Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A Magyarországról történő elvándorlás okairól és a folyamat megállításának lehetséges megoldásáról” szóló politikai vita - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3002 visszakérdést kap, hogy mi tartsa itt. Az igazi tragédia igen, az, hogy az „itt élned, haln od kell” parancsa valamiért nem hat ma már Magyarországon sokak számára. (10.50) Az egyébként is súlyos népességfogyás mellett az elvándorlási folyamat olyan mértékű, hogy ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, pár generáción belül hétmillióan is alig les zünk. Ha ez így megy tovább, Magyarország valóban egy unokák nélküli ország lesz. A kivándorlók kétharmada 2544 éves, a munkavállalás és a családalapítás szempontjából is a legfontosabb korosztályba tartozik. Őket üldözi el a kormányzati politika. Közülük 56 százalék már most is külföldön él, és egyre kevésbé valószínű, hogy hazaköltözik. Beszélnünk kell arról is, hogy Magyarországon sajnos nagy számban vannak olyan falvak, amelyek haláltusájukat vívják. Ezeken a helyeken 80 százalékos a munkanélküliség. A kormány csak közmunkát képes felkínálni, és ezekről a helyekről, ezekről a halálra ítélt térségekről a legnagyobb mértékű az elvándorlás. Az elvándorlás egyik alapvető következménye a nyugdíjrendszer és a közszolgáltatások fenntarthatatlansága. Ha alacso ny a foglalkoztatottság, nincs elég legális adót, járulékot fizető munkahely, az sötét jövőt jelent az itthon maradók számára 102030 év múlva. És érdemes természetesen megnézni a nemzetgazdasági hatást is. Ez azt jelenti, hogy egyes számítások szerint, h a 500 ezer kieső munkavállalóval számolunk, az éves szinten több százmilliárd forintot jelentene a GDPben adó és fogyasztás formájában. Ha csak minimálbérrel számolunk, az is havonta 31 milliárd forint adó- és járulékbevételt keletkeztetne a félmillió alk almazott után, ami éves szinten 370 milliárd forint, ez a GDP 1,4 százaléka. A szakértelem, a fiatalok, a pénz is elhagyja Magyarországot, ami marad, sok esetben a szürke kilátástalanság. Nemcsak a fiatal diplomások, de a szülők harmada külföldi továbbtanu lást és közel fele külföldi munkavállalást is elképzelhetőnek tart gyermeke esetében. Az átalakuló munkaerőpiaci kihívások miatt egyre több család mérlegeli a gyerek Magyarországon kívüli továbbtanulásának és munkába állásának a kérdését. Igen, államtitkár úr, az igazi dráma az, hogy ma egyre több olyan szülő van, aki nem tartozik a Fidesz kegyeltjei közé, aki olyan jövőképet szán a gyerekének, hogy minél előbb hagyja el ezt az országot. A másik tragédia, hogy az utóbbi években erősödött egész KeletKözépE urópában - és itt nem vigasztal minket a lett, litván vagy bolgár hasonlat - és ezen belül Magyarországon is az agyelszívás, tehát az, hogy a magországok a szellemi erőforrásokat is kiszippantják az úgynevezett perifériaországokból. Érdemes külön figyelm et szentelni annak, hogy ennek a folyamatnak az eredménye az is, hogy jelenleg kezd kritikussá válni Magyarországon az orvos- és nővérhiány, tehát ami az egészségügyi foglalkoztatáson belüli krízist illeti. Érdemes arra figyelmet fordítani, hogy a nagyon a lacsony szakemberhiányos szintnek a 60 százalékára csökken az orvosi létszám 2023ra, egész egyszerűen az egészségügyi rendszer önmagában emiatt fenntarthatatlan lesz tíz év múlva. A kivándorlás általános okai között ott van a reménytelenség, ott van az, h ogy egy olyan ország, amely gyűlöli a saját közelmúltját, az elmúlt száz évét, nincsen megbékélve magával, egyre kevésbé tud megtartóerőt képezni. És természetesen az általános okok között ott van, hogy egy olyan ország, ahol egy új hűbérúri rendszert épít enek ki, ahol kizárólag a politikai lojalitás sokak számára, sokak előtt az egyetlen érvényesülési út, egyébként pedig a közmunka és az összeszerelés jelent perspektívát, nos, egy ilyen ország kevéssé lesz hívogató az egyébként világra nyitott, felnövekvő generációk számára. Egy olyan ország, ahol nem a kompetencia számít, ott nem gondolják azt a fiatalok, hogy az alkotóképességüket ki tudják itt teljesíteni. És legyünk tisztában azzal is, hogy a szétesésnek van egy multiplikatív hatása: azok a fiatalok, ak ik azt látják, hogy az ő környezetükben sokan elvándoroltak, a maguk számára is - olyanok is, akik korábban nem így tettek - az elvándorlást tekintik első számú stratégiának. Az okok között természetesen vannak úgynevezett szektorális okok. Itt elsősorban arra gondolok, hogy az a gazdaságfejlődési pálya, amire Magyarország állt a rendszerváltás után, becsődölt, nyilvánvalóvá vált, hogy így, ezzel a felzárkózási stratégiával a magyar bérek soha nem fogják
