hiszen a környezetvédelmi előírások és humánegészségügyi kockázatok kizárására egy folyamatos növekedését látjuk a költségeknek. A megújuló energiából származó energia előállítása csökken, az atomenergiáé nyilvánvalóan nő, a tárolás költségei ezt bizonyítják, ennek ellenére a magyar kormányzat ebbe a stratégiai irányba viszi az országot a következő évszázadra, sajnos. Érdemi és felelős döntést nagyon nehéz úgy ho zni, hogy a radioaktívhulladékkezelés politikájáról kell megállapítanunk azt, amit nem tudunk. Hiszen a kormány nem árulja el, hogy milyen beruházás következik ebből a politikából, amit most elfogadni kíván. Nem tudjuk azt, hogy mit akarunk építeni; nem t udjuk pontosan azt, hogy hol; nem tudjuk, hogy mennyiért; nem tudjuk, hogy kinek a pénzéből; és leginkább azt nem tudjuk, de a kormány nem is kíváncsi rá, hogy a helyiek hogyan viszonyulnak ehhez. (14.50) A szöveg a fentieken túl is számos ellentmondást ta rtalmaz, előírja például, hogy a kiégett üzemanyag és radioaktív hulladék kezelésének költségeit annak kell viselnie, akinél ezek az anyagok keletkeznek. Ugyanakkor semmilyen módon nem biztosítja azt, hogy valóban az atomerőmű fedezze a hulladékkezelés öss zes költségét, sőt kifejezetten ezzel ellentétes folyamatokat látunk, és nyilvánvalóan a korábbi titkosítások arra teremtenek lehetőséget, hogy meg se tudjuk azt, hogy ez hogyan fog bekövetkezni. Nem kötelezi továbbá az atomerőművet olyan felelősségbiztosí tás megkötésére - jelen ismereteink szerint , amely a hulladékkezelés során bekövetkezett esetleges balesetek esetén fedezetet biztosít a kárelhárításra. Nyilvánvalóan itt nem az esetleges nukleáris balesetre gondolok az atomerőműben, hanem a szállítás, a kiégett fűtőelemek szállítása során keletkezett balesetek esetleges kárainak a rendezésére. Így pedig nagy a valószínűsége, hogy végső soron nem a szennyező, vagyis az atomerőmű, hanem az adófizető fog fizetni, ami nemcsak a környezeti
