Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. február 18. szerda (46. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
208 Tehát nagyon úgy tűnik, hogy egy kicsit kiestünk az idősz erűségből, és nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy talán már a Ptk. is ki volt esve az időszerűségből, és egy más dogmatikai alappal, nyilvánvaló, a jogok integritásával indult el, inkább egy alkotmányos vonalon közelítette meg, mint hogy egyébként a gyakorla thoz ragadtan közelítette volna meg. A gyakorlathoz ragadtságnál itt szintén megjegyezném, hogy a kikristályosodott gyakorlatról, bírói gyakorlatról beszélt Vejkey képviselőtársunk, de én úgy gondolom, hogy a kikristályosodott gyakorlat pont ebben a vonatk ozásban nem áll fönn, hiszen folyamatosan láthattuk azokat a huzavonákat akár közszereplő, akár magánszemélyeknél, hogy saját magával is képes volt egyébként a Kúria - korábban Legfelsőbb Bíróság - is szembehelyezkedni. Tehát úgy tűnik, hogy egy olyan dina mikus jogértelmezés van, amelyre most megint egy béklyót fogunk kötni, és nem hagyjuk szerintem - és ez az én álláspontom , nem hagyjuk, hogy egy új vagy innovatívabb eljárással, vagy egy innovatívabb jogértelmezéssel álljunk hozzá. Csak gondoljunk bele a zokba a kihívásokba, amit például a közösségi média fog nyújtani. A közösségi médiában a használók önkéntesen használják, mondhatjuk úgy, ha nem is közszereplők, de közösségi szereplőkké válnak, nemcsak a barátaik, hanem a barátaik ismerőseinek a körében i s, sőt úgy, hogy saját maguk nagyon sokszor nem is tudnak mit tenni, hiszen a szabályzat egy rendkívül bonyolult algoritmus szerint generálja azt, hogy az arcképük kinél hogy jelenik meg, vagy az általuk közzétett képek hogy jelennek meg. Lényegében nem bi ztos, hogy azok a keretek, amelyek most például a közösségi médiában vagy az információtechnológiában jelen vannak, egy ilyen jogi szabályozás tesztjén például át tudnak menni, és én inkább azt látom benne, hogy egy folyamatos visszaélési lehetőséget fog b iztosítani ez a peres eljárás azoknak, akik egyébként akár személyeskedően vagy akár bosszúhadjáratból szeretnének bárki ellen pert indítani. Tehát arra kívánom felhívni elsősorban a figyelmet, hogy talán a technológia és a szokás - sőt, nyugodtan itt vehe tjük alá a szokásjogot is - teljesen ellenkező irányba látszik haladni, teljesen magától értetődő, hogy a korábbi és az alkotmány által is és a Ptk. által is védett jogok integritása fellazulóban, átalakulóban van. Én azon gondolkoztam mindvégig, amíg kész ültem erre, hogy előbbutóbb erre kell valami megoldást találnunk, és talán a Ptk. későbbi módosítását is egy ilyen irányba kell elindítani. Én bízom benne, hogy egyébként az Igazságügyi Minisztériumban is ezeknek a szokásoknak a változását, a modernitás a dta kihívásokat követik, és előbbutóbb majd a Ptk.ba is ezek inkorporálódni fognak, hiszen nagyon fontos, ahogy egyébként a régi Ptk. is nagyon nehezen birkózott már meg új jogintézményekkel, illetve a magánjog is, lásd biztosítások kérdése, ugyanígy a m ostani Ptk. is nagyon nehezen fog megbirkózni azokkal a jogintézményekkel majd, amik a modernitásból fognak fakadni. A probléma itt a nyilvánosságra hozatal nélküli képkészítésnél is megvan, hiszen nyilván államtitkár úr azt mondta, hogy bulvárértelmezés, hogy nem lehet az utcán képet készíteni - és mi van, hogyha valaki mégis készít, és mégis közzéteszi? Nyilvánvalóan a kép készítése megtörtént, nem kért rá engedélyt, hiszen hogy is kérhetne engedélyt a körülötte állóktól, majd a közösségi médiában adott e setben automatikusan posztolja, nem egy helyen, több helyen, használva az Instagramot, a Twittert és egyéb ilyeneket, a közösségi médiában használt lehetőségeket. De vajon milyen kérdés… - csak felteszek egy olyan kérdést, amire érdemes lenne választ adni. Például igaza lehete annak a peres félnek vagy annak a személynek, aki a bankhoz bemegy, és azt mondja, hogy én megtiltom, hogy rólam felvételt készítsenek? Vajon a banknak jogos érdeke lesze az, hogy a biztonsága érdekében mindenkiről készítsen felvéte lt? De igaza lehete, mondjuk, már egy sokkal kisebb volumenben is érdekérvényesítő képességgel rendelkező kiskereskedőnek, hogy készít ilyen felvételeket, vagy mit fog kezdeni azokkal a visszatérő és háklis vendégekkel, akik azt fogják mondani, hogy de én tudom, hogy jogom van rá, hogy rólam ne készítsen felvételt? Vagy igaza lehete az okostelefonhasználónak, vagy igaza lehete a taxisnak vagy a magánautósnak, amikor felvételeket készít? Hiszen az engedély nélküli felvételkészítés is ebbe a kategóriába t artozik,
