Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 31. kedd (61. szám) - A Nemzetközi Beruházási Bank megalapítása tárgyában, Moszkvában, 1970. július 10-én aláírt és 1990. december 20. napján módosított Egyezmény és az Egyezményhez csatolt Alapszabály, továbbá az ezek módosításáról szóló Jegyzőkönyv, valamint a Jegyzőköny... - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1986 Az MSZP nem támogatja a törvényjavasla t elfogadását. Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Nagyon szépen köszönöm. Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik vezérszónoka a következő. Parancsoljon! Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem mondom, hogy megilletődve állok itt a vita során, hiszen a Jobbik frakciója tapasztalt már egyet és mást, de az, hogy egy ilyen horderejű törvényjavaslat esetén nemcsak a Fidesz, de a KDNP sem állít vezérszónokot, és ahogy látom, mindenkit beleszámolv a kettő képviselője van a teremben (Boldog István: Három, de mindegy.) , ez arcpirító, és nem ránk nézve. Nagyon fajsúlyos javaslat áll ugyanis előttünk. A sajtójelentések és az MSZP mondanivalója nagyjából egybecseng e tekintetben, tehát nagyon sok olyan c ikket olvashattunk, amelynek értelmében az IMFet elhajtotta a kormány, és most a KGST bankjához közeledik. Van ebben némi igazság, de azért nem ennyire egyszerű a helyzet. A magam részéről az IMF elhajtását tudtam is üdvözölni - bár nyilván ennek a módsze rtanát illetően vitatkozhatnánk nagyon sokat, és azzal kapcsolatban is, hogy a felelősök miért nem kerültek a vádlottak padjára azt illetően, hogy Magyarországnak elképesztő károkat okoztak , a KGST bankja tekintetében ugyanakkor lehetne vitatkozni és kel l is. Üdvözlendő lehetne a kormány felismerése, hogy a nemzetközi pénzügyi kapcsolatainkat végre - szép és nem magyar szóval élve - diverzifikálja, de mindenképpen szélesítse, csak hát látjuk, hogy pontosan a FideszKDNPkormány, az akkori FideszKDNPFKGPkormány volt az, amely 2000ben gyakorlatilag pont ellentétes cselekvési pályát futott be, mint amire most készül. A felismerés egyébként szép dolog, jó lett volna az indokolásban is ezt azért lefektetni. Különösen fontos, hogy most egy olyan beruházási b ankról tárgyalunk, ami fejlesztési források bevonását jelenthetné üzletalapon, mégpedig olyanokét, amelyek nem függnek sem az EUtól, sem pedig az Amerikai Egyesült Államoktól, tehát papíron megvalósulhatna az, hogy valóban szélesebb lehetőségek közül válo gasson Magyarország. Ráadásul olyan piacokról beszélünk, amelyekkel korábban jó kapcsolatunk volt, és bár talán itt a teremben a Jobbik frakciójától áll a legtávolabb minden, ami az úgynevezett kommunista rendszerrel kapcsolatos - gondoljunk csak a lusztrá ciós javaslatainkra, a kommunista luxusnyugdíjak megnyirbálásával foglalkozó javaslatainkra , de azért azt el kell mondani, hogy ezeket a régi kapcsolatokat nagyon rossz szemlélettel építette le Magyarország az utóbbi évtizedekben, és az, hogy korábbi pia cainkkal lényegi kapcsolatunk nincsen, csak egy vergődéssel felérő, úgynevezett mostani kormányzati keleti nyitás irányába próbál, még egyszer mondom, nagyon gyenge kísérleteket tenni, mindenképpen cselekvésért kiált. Fontos lenne az is, hogy egyébként az NBB kormányzótanácsába, igazgatótanácsába, ügyvezető igazgatóságába, sőt felügyelőbizottságába is végre ne jóbaráti alapon legyenek odahelyezve emberek, hanem megfelelő felkészültséggel és innovációs készséggel rendelkező szakemberek kerüljenek oda, mondha tnánk, hogy akár jobbikosok, de még nem a Jobbik van egyelőre kormányon (Boldog István: Nem is lesz!) , és ne előlegezzünk meg ilyet addig, amíg a választók ezt nem teszik meg; ezt a kormánypárti belemagyarázó képviselőnek mondom. De most az lehet a célunk, hogy az előttünk fekvő javaslat véleményezése mentén valóban ne a jó barátok kerüljenek oda, hanem a felkészült szakemberek, ha eljutunk odáig. És a cél. Mi lehet a legfontosabb cél egy ilyen diverzifikáció kapcsán? Hát az, hogy az állami beruházások, és ne csak az állami beruházások, hanem főként a vállalkozások és a magyar vállalkozások juthassanak forrásokhoz, hiszen láthatjuk, hogy az ide betelepült nyugati tőke mindig nagyon kényelmesen finanszírozta és finanszírozza magát lényegében a saját bankrends zerén keresztül, szemben a hazaiakkal, miáltal az utóbbi két és fél évtizedben mi folyamatos versenyhátrányban voltunk a saját nemzetgazdasági piacunkon. Ezen mindenképpen enyhíteni kell.
