Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 17. kedd (56. szám) - A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1352 A KDNP frakciója nevében tisztelettel javasolom a tisztelt Háznak, hogy támogassák a törvényjavaslatot, és szavazatukkal is erősítsék meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a korm ánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Magyar Zoltán képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr! MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót, elnök úr. Kép viselőtársaim! Államtitkár Úr! Nem okozok nagy meglepetést, hogy valószínűleg fogjuk tudni támogatni ezt a javaslatot, hiszen az eredeti törvényt is támogattuk. Előrelépés volt mindenképpen a múlthoz képest, és előremutató számunkra legfőképpen az, amik má r itt elhangoztak, tehát hogy természetes vizeinkben a rekreációs célú szolgálatot tekintjük elsődleges hasznosítási módnak és nem a halászatot vagy bármilyen más módot. Tehát ezt tovább erősíti a mostani módosítás, ilyen módon előremutató, és fogjuk támog atni. Szintén örülök, hogy a halastó és a horgászat definíciója ilyen módon változik, erre nem is akarok részletesebben kitérni. Azonban ezen módosítás sem ad elég lendületet annak, hogy hazánkban a horgászturizmus igazi kis húzóágazat legyen, mondhatom íg y. Hiszen azért paradicsomi körülményeket találnának a horgászturizmus szerelmesei szerte a világban, és vannak is olyan országok, amelyek sokkal gyengébb adottságok mellett képesek voltak ezt sokkal inkább kiaknázni. Ezen jogszabály sajnos nem abba az irá nyba mutat, vagy nem tesz elég nagy lépéseket ebbe az irányba. Rengeteg olyan munkahelyet lehetne létrehozni vidéken erre alapozva, ami sokat segítene azon térségeknek, ahol most leginkább híján vannak helyben a munkahelynek. Szintén sajnálom, hogy az ívóh elyekre nem helyez elég hangsúlyt a módosítás sem, ahogy az eredeti tervezet sem. Hiszen a halnál ez az egész ügynek az alfája és ómegája, hogy ha megfelelő minőségű és mennyiségű ívóhelye van az adott fajnak, akkor olyan nagy védelemre talán nem is szorul , mint amit egyébként gondolnánk. Hiszen olyan mennyiségű ikrát képes akkor lerakni, és ha az ivadékoknak a kezdeti időszakban megvan a megfelelő élettere, akkor olyan mennyiségben tudnak megmaradni, amit nincs az a horgászmennyiség, aki képes lenne termés zetes vizeinkből kipusztítani vagy kifogni. Ilyen módon szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy erre nagyobb hangsúlyt fektessünk. És akkor át is tértünk egy szűkebb területre, az én szűkebb hazámra, a Szigetköz térségére, aminek ez a fő problémája. A Sziget köz volt az egyik fő helyszíne a tokféléknek, amelyek korábban feljártak ívni a Feketetengerből, és ez szinte teljes egészében megszűnt egyrészt a Szigetköz tönkretételével, másrészt meg a Vaskapu számukra egy áthidalhatatlan akadályt jelent. Itt is szere tnék, nem ezen törvényhez szorosan, de államtitkár úr felé egy jelzést tenni, hogy voltak korábban ígéretek, hogy a déli szomszédainkkal lesz valamiféle egyezség ezzel kapcsolatban, és talán lesz európai uniós pénz is arra vonatkozóan, hogy a tokfélék szám ára átjárható legyen a Vaskapu. Hiszen az, hogy most visszatelepítünk egyes fajokat a Szigetközbe félig előnevelt formában, hasznos meg biztosan előremutató, de hosszú távon nem egy fenntartható folyamat, ha nem biztosítjuk ezt az átjárást. Láttam olyan ex trém, azt hiszem, talán északamerikai példákat, ahol kis liftek szállították fel az ívni kívánó halakat az eggyel magasabb szintre, gyakorlatilag egyesével érzékelte a fotocella, amikor beérkezik az állat, és felliftezte a fölső folyószakaszra. Nyilván ne m erről beszélek, meg tudom, hogy nem itt tartunk, de ha ott ennyire komolyan vesznek egy gazdaságilag egyébként jelentéktelen halfajt, akkor itt, nálunk ennél sokkal súlyosabb kérdésekben még addig sem tudtunk eljutni, hogy legalább valami partnerségi vis zonyt kialakítsunk ebben a kérdésben a szomszédainkkal. De idetartozik BősNagymaros kérdése is, hiszen a Szigetköznél, azt hiszem, azon lehetne vitatkozni, hogy érdemes volte ebbe a projektbe annak idején belevágni, de hogy 9095 százalékos készenlétben leállítani nem lett volna szabad, és hogy ez a modern kori Magyarország legnagyobb
