Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 31. kedd (61. szám) - A kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
2008 szabadságát kívánják elvenni. Azt gondolom, hogy ez szégyen. Nyugodtan mondhatom, az én értékrendem szerint ez gyalázat. Ez gyalázat, mert olyan irányba viszi a történetet , ahol az emberek csak kijelölt pályán haladhatnak. Az első időszakban még szélesebb ez a pálya, utána járdaszélességű, majd már csak pallón mehetnek, aztán kötéltáncot fognak végrehajtani. Gondolják önök, hogy ez így normális? Ott vannak önök s beszélgetn ek az emberekkel? Nem, nyugodt lelkülettel merem állítani. Már egymással se mernek beszélni, már a parlament falai között is olyan kéthetenkénti ülésrendet hívnak össze, ahol az egyik héten a fideszes képviselők közül lézeng néhány arc bent a teremben. (22 .30) Már egymással sem mernek beszélni. Már a Parlament falai között is olyan kéthetenkénti ülésrendet hívnak össze, ahol az egyik héten a fideszes képviselők közül lézeng néhány arc bent a teremben. Már azt sem akarják, hogy önök egymással találkozzanak, mert ha véletlenül néhányan még beszélgetnek az emberekkel, akkor talán el is mondják egymásnak azt, hogy mit beszélgetnek velük, és ez nem jó, mert feszültséget gerjeszt saját magukon belül. El kellene gondolkodniuk, mit csinálnak. El kellene gondolkodniu k azon, hogy mindent figyelmen kívül hagyva döntéseket szülve hová jutunk. Ne csak a saját hibájukból okuljanak; ha mások elkövettek hibákat, hasonlókat, akkor okuljanak abból! De azért tegyék mindezt, mert én legkiváltképp nem azt sajnálom, ami majd önökk el, a pártjukkal történni fog, hanem azt, ami kárt okoznak abban az időszakban az emberek számára. Ezt kellene megpróbálni kikerülni. Azt tudom mondani, ha egy csepp jóérzés van önökben, akkor úgy cselekszenek, hogy nem beszélnek arról, hogy milyenfajta vé lemények sokasága alapozta meg mindazt, amit, hanem tényleg valójában konzultálnak az emberekkel. Nemzeti konzultációkat ilyen kérdésekben kell csinálni, ilyenekben, nem olyanokban, hogy előre tudom, hogy milyen válaszok születnek rá: emeljünke minimálbér t? Hát, nagy valószínűséggel 98 százaléka az embereknek azt fogja mondani, hogy igen. Ja, de ha már ilyet kérdeznek, akkor meg úgy kellene megcsinálni, hogy az ne az állam számára hozzon bevételi többletet, a munkaadónak meg a munkavállalónak meg többlette rhet, hanem éppen annak az embernek hozzon hozamot, aki minimálbért keres, mert ez nem így történik - ezt is tudja. Azt is tudja, hogy amikor Orbán plakátoltatta magát orrbaszájba, mindenhol azt lehetett látni ezerrel, hogy nő a minimálbér, akkor a minimá lbér bruttója nőtt, igen, kőkeményen. A terhek nőttek a munkaadóknál meg a munkavállalóknál, de és mindezek mellett az a pénz, amit a munkavállaló kézbe vett, meg kevesebbet ér, mint öt évvel ezelőtt. Ez megint csak egyfajta képmutatás, egy szégyenletes cs elekvés. Nem csodálkozom, hogy nem mernek az emberek szemei elé kerülni. Nem csodálkozom, hogy nem akarnak konzultációkat lefolytatni, hogy kerülik őket. De azt gondolom, vissza kellene térni arra az útra, amelyik arról szól, hogy figyelembe veszik az embe rek véleményét, hogy nem úgy akarnak internetadót bevezetni, mint ahogy akartak, hogy nem úgy akarnak vasárnapi zárva tartást csinálni, mint ahogy akarnak, hanem úgy, hogy valós konzultációkat folytatnak le az emberekkel - tudja!? És akkor szembehazudni a világgal internetadó kapcsán is? A frakcióvezetőjük kiállt, és azt mondta itt a Parlament falai között, nem szó szerint, de tartalmában, hogy az Amerikai Egyesült Államok ilyen internetadót akar bevezetni. Emlékszik rá, ugye, ha itt volt? Aztán másnap szem be kellett nézniük a cáfolatokkal, hogy nem, pont hogy nem akar internetadót bevezetni. Ha ilyen nyilatkozatot tesz egy ember, egy képviselő, egy frakcióvezető, annak másnap meg onnantól kezdve mindennap nem bele kellene nézni a kamerába, hanem ki kellene kerülni a kamerát. Szóval, azt akarom mondani, hogy jó lenne konzultálni, beszélgetni az emberekkel, aztán annak a véleménycsokornak a figyelembevétele mellett szülni a törvénytervezeteket, és nem az éjszaka leple alatt hozni a Parlament falai közé, hanem a normál konzultációs meneteket betartva, tisztességes keretek között megvitatva, nem beszélni a megegyezésről vagy egyezségekről, hanem ezt megcsinálva úgy elfogadni törvényeket, hogy az az emberek érdekét szolgálja, és úgy, hogy önök ne erőszakkal döntse nek minden egyes kérdésben, hanem figyelembe akarják venni vagy akarják
