Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 20. hétfő (20. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK:
883 Jó reggelt kívánok mindenkinek! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Holnapután van az ’ 56os forradalom és szabadságharc ünnepe, és mivel addig nincsen ülése a Háznak, ezért a szocialista frakció fontosnak tartotta, hogy megemlékezzen az ünnepről a parlament falai között is. 1956 üzenete, ennek a forradalomnak és szabadságharcnak a legfontos abb üzenete mindenki számára az, hogy a történelem pillanataiban nem az a fontos, hogy ki honnan indult, hanem az, hogy ki hova érkezik. Az 1950es évek közepére Magyarország élhetetlenné vált, a fiatalok csak azért nem hagyták el tömegesen az országot, me rt nem lehetett utazni sem. Az államot uraló párt jelszavak mögé bújva leplezte a diktatúrát, ezeket a jelszavakat harsogták az ellenzéki hangot meg nem szólaltató újságok és a rádió is. A pártállam működése egyszerű volt: újabb és újabb harcokat hirdetett , ezekre a harcokra az álcivil szervezeteivel csatlakozott a megfélemlített lakosság is. Volt harc a földet állítólagosan visszavenni akarók ellen, de békeharc és széncsata is. Ahol harc van, ott van ellenség is. Ellenség volt az, aki nem volt elég lelkes; aki nem szolgálta a kiépülő új hatalom helyi oligarcháinak rendszerét; aki felemelte szavát a törvénytelenségek ellen; akik tudták, az állandó hivatkozás a népre és az üres jelszavakra csak a cinizmus megnyilvánulásai. Ők voltak a sokszor megfoghatatlan, láthatatlan belső ellenség. De ellenség volt kívül is. Ellenségek voltak azok az országok, amelyek a szabadság értékeinek folyamatos képviseletével árnyékot vetettek a névleg nemzeti felhatalmazás alapján működő kormányzatra. A hatalom lecsapott az ellensé gekre. Lecsapott azokra, akik külföldi, nemzetközi szervezeteknél, esetleg cégeknél dolgoztak, vagy az volt a bűnük, hogy külföldi rádióadókat hallgattak. Lecsapott a másként gondolkodókra, a túl önállóakra, azokra, akik egy igazságos világot szerettek vol na. Tisztelt Ház! Mindez nagyon sokáig folytatódhatott volna, így mehetett volna ez bármeddig, hacsak 1956. október 23án nem szerveződnek össze azok, akiknek nem az volt a fontos, ki honnan érkezik, hanem az, ki hova tart. 1956 hő sei, Nagy Imrével az élen abban voltak egyek, hogy közösen vessenek véget az önkény uralmának, ez a törekvés egyesítette őket. A halált is vállalták azért, hogy hazánk hátat tudjon fordítani a zsarnokság világának. Munkás, jogász, orvos, földműves, kommuni sta, szociáldemokrata, liberális, konzervatív, vallásos és ateista - szinte mindenféle ember található 1956 hősei és mártírjai között, különböző előéletű, vallású, politikai hovatartozású emberek voltak egyek a magyarságért folytatott küzdelmükben. Nagy Im re, a forradalom mártír miniszterelnöke az első naptól kezdve az utolsóig pontosan tudta, milyen nehéz feladatra vállalkozik. Tudta, hogy a megfélemlített, elnyomott és megtévesztett nemzetet kell egyesítenie. Amikor szembesült azzal, hogy a forradalmat a szovjet beavatkozás eltiporja, a mártírságot is vállalta a nemzet egyesítéséért. Kegyelmet nem kért, mert azt is tudta, mártírsága alapja lesz egy új nemzetnek, egy új Magyarországnak. Tisztelt Ház! Nekünk több mint fél évszázaddal az 1956os forradalom és szabadságharc eltiprása után sohasem szabad felednünk Nagy Imre üzenetét: „Nem az a fontos, honnan jössz, hanem hogy hová tartasz.” Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány képviselője jelezte, hogy nem kíván válaszoln i az elhangzottakra.
