Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. február 16. hétfő (45. szám) - A kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmával összefüggésben a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
111 Mondhatnék ezernyi dolgot, megismételhetném Szakács László felszólalását, akár a munkakörülmények tekintetében, akár annak az ellenőrzése vonatkozásában, a feltárt dolgok, a hiányosságok tekintetében, a feltárt dolgokkal szembeni eljárás és sok minden egyéb más vonatkozásában. Nem teszem, mert nem akarok nagyon messzire menni ettől a t örvénytervezettől, de azért szeretném jelezni: annak, hogy a téma kapcsán mindenki kicsit kibővítettebben beszél erről a történetről, mindegy, hogy mely párt soraiban ülő képviselő szólal meg, ennek az alapja abból származtatódik, hogy 2012ben a munka tör vénykönyvét önök gyalázatos módon olyan formában változtatták meg, hogy azzal az embereket abszurd módon kiszolgáltatott helyzetbe hozták. Tudja, képviselőtársam, az a cinizmus, hogy önök százszor elvesznek és tízszer visszaadnak - legyünk nagyvonalúak önö kkel , és ezt a tízszer visszaadottat ezerszer hírelik. S azt akarják elérni, az emberek higgyék el, hogy ez így jobb nekik. Magyarul, nagyon leegyszerűsítve, profánul: hülyítik az embereket. Ahelyett, hogy abban segítenék őket, hogy jobb munkakörülmények között, több bért keresve, nagyobb biztonságban és sok minden egyéb mással megáldottan élhessék a mindennapjaikat és végezhessék a munkatevékenységüket. Az tehát, amit csináltak a munka törvénykönyve kapcsán… Ha jól emlékszem, talán 708 módosító javaslat benyújtása történt meg, ebből több mint ötszázat egyébként a Magyar Szocialista Párt által nyújtottunk be, szakszervezetek, mások módosításait is, kívánalmait is. Érdekes módon ma azt látjuk, hogy az a lakáj szakszervezet, tudja, ismeri, amely önökkel kart karba fonva szaladgált együtt, ma már ugyanazt mondja, mint amit mi 2012ben mondtunk, és ma már azért száll síkra, hogy azokat a dolgokat, amelyeket mi akkor említettünk és a törvénytervezethez illesztetten módosító javaslatként beadtunk, azokat csinálju k meg. Szóval, arra akarok kijutni ennek kapcsán, hogy ezernyi torzó van abban, amit önök elkövettek a munkavállalókkal szemben a munka törvénykönyve, a munka világának alapbibliája tekintetében. Ha az szégyen volt, akkor az, amit most csinálnak, az az én értékítéletem szerint meg gyalázat. Még egyszer elmondom, hogy miért. Azért, mert ha százszor elvettek és tízszer visszaadnak és ezerszer akarják meghírelni, akkor legalább olyan dolgot tegyenek, ami minden vasárnap dolgozó ember számára kézzelfogható ered ménnyel párosul. Minden vasárnap dolgozó ember számára! Akinek nincs választási lehetősége, akit nem eltiltanak a munkától, mint ahogy ezt tették most sokakkal, tízezrekkel, hanem akinek egyszerűen a szolgáltatás nyújtása tekintetében kényszeredettségből f akadóan ilyen tevékenységet kell végeznie. Ha önökben van keresztény lelkület, ahogy a pártjuk logója és megnevezése ezt magában hordozza, akkor arra kérem nagy tisztelettel Harrach képviselőtársamat, hogy igen, tegye magáévá ezt a gondolatot, és minden, v asárnap munkatevékenységet végző ember legyen fontos az ön számára. Ne csak a töredéke! Ne azzal akarjon hírelni, ne azzal akarjon politikai hasznot elérni, ne, hogy először kirúgat tízezreket, utána meg néhány embernek, százaknak, ezreknek esetleg vasárna pi pótlékot akar adatni! Nem! Minden, vasárnap munkatevékenységet végző embernek, igen, legyen 100 százalékos vasárnapi pótléka! Azért mondom el ezt többször, ha kell, tízszer, százszor meg ezerszer a Parlament falai között is és azon kívül is majd, hogy i genis érezze annak a felelősségét, hogy ha önök komolyan gondolják, hogy a vasárnapi nap az egy szent nap a hét napjai közül, hogy azt úgy kell megélni, hogy az ember tisztességgel, lehetőség szerint a családjával, szeretetben, sok minden egyéb mással tölt se el, akkor igenis az, aki ezt nem tudja megtenni, kivétel nélkül kapja meg a 100 százalékos vasárnapi pótlékot. Mindaddig, amíg ön nem fog ennek az elejére állni mint előterjesztője ennek a törvénytervezetnek, én addig arról fogok beszélni, hogy ez álság os magatartás, mert csakis, csak egy részének, parciális felületen kíván ilyen értelmű előnyöket biztosítani. (20.10) Nem! Ha ön igazi keresztény, az én értékítéletem szerint, akkor önnek nemhogy azt kell mondani, amit én mondok most itt a Parlament falai között, hanem ettől sokkal többet kell tennie. Sokkal többet, s nem azt, amit ebben a törvénytervezetben beterjesztettek.
