Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 27. hétfő (21. szám) - Az Európa Tanács Korrupcióról szóló Büntetőjogi Egyezményének Strasbourgban, 2003. május 15-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről és az Európa Tanács Strasbourgban, 1999. január 27-én kelt Korrupcióról szóló Büntetőjogi Egyezményének kihirdet... - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
987 mint tudjuk, már nem az, mert már a minisztériumot sem úgy hívják. Most nagy hirtelen az elmúlt héten önök kezdeményezték ennek az egyezménynek a napirendre vételét. Most itt van a belügyi államtitkár, annak idején ezt még az igazságügyi tárca kezelte. Tényleg érdekes kérdések tolulnak fel az emberben, hogy miért van az, hogy az előző kormányok is halogatták ezt a ratifikációt, önök számára sem volt fontos ez az egyezmény. Az elmúlt héten mégiscsak valahogy mint a kalapból a nyulat előhúzták ezt az egyezményt, hogy itt most erről beszélgessünk, ha nem is annyira önökkel, de így legalább egymással a három ellenzéki frakció. Vajon miért? Ki akartak valamit pipálni? Azért is csodálkozom ezen, mert a mai nap után tulajdonképpen é n arra készültem, hogy az államtitkár úr vagy a fideszes vezérszónok el fogja mondani azt, hogy Magyarországon a korrupció megszűnt. A mai államtitkári válaszok után, illetve amit Staudt képviselőtársam elmondott, hogy a BRFK gazdaságvédelmi és korrupcióel lenes osztályának jó dolgában annyira nincsen már felderítendő esete, hogy huligánokat kerget, én arra készültem, hogy bejelentik ünnepélyesen, hogy ha már ennyire ütik a fejünket, hogy ratifikáljuk ezt az egyezményt, ám legyen, de Magyarországon nincsen k orrupciós probléma. Ezt látom. Amit itt Tállai államtitkár úr levágott válasz címén délután az azonnali kérdések órájában, ebből ez következik. Önök szerint ez nem probléma valójában. Tisztelt Országgyűlés! A helyzet úgy áll, hogy Magyarországra az Európai Tanács korrupció elleni államok csoportjának harmadik körös, Magyarországot értékelő jelentése szólt rá úgymond, született egy ajánlás azzal kapcsolatban, hogy biztosítani kellene, hogy a Btk. rendelkezései a hazai választottbírók vesztegetését is lefedj ék, valamint minél gyorsabban ratifikálnia kellene a Korrupcióról szóló Büntetőjogi Egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvét. Magyarul 2010ig semmi nem történt ebben az ügyben Magyarországon. Ez mulasztása az álbaloldali kormányoknak, mulasztása az első Orbánk ormánynak is. 2010ben megszületett ez a jelentés. Valamit az előző kormány összerakott, betolt a Ház elé, de egészen a múlt hétig önöknek nem volt fontos, hogy ez a ratifikáció idekerüljön a Ház elé. Tehát a dicshimnuszokkal ezért kéne egy picit szerényeb ben bánni. Még valami, reagálva arra, amit Bárándy képviselőtársam elmondott. Én nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy tudjam, hogy az Egyesült Államok kormánya pontosan mit sejt, mit tud, kit miért tiltott ki. Az LMP pontosan azt tartja veszélyes nek ebben az egész kitiltási ügyben, hogy olyan szintre emelkedett az intézményesített korrupció Magyarországon, hogy megvan a veszélye annak, hogy olyan országok, amelyek mondjuk, a magyarnál fejlettebb titkosszolgálatokkal rendelkeznek, esetleg birtokába n lehetnek olyan információknak, olyan ügyekről lehet tudásuk, amiről mondjuk, az egyszerű magyar parlamenti képviselőnek sincsen. Innentől kezdve az a helyzet, hogy ez nem pusztán a közélet tisztaságát jelentő kérdés, nem önmagában az ország megítéléséről szól. Arról van szó, hogy ha egy országban egyszerűen ilyen intézményesített korrupcióról lehet beszélni, megvan a veszélye annak, hogy külföldi államok adott esetben olyan információkkal rendelkeznek, amivel sakkban lehet tartani egy ország kormányát. Ez az igazán veszélyes ebben az egész kitiltási ügyben. Egész egyszerűen egy ilyen helyzetben egy ország szuverenitása, önrendelkezése forog kockán. Persze beszélni kell arról is, hogy Magyarországon már nem az a helyzet az elmúlt négy év után, hogy itt bizo nyos korrupciós ügyek vannak, még hatályba léptetünk néhány nemzetközi egyezményt egykét évtizedes késéssel, és akkor megoldottunk mindent. Önök egy új szintre emelték a politikai korrupciót, tudniillik intézményesítették. Nagyon sok esetben teljesen fele sleges a vesztegetés alkalmazási körét bővíteni, hiszen amiről az elmúlt évek szólnak, az, hogy tulajdonképpen amit a szó hétköznapi értelmében vett korrupciónak hívunk, az sok esetben már büntetőjogilag nem is megfogható. Egész egyszerűen önök fogták és a zt csinálták, hogy a saját gazdasági érdekköreik igényeihez szabtak jogszabályokat, illetve különböző intézményeket. Azt látjuk, hogy különböző gazdasági érdekkörök a saját üzleti érdekeik szerint tudják irányítani a jogalkotást. Egy olyan rendszert alakít ottak ki, ahol már nem az történik, mint az elmúlt két
