Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 16. hétfő (55. szám) - Sallai R. Benedek (LMP) - a nemzetgazdasági miniszterhez - „Mivel magyarázzák, hogy egyre nagyobb a megyék közti bérszakadék?” címmel - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
1081 Ezt a paradoxonnak tűnő állítást pedig, engedje meg, megpróbálom értelmesen elmondani. A helyzet az a bérekkel kapcsolatban, hogy ha h átradőltünk volna 2010ben, és nem működtetjük a közfoglalkoztatást, akkor most remek adatokról tudnánk bérügyben beszámolni. Mert ha levesszük a közfoglalkoztatotti létszámot, akkor 5,2 százalékkal nőttek a bérek a versenyszférában Magyarországon - kész i s vagyunk. A helyzet az, hogy mivel ezekben a megyékben, Borsodban, Szabolcsban felfutott a közfoglalkoztatás, mert nem segélyt akartunk adni, hanem munkát, és a közfoglalkoztatási bér pedig alacsonyabb, ugye, valamennyivel, mint a minimálbér vagy az átlag bér, innentől kezdődően az a paradox helyzet alakul ki, hogy gyakorlatilag úgy tűnik, hogy a hátrányos helyzetű régiók leszakadnak, hiszen az eddig segélyen lévők bérből és fizetésből élők kategóriájába jutnak fel, és gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a s tatisztika ebből a szempontból furcsaságot mutat. De az egyén szempontjából nem 22 800 forintot kap, hanem 53 ezer forintot. Sőt, három gyerek után nettóban kapja meg a bruttó bérét, 73 ezer forintot. Tehát én azt gondolom, hogy ez fontos; remélem, érthető en mondtam el a dolog lényegét. Ami a másik részét illeti, ugye, hogy mit tettünk vagy mit kell megtennünk. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy 2013 óta ismerkedünk a szabad vállalkozási zóna fogalmával Magyarországon, egy januári kormányülésen döntö tt erről a kormány, azóta - nagyjából 1,8 millió fő lakik ezeken a területeken - 10 milliárd forint összegben a helyi kkvkat támogattuk, 685 vállalkozás részesült támogatásban, és közel 4 ezer új munkahely jött létre ennek a programnak a kapcsán. Ezenkívü l számos olyan intézkedés volt munkahelyteremtő pályázatokon és egyebeken keresztül, amelyek segítették ezt a folyamatot. Az kétségtelen tény, hogy ha mögé nézünk, például 60 százaléka a regisztrált álláskeresőknek szakképzetlen. Ezekben a térségekben, ha hightech technológiát viszünk oda, akkor az lesz a következő probléma, hogy nem találnak megfelelő számban és minőségben munkaerőt. Nekünk ott a végeken olyan tevékenységet kell folytatni, amihez részben a mezőgazdasághoz kapcsolódóan és más feldolgozóipar hoz kapcsolódóan megvan a tudás és megvan a tapasztalat. Illetve az egy nagyon lényeges kérdés a magyar kormány részéről, hogy a munkahelyeket vigyük oda, ahol a munkáskéz rendelkezésre áll, mert az kétségtelen tény, hogy a magyar munkaerő mobilitása a nul lához közelít. Mi több, nem is nagyon szeretnének Borsodból, Szabolcsból, Nógrádból egyébként a nyugatdunántúli régióba menni az emberek, hanem ott akarnak munkát. A következő ’1420as ciklusban nem véletlenül van az, hogy az összes forrás közel 60 száza lékban gazdaságélénkítésre, gazdaságfejlesztésre fordítódik, és ezen belül is számos olyan pályázat lesz, amelyik kifejezetten vagy a szabad vállalkozási zónákat, vagy pedig a hátrányos helyzetű régiókat fogja segíteni. Köszönöm. Kérem válaszom elfogadását . (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK : Megkérdezem képviselő urat, elfogadjae a választ. SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Államtitkár úr hitelesen tudja képviselni az ott élőket, hiszen országgyűlési képviselőként ismeri azokat a problémákat, amirő l beszélek, éppen ezért meglepő számomra, hogy ön azt mondja, hogy csak úgy tűnik, hogy szakadnak lefelé, és valójában ezt csak a bérkülönbségek eredményezik. Ez az „úgy tűnik” az, ami nagyon aggaszt engem, mert ön, mikor megemlíti a NyugatDunántúl felzár kózását a központi régióhoz képest, akkor gyakorlatilag elkerüli azt, hogy ÉszakMagyarországról, ÉszakAlföldről, DélAlföldről vagy DélDunántúlról beszéljen. Nem NyugatDunántúlról akartam beszélni, hanem azokról a leszakadó megyékről, ahol a legnagyob b a probléma, és ahol a leginkább szükség lenne arra, hogy segítség legyen. Az pedig, hogy a kormányzatok egymást követően folyamatosan rossz iparfejlesztési struktúrával valamilyen centrumokat neveznek ki, nem pedig országosan egyenletesen fejlesztenek, e z nyilvánvalóan kormányzati felelősség.
