Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. február 16. hétfő (45. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
138 Ezzel napirendi pontjaink tárgyalásának a végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek. Napirenden kívüli felszólalók: A mai napo n napirend utáni felszólalásra jelentkezett Magyar Zoltán képviselő úr: „Kopetti Tamás emlékére” címmel. Öné a szó, képviselő úr. MAGYAR ZOLTÁN ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! „Egyenesen, szilárdan áll, / Fénylő szemmel fölfelé néz, / Önzetlenül ég, melegít, / A sötétnek nincs itt helye, / Hiszen, mint az igaz ember, / Ő is fényre van teremtve. / Olykor küzd az áramlattal, / És titokban sír talán, / Aztán ismét biztat, hitre serkent, / Szinte megnő lángja, / Hogy rohamosan csökke n, fogy, / Sőt csonkig ég, nem is bánja. / Küldetését befejezte: / Ő eltűnt, s csak azért égett, / Hogy a kereső szívébe / Fényt vigyen és melegséget.” Az egész szombati napot együtt töltöttük, Miskolcon voltunk közös busszal kampánynyitó rendezvényünkön. Akkor még senki nem gondolta volna, hogy a vasárnapi hajnal már nem talál közöttünk. Ugyan végig ott voltam melletted, mégsem fogtam fel, hogy mi történik, nem értettem, hogyan lehet az, hogy akivel néhány perce még beszéltem, annak életéért most a mentők küzdenek. Pedig nagy terveid voltak. Bizakodó voltál. A hozzád méltó szervezettséggel, felkészülten vártad a hétfőn induló ajánlásgyűjtést. De a halál azon az egy évvel ezelőtti napon, egy tragikus és váratlan pillanatban 47 évesen elragadott családodtól, barátaidtól, a nemzeti oldaltól, tőlünk. (22.20) Elvesztettük a szerető fiút, testvért, odaadó apát, barátot, lelkes ETOszurkolót, de a Jobbik is nagyon sokat vesztett veled. Nemcsak azért, mert országgyűlési képviselőjelöltünk, megyei közgyűlési és moson magyaróvári képviselőnk voltál, hanem azért is, mert örök optimizmussal, soha meg nem szűnő küzdeni akarással dolgoztál közös céljainkért. Az évek alatt sokat harcoltunk vállt vállnak vetve. Emlékszem, amikor 18 éves lettem, hozzád rohantam elsőként büszké n megmutatni MIÉPigazolványomat, majd a megyei Jobbik építésébe is együtt fogtunk bele. Az általad üzemeltetett borozó, a Rivalda nem csupán egy mosonmagyaróvári vendéglátóhely volt a sok közül, ha kellett, kampányközpont, ha úgy volt, nyomdaként is működ ött. És persze egyegy esti sör mellett a napközben felszedett tüskék, ellentétek oldására is alkalmas hely volt. Aktív közéleti szerepvállalásod, minden körülmények között vállalt világnézeted nyomot hagyott környezetedben. Sokunknak a mai napig viszonyít ási alap, sokszor vitás helyzetben a döntést az alapján hozzuk meg, hogy vajon te miként érvelnél. Lehetett bármilyen nehéz időszak az életben, nincs olyan fénykép, nincs olyan emlékkép rólad a fejünkben, ahol ne széles mosollyal látnánk. Ez az a kép, ami így bennünk él, és az egész város is így emlékszik rólad. Mindenkinek tisztelettudóan előre köszöntél, mindenkihez volt egy jó szavad, sokan vagyunk, akik számíthattunk rád. A munkán túl örök emlék marad a zánkai pihenés, a karaokés esték, a dunai hajózás vagy a bukaresti lelátón való helytállás. És hogy hogyan telt el ez az egy év nélküled? Nem részletezem, hiszen pontosan tudom, hogy te onnan fentről ezt követed. Látod, ahogy családod, barátaid és mindenki, aki közel állt hozzád, naponta érezzük hiányodat . Azt is látod, ahogy fiatalon hátramaradt gyermekeid minden nehézség ellenére haladnak életútjukon, ami nem lenne lehetséges a tőled örökölt és tanult tartás és hazaszeretet nélkül. Látod azt is, hogy még néhány napja a te számodat kerestem telefonom névj egyzékében, mert veled akartam elsőként megosztani az aznap történteket. Úgy, ahogy tettük ezt annyi éven át.
