Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A Magyarországról történő elvándorlás okairól és a folyamat megállításának lehetséges megoldásáról” szóló politikai vita - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3001 A mi feladatunk a remény visszaadása. Majdnem 400 ezer em ber vándorolt el. Ez azt jelenti, hogy L. Simon Lászlón (L. Simon László államtitkártársaival beszélget.) és képviselőtársain kívül már nincs olyan ember az országban, akit ne érintene közvetlenül a probléma. Ez már most is egy unokák nélkül ország, egy gy erekek, barátok nélküli ország sokak számára. (L. Simon László képviselőtársaihoz: Nekem négy gyerekem van. Neki mennyi van?) Ma, ha egy fiatalnak van egy jó ötlete, ha az alkotóképességét ki akarja teljesíteni, ha vállalkozásba akar kezdeni, akkor az a sz omorú helyzet, hogy jobb esélyekkel indul Berlinben vagy Londonban. Magyarországon már olyan a helyzet, hogy nem számít hazai pályának, az előnyöket bőven túlnőtték a hátrányok sok fiatal számára. Mi olyan országot szeretnénk, ahová érdemes visszatérni. Eg y olyan országot szeretnénk, ahova van miért visszatérni, egy élhető, megújuló Magyarországot. Orbán Viktor legutóbbi, az elvándorlással kapcsolatban feltett kérdésünkre közvetetten beismerte, hogy meg sem próbálja itthon tartani a reménytelenség miatt kül földön próbálkozó fiatalokat és kisgyermekes családokat, akik egyre nagyobb számban hagyják el az országot. Azt válaszolta Szél Bernadett képviselőtársamnak, hogy nem lehet elvenni az emberektől azt a jogot, hogy ha akarnak, külföldre menjenek, ráadásul mi lyen sok pénzt utalnak haza. Na, ez az a cinizmus, ami sok embert elkerget ebből az országból. Nézzük a tényeket! A KSH kutatása szerint 350 ezer magyar él külföldön. Ez egy 2013. év eleji adat, a helyzet azóta rosszabbodott. Ez az a mutató, amivel önök tö bbek között kozmetikázzák a foglalkoztatási adatokat. És érdemes arról is beszélni, hogy a külföldre távozottak nagy része a fiatal korosztályokhoz tartozik, 25 százaléka 30 év alatti, 63 százalékuk nem érte el a 40 éves kort. Érdemes arról is beszélni, ho gy a kivándorlók többnyire fiatalok, 30 év körüliek, csupán 10 százalékuk tud határozott időpontot vagy körülbelüli intervallumot megadni, hogy mikor jönne haza; 25 százalékuk egyáltalán nem jönne haza. Magyarország népességmegtartó ereje drámaian romlik. A Tárki ’12es kutatása szerint minden ötödik magyar tervezi a külföldi letelepedést. A 1829 évesek fele szeretne külföldre költözni. A GVI szintén 2012es vizsgálata alapján a külföldre vándorlási szándék 2010ről 2012 második felére két és félszeresére ugrott meg. A német statisztikai hivatal szerint 2010 és ’12 között több mint 70 ezer, 2008 óta nagyjából 120 ezer magyar telepedett le hivatalosan német területen. London ma az ötödik legnagyobb magyar város. A KSH szintén azt mutatta ki, hogy 2005ben a hazai népesség 1 százaléka hagyta el az országot, hogy hosszabbrövidebb ideig éljen külföldön, 2012re ez a szám 2 százalék lett, azaz 180 ezer fő fölé emelkedett. A kormány a NagyBritanniában élő magyarok számával kapcsolatban elismeri, hogy csak az 100200 ezer fő lehet. A KSH szakértői szerint külföldön él a gyermekvállalási korban lévő magyarok 78 százaléka. Ez az arány 10 éve még csupán 12 százalék volt, tehát ezért drámai a növekedés. Kérem, hogy a tényeken ne vitatkozzunk. A Londonban élő magyaro k körében készült felmérés szerint 38 százalékuk egyáltalán nem tervez hazaköltözni soha, 35 százalékuk pedig a következő öt évben biztosan nem jönne haza. A sor folytatható tovább, például azzal, hogy középiskolások között végzett felmérés szerint 70 száz alékuk nyilatkozik úgy, hogy külföldön képzeli el a munkavállalást, és közülük - középiskolásokról beszélek - 25 százalék véglegesen külföldön maradna. Na, ez a dráma! Nézzük meg, hogy mivel jár ez a helyzet! Sokat beszéltek már előttem a nemzetgazdasági k övetkezményekről. Azt gondolom, hogy érdemes a tekintetünket viszont a társadalmi hatásra vetni. A XX. században a különböző tragédiák roncsolták a magyar társadalom szövetét, és ne legyen illúziónk, az elvándorlás éppúgy roncsolja egy társadalom szövetét. Azok, akik innen eltávoznak, hiányoznak személyesen, hiányoznak az osztálytársak, hiányoznak a barátok, a szomszédok, de hiányoznak azok az emberek, akik velünk együtt alkotnák a magyar kultúrát, szőnék tovább a magyar hagyományokat. Ez így egy felbomló t ársadalmi szövet. És az igazán tragikus az, hogy ha ezekkel az emberekkel, akik elvándorolnak innen, beszélget valaki, akkor nagyon sokszor azt a választ kapja, egy
