Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 20. hétfő (20. szám) - A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. évi egységes költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP):
870 a Magyar Televízió, a közszolgálati televízió híradója gyakran nem mond igazat, meggyőződésem például, hogy olyan szituáció, amelyben egyébként el kellene járnia ennek a hatóságnak, amit ezért is hoztak létre. Ha itt látnánk ebben az előterjesztésben, hogy mennyi ilyen csapás történt, amikor egyébként bárkire, aki valótlant állít a híradójában, lesújt a teljes törvényi szigorral a hatóság, akkor azt mondanám, hogy teljesen rendben lévő dolog. Hiszen aki nem mond igazat, valótlant állít a hírműsorban, arra valóban a törvény teljes szigora sújtson le. Deák Ferenc mondta, hogy az általa írott médiatörvény egy mondat lenne: hogy igazat kell írni. Itt is ez a helyzet. Ha azt látnánk, hogy az M1 hírhamisítóira lesújtana a médiahatóság, akkor semmi probléma nem lenne azzal kapcsolatban, hogy van ilyen hatóság. Hasonlóan, ha azt látnánk, hogy a M1 becsődölt, senki által nem nézett sorozatait egyébként górc ső alá vennék pénzügyi szempontból, és megvizsgálnák azt, hogy vajon ezek jó költések voltake, és ez egy olyan normális auditvizsgálat keretében történne, aminek az eredményessége is nyilvános lenne, akkor valóban nem lenne semmi probléma. De amikor önök arról beszélnek, hogy megszigorította a hatóság az ellenőrzést, akkor valójában arról beszélünk, hogy saját maga ellenőrzését szigorította meg. A lelki szemeim előtt felmerül, hogy miként történt ez az ellenőrzés. Saját magát ellenőrzi a rendszer, és azt m ondja, hogy igen, nem volt annyira jó ötlet erre kifizetni, legközelebb nem ezt kellene csinálni. Roppant szigorú ellenőrzés lehetett. Olyannyira szigorú, hogy az MTV azóta sem változtatott azon a gyakorlatán, hogy saját műsorokat készít olyan gyártó produ cerek gyártásában, akik korábbi műsorokat buktattak meg. Persze nyilvánvalóan, ahogy a régi viccben is van, egyszer csak sikerül a műsor. Itt is lehet, hogy majd a huszadik sorozat csak nézett lesz. Közpénzből nyilván sok mindent lehet fizetni. Hasonlóan s zégyenletes az, amit a frekvenciamoratóriumok kapcsán műveltek. Erről kevésbé volt szó. Örvendetesnek tartom görög katolikusként, hogy egy vasárnap akár háromnégy rádióműsorban is tudok istentiszteletet hallgatni egy időben, bár csak két fülem van, de eze n hiányosságokon lehet dolgozni, hogy a kétharmaddal megoldjuk a négyfülű embert. Ugyanakkor azonban azt kell mondanom, hogy a rádiófrekvenciák és a televízió felosztásánál, mondjuk úgy, nem sikerült a szektorsemlegességet elérni. Persze, lehet cinikusan a zt mondani, hogy a legjobb pályázók kapták meg a frekvenciákat, de azért látjuk azt, hogy korábban nagy múlttal rendelkező rádióadók szűntek meg vagy váltak lokális rádióvá. Elég, ha csak a Klubrádióra gondolunk például. Felmerül a kérdés persze, hogy mi v an azokkal a tartalmi ügyekkel, amelyekben valóban lenne a hatóságnak szabályozási kérdése. Olyan szakmai kérdések ezek, amelyek folyamatosan felmerülnek a szakmai fórumokon, és úgy tűnik, hogy mégsem lép ebben semmit. (1.30) Például itt van a reklámok kér dése. Az a kérdés, miért van az, hogy nagyon sok reklámozó televíziós csatorna visszaél azzal, hogy hangosabban sugározza a reklámokat, mint ahogyan a televízió műsora a reklámok között szól. Ez a jelenlegi szabályok értelmében is tilos, és kiszabnak érte 2 millió forintos bírságot, amit egyébként - mondjuk úgy - nevetve kifizet mindenki, aki ebben érintett, hiszen ennél sokkal nagyobb előnyre tesz szert. Bár az folyamatos probléma, és folyamatosan visszajelzi a hatóságnak azt a problémát, ebben semmiféle e lőrelépés nem történt. Nyilvánvalóan gondolni sem merek arra, hogy miért ez a helyzet. Aztán hasonlóan itt van a feliratos filmek kérdése. A szakma folyamatosan apellál abban az ügyben, hogy a csapnivaló külföldi, angol nyelvtudást lehetne azzal javítani, ha nagyobb arányban vetítenének olyan filmeket, amelyek nem szinkronizáltak, hanem feliratosak. Ebben eddig semmiféle előrelépés nem történt, miközben a szakma tíz éve beszél erről a kérdésről. Ezeket a példákat csak azért mondtam el önöknek, hogy megmutas sam, vannak olyan tartalmi kérdések, amelyekben egy hatóságnak valóban lenne dolga, tényleg lenne dolga. Ebben azonban rejtélyes módon a magyar médiahatóság semmilyen módon nem vállal szerepet. Végezetül azt tudom erre mondani, hogy abban az esetben, ha ez a médiahatóság egy transzparens, átlátható hatóság lenne, amelynek a beszámolója a rendes törvényi kereteken belül a többi állami intézményrendszerrel együtt működne, amely nem ilyen pazarló, pocsékoló módon
