Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2013 szóló beszámoló; Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2013. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vi... - ELNÖK: - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, az Igazságügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: - ELNÖK: - GIRICZ VERA nemzetiségi szószóló:
1522 Tisztelt Ház! A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2015. március 16ai ülésén a z Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 22. §ának (2) bekezdése alapján megvitatta - vitához kapcsolódó bizottságként – „Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2013” címmel B/101. számon benyújtott beszámolót, és arról áll ásfoglalást alakított ki. A bizottsági ülésre meghívást kaptak az országos nemzetiségi önkormányzatok elnökei is. A bizottság az Igazságügyi bizottsághoz hasonlóan támogatja az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről szóló beszámoló ple náris ülésen történő elfogadását. A beszámoló szerkezete is alátámasztja, hogy az alapvető jogok biztosának feladatai összetettek, átölelik a társadalmi élet majd’ minden problémás területét. Az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 1. §á nak (2) bekezdése szerint az alapvető jogok biztosa tevékenysége során egyebek mellett megkülönböztetett figyelmet fordít az Alaptörvény XXIX. cikkében meghatározott nemzetiségi jogok védelmére. A jogszabály több helyen is garanciákat nyújt ennek biztosítá sára, így a 40. § (2) bekezdése előírja, hogy az alapvető jogok biztosa éves beszámolóban tájékoztatni köteles az Országgyűlést alapjogvédelmi tevékenységéről, külön fejezetben bemutatva a nemzetiségi jogok érvényesülése érdekében tett lépéseit. A nemzetis égi jogok védelme alapvető feladatként kell hogy megjelenjen az ombudsman munkájában, mivel tevékenysége a jogvédelem más területeit is érinti a jelenlegi struktúrában. Megítélésünk szerint a lakosság több mint száz százaléka (Sic!) hovatartozása szerint n emzetiséginek tekinthető, annak ellenére, hogy ezt a statisztikai adatok nem igazolják. A beszámolóból kitűnik, hogy az alapvető jogok biztosa jogvédelmi feladatainak a nemzetiségi terület átfogó jellegű monitorozása mellett a hivatalból indított eljárások lefolytatásával is eleget tett. Elenyészőek voltak a nemzetiségek részéről érkezett panaszügyek, leszámítva a szegénységben élő cigány csoportok panaszait, amelyek szociális problémáikat próbálták nemzetiségi jogsérelemként megjeleníteni. Panaszaik nagy r észe nem is minősül a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény hatálya alá tartozó nemzetiségi jogot érintőnek. Az adatok azt is igazolják, hogy a hagyományos értelemben vett nemzetiségek, amelyeknek jogérvényesítő képessége, társadalmi beágya zottságuk, elfogadottságuk nagyobb, ritkán kezdeményeznek eljárást. Megkereséseik a nemzetiségi kulturális és önkormányzati jogokkal kapcsolatos állásfoglalás kiadására szorítkoznak. A beszámoló közismert tényként kezeli azt, hogy a cigány önkormányzatok n agy részére jellemző, hogy személyes függőségben vannak a helyi önkormányzat vezetésével. Itt a közfoglalkoztatási jogviszonyra és a segélyezési ellátásokra gondolunk. Így a jogérvényesítés korlátokba ütközik. Más nemzetiségi önkormányzatnál inkább a helyi támogatástól való függőség a jellemző, nem beszélve arról, hogy a működés személyi, tárgyi feltételeinek minőségét a helyi önkormányzat határozza meg. A diszkrimináció elleni küzdelemre több hangsúlyt kellene fektetni, annak ellenére, hogy kevés eljárás i ndult. Nem csak a cigányság esetében beszélhetünk valós nemzetiségi származáson alapuló megkülönböztetésről, mert a társadalmi élethelyzetek során felmerülő valamely nemzetiséghez tartozás általában negatív érzelmeket vált ki a szereplőkben. Igaz, ezek az esetek jellemzően nem kerülnek semmilyen hivatalos fórum elé. A jogi szabályozás változásai terén történt alapjogbiztosi tevékenységet és annak eredményeit jónak értékelhetjük. Jelentős előrelépésnek tartjuk, hogy az oktatásban önálló tantárgyként az új al apelvek előírása szerint nemzetiségi nyelven oktatják a nemzetiségi népismeretet, amely kulcsfontosságú a nemzetiség kultúrájának, történelmének, hagyományainak átadásában. A nemzetiségi nevelésoktatás iránti igények bejelentéséhez az önkormányzatok bevon ásával a szülők jelentős segítséget kapnak. A nemzeti köznevelésről szóló törvény módosításával nem csupán a vezető megbízásával, illetve megbízása visszavonásával összefüggésben véleményez, hanem az azzal összefüggő döntéshez is be kell szerezni a települ ési nemzetiségi önkormányzat egyetértését.
