Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A Magyarországról történő elvándorlás okairól és a folyamat megállításának lehetséges megoldásáról” szóló politikai vita - ELNÖK: - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
3006 ELNÖK : Köszöntöm képviselőtársaimat. Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, a frakciók írásban történt előzetes bejelentésének megfelelő en. Ennek értelmében Mátrai Márta háznagy asszonynak adom meg a szót. DR. MÁTRAI MÁRTA ( Fidesz ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A vita ma legalább olyan időszerű, mint amikor az első világháború előtt fiatal férfiak ezrei vonultak ki az országból, és amikor kellett volna ez a természetes erő, akkor volt védtelen az ország, védtelen a magyar nemzet. Erről a helyzetről meggyőződésünk szerint beszélni kell. Félre kell azonban tenni az álszent, hamis hangok at, a kormányt bosszantó üres szemrehányásokat, a felesleges ideológiai harcot. Meg kell keresni azokat a szempontokat, amelyek figyelembevételével az anyagi vagy erkölcsi megfontolások nem egymás ellenére szólnak, hanem a közös érdeket segítik. A közös ér dek itt a saját jövőnk védelme, a magyarság megmaradása, ezért szükséges, hogy erről a lehető legnagyobb őszinteséggel beszéljünk. Egy kis történelmi rálátással könnyen megérthető, hogy a külföldre távozás és a munkavállalás nem egyetlen kormánynak róható fel önmagában, mert ennek az Európai Unióhoz történt csatlakozás - furcsa módon éppen az elnyert szabadságjogok révén - teremtett kedvező feltételeket. A szabad munkavállalás, a letelepedés szabadsága, a határok átjárhatósága, az állampolgári jogegyenlőség európai méretekben megnyitotta a teret a polgárok vándorlásához és a külföldi munkavállaláshoz egyaránt. Ennek az elvándorlásnak az okai azonban nem rejtélyesek. Ma már egy gimnazista is fel tudja sorolni elvágyakozásának valóban népszerű indokait. Vannak azonban olyan okok, amelyeket az országon belül a mindenkori vezetés számlájára lehet írni, és vannak azonban olyan okok, amelyeket az ország egymagában nem képes megoldani. Keveset tehetünk az ellen, hogy vannak európai országok, amelyek egyszerűen nem k épeznek megfelelő számú szakembert bizonyos szakterületen, egyszerűen nem képesek áldozni erre, hanem magukhoz vonzzák a hátrányosabb helyzetű országok képzett és nagyon jól képzett munkaerejét. (11.10) Bizonyos szempontból még segítjük is ezt a folyamatot , mert a végzettséghez, a kötelezően előírt magas nyelvi képzés elősegíti az elvándorlást. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a nyelvi képzés butítása a cél, de azt legalább látnunk kell, hogy ma már minden feltétel adott az elvándorláshoz, illetőleg a z elinduláshoz. Az sem segíti az itthon maradást, hogy a polgári kormány gyengítésén munkálkodó sajtó szinte élvezettel tudósít az eltávozókról. A távozást csak mint jó és szerencsés tényt vagy mint kalandot tünteti fel, megfeledkezve az itt hagyott szülők ről, barátokról, szerető családról, megfeledkezve az oktatókról, a mesterekről és mindazokról, akik fontosak az életben. (Tukacs István: A sajtó a hibás!) Ha nem is tudják, de ellenszenvüktől vezérelve közreműködnek abban, hogy a nagyszülők ne láthassák un okáikat, hogy az idős szülők támasz nélkül maradjanak, és csak a számítógépes beszélgetés maradjon a számukra, úgy, ahogy azt az előbb is hallhattuk. Az ilyen újságírók kitörlik emlékezetükből Ady Endre halhatatlan sorait: „Fölföldobott kő, földedre hullv a, / Kicsi országom, újra meg újra / Hazajön a fiad.” Szinte remélni sem lehet az ilyen írástudóktól, hogy a sorsközösség nevében vállalják az ország működésének minden nyűgét. Nagy kérdés, hogy milyen az az élethelyzet, amikor a távozás elgondolását meg k ell hozni, ezt kívülállóként nem tudhatjuk. Jó néhányan azonban akár indok nélkül is eltávoznak a szülőföldről a jólét ígérete, az olykor hamis értékválasztás vagy a kötődések hiánya miatt. Ahogy manapság a társas együttlétben is hiány van a türelemből, eg ymás megértéséből, a távozók részéről is hiányzik az ország sorskérdései iránti megértés és a türelem.
