Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. február 16. hétfő (45. szám) - A kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmával összefüggésben a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
112 Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, nem fogom elkezdeni újra azt, hogy mit csináltak az öt év leforgása alatt, de azért ha már munkár ól volt szó, akkor azt meg kell említenem, hogy sajnálatos módon önök nem több, hanem kevesebb embernek adnak olyan értelmű munkalehetőséget, amellyel adóforintokat tudnak termelni és a gazdaságban tudnak munkatevékenységet végezni. Önök a közmunka társada lmát csinálták meg az elmúlt öt esztendőben. Azt a társadalmat, amely nem lenne baj, ha úgymond a közmunkatársadalom megerősítettségével párosulna, ha az hasznos értékteremtést hívna életre, és az emberek önbecsülését is megadná. Ha az nem szembeállítaná egymással az embereket, mondjuk, azt, aki a szalag mellett végzi a munkatevékenységet, azzal, aki közmunkát végez; azért, mert a szalag mellett munkát végző ember azt látja, azt gondolja, úgy ítéli meg, hogy a közmunkát végző ember értéktelen munkatevékeny séget végez. Nem, ez így nem igaz. Vannak sokan, akik értéket is teremtenek, meg vannak sokan - mondtam a példát rá, Gyöngyfa és egyéb más esetekben , ahol viszont fellelhető és fogható az, hogy önök arra már nem vigyáznak, hogy értékteremtéssel párosuljo n a feladvány, egy a lényeg, hogy a statisztika jól mutasson. Ez megint nem egy keresztyéni magatartásforma, hogy csak arra törekszem, hogy a statisztikával bódítsam a népet, hogy azt tudjam mutatni és mondani, hogy milyen jó nektek, miközben valójában a v alós élethelyzet meg nem ez. Az meg nem ez. Ezt ön is tudja. Ezzel ön sem nagyon tud vitatkozni. Márpedig ha így van, és így van, akkor azt gondolom, hogy pontosan azért kellene tenni, hogy másképp legyen, hogy jobb legyen az embereknek. Hogy valós munkáju k legyen, hogy megbecsültek legyenek, hogy az önbecsülésük helyreálljon, hogy a jövedelmi pozíciójuk ne rosszabb legyen, mint adott esetben öt évvel ezelőtt. Hogy az olló ne nyíljon a legfelső tíz százalék, és mondjuk, a legalsó jövedelmi sávban lévő tíz s zázalék között; ne nyíljon, hanem záruljon. Tudja, ez a keresztyéni magatartás az én értékítéletem szerint, hogy arra törekszem, hogy a szegénynek, a nyomorúság színpadán élőnek holnap jobb legyen, mint amilyen ma, és ne rosszabb, és ne eltávolodjon attól, mint akik elfogadhatóan élik az életüket. Azt gondolom, nagyon egyszerűen lefordítva, hogy úgy szélesebben, nemcsak ilyen részterületeken gondolkodva kellene, mondjuk, ilyen típusú törvénymódosítási javaslatokat egy valamikori munkaügyi miniszternek ellen jegyeznie. Azt hiszem, egy valamikori munkaügyi minisztertől - nyugodt lelkülettel mondhatom - elvárható az, főleg és a keresztyén lelkületből fakadóan, hogy a társadalom szegényebb rétegét érintően adakozóbb legyen, és azt, amit oda adakozik, azt más felü leteken teremtse meg, s találja meg, hogy ez finanszírozhatóvá is váljék. És még két gondolatot szeretnék mondani. Sokszor hallgattam azt, hogy munkaalapú társadalom. Tudja, én nem vagyok ellene a munkának, sőt, én úgy gondolom, hogy a munka nagyon fontos. Aki dolgozik, annak valószínűleg az önbecsülése is erősödik, mint ahogy az előbb mondtam. De olyan munkával párosuló társadalom kell, ami megélhetés alapúvá teszi az embert, tudja? Olyanná, hogy ha valaki dolgozik, akkor annak ne nélkülözni kelljen. És ma sajnos azt a világot éljük, hogy az emberek nagyonnagyon nagy része, aki dolgozik, az nélkülözik. Az nem tudja azt megtenni, hogy biztonsággal finanszírozza a saját és a gyermekei mindennapját. Az olyan helyzetbe kerül, hogy ha egy kisebb összegűnek teki nthető, 50, 60, 100 ezer forintos kiadással kell szembenéznie, akkor vége van. Akkor csődhelyzetbe kerül. Akkor nem tudja, hogy mit tegyen, mert egyszerűen nem tud megtakarításokat felhalmozni abból a jövedelemből, amely, vasárnapi pótlék ide vagy oda, vas árnapi pótlék nélkül vagy azzal megadná ennek a lehetőségét. Mert ebben az öt évben ezektől az emberektől önök elvettek és nem adtak nekik. Mert ebben az öt évben ezek az emberek kevesebbet érő pénzhez jutottak hozzá, mint az elmúlt időszakban. Ezért az a minimum nincs meg a számukra, ami a megélhetésük biztonságát jelentené. És tudja, multik vagy nem multik, hanem hozzáférhető árú, megfelelő pénzen megszerezhető áru vagy drágán megszerezhető áru. Az emberek messze döntő többsége így éli az életét. Úgy éli az életét, hogy valami 150 forint vagy 300 forint, amiért utolérhető. És ha van 150 forintért utolérhető termék egy adott termékcsaládon belül, egy adott áruház keretei között, akkor azt az embert nem
