Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 1. hétfő (34. szám) - Egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
2829 Egy szó, mint száz, forrásbevonásról ilyeténképpen tehát nem érdemes beszélni. Meggyőződésem és tapasztalásom sze rint sajnos az egészségügyből sokkal inkább forráskivonásra került sor, mint forrásbevonásra. Nem véletlenszerű, hogy a várólisták időtartama növekszik, látható módon a mennyisége tekintetében sem csökkenések, hanem felhalmozódások, duplikálások alakulnak ki. Gyakorlatilag ezek nem pozitív eredmények az elmúlt esztendők sorában, hanem éppen hogy negatív eredmények, és ezekben mértékadó változásokat lenne célszerű, kellene eszközölni. És talán van egy kicsit pikírtnek mondható megjegyzé s is, ez pedig arról szól, hogy azt is látom, hogy kvázi önellátóvá válik gyakorlatilag a gyógykezelés, már olyan értelemben mondom, hogy a beteg, aki bemegy az egészségügyi központokba, az ellátó intézményekbe, az viszi magával a kis motyót, viszi magával a kenőcsöcskét, viszi magával a gyógyszert, a fájdalomcsillapítót, eztazt. Még lepedőt nem, tehát akinek bent kell feküdnie, talán még az ágyat és a lepedőt, a tiszta lepedőt megkapja. Azt gondolom, ez sem jó trend, ez sem jó tendencia, ebben is változás okat kellene eszközölni. Na most, ha ez így van, és efelé megy az egészségügyi ellátás, akkor bocsássanak meg, de akkor nem lehet forrásbevonásról beszélni, akkor nyilván csak forráskivonás történhet, hiszen hogyha azokat a szolgáltatásokat sem tudják ugya nazon a színvonalon nyújtani, mint amit a korábbiakban tudtak, évekkel ezelőtt, akkor itt nem bevonásról, hanem kivonásról van szó. A másik része, amiről röviden még szeretnék szólni, az, amiről államtitkár úr a bevezető expozéjában szólt, a bérezések rend szere. Államtitkár úr biztosan teljesen világosan és tisztán látja azt, hogy milyen változáson ment keresztül főleg az alacsonyabb jövedelmi sávban lévő embereknek a keresete az elmúlt esztendőkben. Tudja, példaként mondom, hogy 2010ben mi volt egy minimá lbéresnek a nettó keresete, ha nem, akkor segítek: 60 200 forint volt, amit zsebre tett. Ez volt a nettója. Tudja azt is, hogy most mennyi a minimálbéresnek a nettó keresete, tudja, az, amit zsebre tesz, tehát nem az, amit a plakátokra kiírnak, hogy hogyan nő a minimálbér, hanem amit zsebre tesz, az 66 483 forint. Azt is tudja, hogy ha átszámítja ezt a két jövedelmet egymáshoz, a 18 százalékos inflációval, csak az elmúlt négy évben számítva, akkor ez a mostani 5 ezerrel kevesebbet ér, mint a 2010es. Eddig, azt hiszem, követhető a történet. És ha még azzal is megfejelem, hogy biztosan azzal is tisztában van, hogy Magyarországon ma több mint egymillióan vannak olyanok, akik a létminimum alatti jövedelemre tesznek szert, és valószínűleg azt is tudja, hogy a sz ociális szektor és az egészségügyi szektor ebben vastagon érintett, akkor valószínűleg arra a következtetésre tud jutni egy logikai okfejtés kapcsán ön is, amire én is jutok, hogy sajnos, mivel a 60 200 és az akkori létminimum 77 ezer, az is 17 ezer forint os különbséget hordozott magában, de a 66 ezres és a mai 88 ezres az 22 ezres különbséget hordoz magában, ami 5 ezerrel több, mint ami 4 évvel, 5 évvel ezelőtt volt. Ez önmagában azt jelenti és azt hordozza magában, hogy sajnos egyre nő azoknak az alacsony abb jövedelmi sávba tartozók megszerzett bérének a vásárlóértéke, illetve a keresetének a tartalma, a mennyisége, az értéke, hiszen a különbség is nő, például a minimálbér és a létminimum viszonylatában. Ebben sajnos szektorálisan az egészségügy kiszolgáló személyzete - nem az orvosokról beszélek természetesen - jelentősen érintett. Tehát e vonatkozásban is van tennivaló annak érdekében, hogy ne kerüljön arra sor, hogy az a fajta migráció, amiről itt beszélünk - és most nem az orvosok migrálásáról szólok, h anem éppen az őket segítő kiszolgáló személyzetről , ez ne erősödjön fel, vagy ne olyan szintre emelkedjék, ami a magyar egészségügyi ellátást olyan szintű kockázattal párosítja, ami már tényleg az ellátatlansággal és nem az ellátással párosul. Én csak ez ekkel a kiegészítő gondolatokkal szerettem volna felhívni államtitkár úr figyelmét arra, hogy szerintem azon túl, amiről Korózs Lajos képviselőtársam és más képviselők is szóltak,
