Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, a sportról szóló 2004. évi I. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról ... - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2553 Azt is mondta, hogy fontos a szektorok közötti együttműködés, a komplexitás, az, hogy helyi szinten a különböző ágazatok szakembere i - mint például a védőnő, a gyermekgyógyász, a gyermekvédelmi szakember és a szociális munkás - működjenek együtt. Most lett volna lehetősége az államtitkárnak, hogy a szavakat tettekre váltsa, és a kormány valóban megerősítse az intézményrendszer működés ét, hogy az valóban képes legyen érvényre juttatni a gyerekek jogait, megelőzni a gyermekek veszélyeztetettségét. Ehhez képest a törvényjavaslat csak a szakemberek - mint közfeladatot ellátó személyek - büntetőjogi védelmét mondja ki, ezen túlmenően nem te sz semmilyen lépést a kívánatos irányba, ráadásul a gyermekvédelmi jelzőrendszerre jövőre sem jut nagyobb forrás a költségvetésben, azaz a szavakat nem követik tettek. Azt pedig, hogy milyen sürgős lépésekre lenne szükség, a gyakorlat mutatja. A gyermekjól éti és a gyermekvédelmi rendszer ma ezer sebből vérzik. (20.00) A rettenetesen leterhelt dolgozókra annyi gyerek jut, hogy lepapírozni sincs idejük az ügyeket, nemhogy érdemben foglalkoznának a gyerekekkel. Minél kisebb településre megyünk, a jelzőrendszer annál jobban haldoklik. Általában szakember sincsen, mondhatni, mállik minden, eszközök nincsenek. A dolgozók fizetése 2008 óta változatlan, 70 ezer forint nettó körüli, ennek a reálértéke azóta jelentősen csökkent. Ezek mind okai annak, hogy ma nem tudja betölteni a funkcióját a gyermekvédelmi jelzőrendszer. Korábban a szigetszentmiklósi eset kapcsán az ombudsman is kimondta, hogy a gyermekjóléti alapellátás, valamint a gyermekvédelmi szakellátó rendszer tárgyi és személyi feltételek, valamint a képzések, továbbképzések hiányosságaira is visszavezethető működési zavarai miatt nem érvényesülhet maradéktalanul a gyerekeket megillető, védelemhez való jog. Ez pedig az állam alapjogvédelmi kötelezettsége. Az ombudsman ekkor a szükséges feltételek megteremtése é rdekében az emberi erőforrások miniszteréhez fordult. A minisztérium egy, a szakembereknek készült, a gyermekbántalmazás felismerését elősegíteni kívánó módszertani útmutatón kívül nem tett semmilyen lépést az ügyben. Az LMP már többször mondta itt a parla mentben is, hogy milyen lépéseket tartana szükségesnek. A legfontosabb, hogy a rendszert alkalmassá tegyük a feladat ellátására, azaz meglegyenek azok a személyi, tárgyi feltételek, amelyek nélkül nem lehet hatékonyan fellépni a gyermekek védelmében. A meglévő infrastruktúra javításán, a munkához szükséges eszközök biztosításán, a szakemberek anyagi elismerésén túl szükséges a jelzőrendszerben és a hatóságoknál dolgozók szakmai képzése, továbbképzése a gyermekek veszélyeztetettségének felismerése érdek ében. A jelzőrendszeri tagok együttműködését és az együttműködés elmaradásának következményeit jogszabályi szinten is elő lehet segíteni, elő lehet, és elő kell segíteni. Szükség van szakmai utánkövetésre is, ami a jelenlegi rendszerben gyakorlatilag ismer etlen fogalom. A második dolog, amit érintenék a felszólalásomban, a bentlakásos otthonokkal kapcsolatos finanszírozási szabályok megváltozása. Azt, hogy a bentlakásos szociális intézmények a jövőben belépési hozzájárulást kérhetnek, az előterjesztő a szoc iális szolgáltatások hosszú távú fenntarthatóságával indokolja. Azt már láttuk az eddigiekben, hogy ahol az öngondoskodás erősítéséről, hosszú távú fenntarthatóságról beszél a kormány, ott az adott lépése minden esetben forráskivonást, leépítést a feladat ellátásából való fokozatos kivonulást készítette elő. Ez egészen biztosan várható a szociális bentlakásos intézményeknél is. Mint ahogy az szinte biztosra vehető, hogy nem jelent majd elég garanciát az ellátottakra nézve az, hogy a törvény kimondja: attól sem tagadható meg az ellátás, aki nem tudja kifizetni a belépési díjat. Ez az előírás kijátszható lesz a várólistákkal, azzal, hogy bár nem utasítanak el valakit, de a férőhelyhiányra hivatkozva évekig halogathatják felvételét. Az intézmények az egyre csök kenő állami forrás mellett egyre jobban rá lesznek szorulva arra, hogy ilyen belépési hozzájárulást szedjenek az ellátásra szoruló emberektől. Ha a kormány megnyitja számukra a lehetőséget, hogy
