Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 10. szerda (39. szám) - A Kúria elnökének országgyűlési beszámolója a Kúria 2013. évi tevékenységéről a jogegység biztosítása és az önkormányzati normakontroll körében; a Kúria 2013. évi tevékenységéről a jogegység biztosítása és az önkormányzati normakontroll körében címmel... - ELNÖK: - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3488 hogy a devizaalapú hitel, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések devizaszerződések, és ezzel kapcsolatosan már néhány gondolattal ezelőtt elm ondtam, és maga a jogegységi határozat is elismeri, hogy az ügyek különbözőek, és a bíróság tud csak dönteni, hogy egy adott ügyben pontosan milyen tényállás valósult meg. Ehhez képest a Kúria jogegységi határozata már az elején leszögezte ezt a megállapít ást, anélkül, hogy bizonyos részletekbe később belement volna. Idézni szeretném azt is, hogy ugyanúgy ebben a jogegységi határozatban van arról szó, hogy kizárólag a kereset tárgyában döntő bíróság van abban a helyzetben, hogy döntsön az érvénytelenség fen nállásáról. Ezzel egyet tudunk érteni. Ezért is aggályos, hogy az összes deviza- vagy devizaalapú hitel tekintetében ez kimondásra került már a határozat elején. És a határozat is elismeri, hogy a devizaalapú kölcsönszerződések elterjedésekor jogszabály ne m határozta meg a devizaalapú kölcsön fogalmát. Tehát nem arról beszélünk, hogy itt a bankok az adott jogszabályokat, az akkor fennálló jogszabályokat milyen módon tartották be, hiszen akkor még törvényi szinten ez kellőképpen nem is volt szabályozva. Tehá t különösen óvatosan és különösen szakmai mélységek elemzése után lehet csak hozzányúlni a témához, és ezek után nem érthető, hogy az anyagban is úgy szerepel, hogy ettől függetlenül a devizaalapú kölcsön tulajdonképpen minden esetben devizakölcsön, mivel a tartozás devizában van meghatározva. Mi úgy gondoljuk, hogy nem ettől lesz valami devizaalapú kölcsön. Itt még két részt kiragadnék, ami különösen érdekes a jogegységi határozatban. Ezt is idézném: a devizaalapú kölcsön mögött - figyelemmel a pénzügyi in tézményekre vonatkozó, közjogi jellegű szabályokra - devizaforrás áll. Nagyon igaz, és húzzuk alá ezt a mondatot, pont ezt mondtuk mi is, hogy devizaforrásnak kell állni egy devizakölcsön mögött, hogy az devizakölcsönnek minősüljön. Nem attól lesz devizakö lcsön, hogy a bank azt mondja, és azt aláíratta az ügyféllel - önmagában ez véleményünk szerint nem elég , viszont a mondat úgy folytatódik, ami számomra nehezen értelmezhető, hogy annak vizsgálata, hogy egy konkrét szerződés mögött vane devizaforrás, le hetetlen és egyben szükségtelen is a perekben. Én úgy gondolom, hogy ha az első mondat arról szól, hogy devizaforrás áll egy devizahitel mögött - márpedig ez kimondásra kerül, és ez így is van , akkor pont annak a vizsgálata a legfontosabb, hogy valójában az adott ügyletek mögött álle devizakölcsön, devizaforrás. Itt megbicsaklik a jogegységi határozat logikája, egymásnak ellentmondó két, egymás után következő mondatot találunk, és találunk egy kicsit később pont erre a témára utalóan egy olyan mondatot i s, hogy a hitelező helyzetére az árfolyam változása nem hat ki, hiszen az adós által visszafizetéskor forintban ugyanolyan értékű devizához jut, mint amennyit folyósított. Mit jelent ez? Hogy a bank, ha valóban devizában, devizaforrások átváltásával adta e zt az összeget az adósoknak, akkor az árfolyamtól függetlenül ugyanolyan helyzetben van, hiszen ő majd visszaváltja azt a forintot, amit ő kap az adóstól, és ő ugyanoda kerül, ahonnan indult. Na, de ha nem vizsgáljuk azt, hogy valójában devizaforrás volte ezek mögött az ügyletek mögött, akkor félrevisz minket az egész irányból, hiszen ha nem volt devizaforrás, és ezek a bankok forintot adtak, egy másik ember forintbetétjét adták oda az adósoknak, akkor óriásit kaszálnak azon - ha szabad így fogalmaznom , ha az árfolyam elmozdul az adósoknak nem megfelelő irányba. Hozzáteszem, hogy ez ebben az esetben - és ezt a legfőbb ügyész beszámolójánál is elmondtuk - viszont csalás szerintünk, tehát a Btk. csalás tényállását megvalósítja, ha a devizaforrás nem állt re ndelkezésre, nem vett fel devizát a bank, forintból adott forintot, és utána egy elképesztő extraprofitra tett szert. S ez a fő probléma, és az egész rákfenéje a devizahitelezésnek pont ez lenne, hogy volte devizaforrás vagy nem. Ha volt devizaforrás, akk or igazat kell adnunk, hogy a bankokat valóban kár érte; de ha ők nem kellett, hogy mondjuk, Svájcból felvegyék ezeket a pénzeket, ha tetszik, akkor a csaláson túl náluk olyan extraprofit - akár jogalap nélküli gazdagodásnak is nevezhetnénk - marad, ami ők et nem illeti meg. Emiatt nem értjük azt, hogy miért siklott így ki egy picit ez a jogegységi
