Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2520 vagyonkezelői jog adása, úgy gondolom, hogy szükségtelen is. Tehát meglátásom szerint elég lenne az ingyenes használati jogot biztosítani a törvényben, erre vonatkozóan módosító javaslatot is nyújtunk be; és alapt örvényellenes is, hiszen az ingyenes vagyonkezelői jog akár azt is jelentheti, hogy terhelhetik az adott önkormányzatnak a tulajdonát, és ez meglátásunk szerint az Alaptörvénybe ütközik. Összességében azt tudom mondani a törvényjavaslatról, hogy sok apró m ódosítás, ami egyértelműbbé teszi sok esetben a jelenlegi szabályozást, az üdvözlendő és támogatandó, de az oktatási rendszerben jelentkező alapvető problémákra továbbra sem fog tudni gyógyírt jelenteni; és a lemorzsolódás, amelyet most jelen pillanatban a z oktatás egyik legnagyobb problémájának is nevezhetünk, az erre adott válasz kevés, illetve nem is jó irányba mutat. Mindezek miatt jelen formájában a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK : Köszönöm , képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Ikotity István képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A T/2085. számú törvényjavasl at nyilvánvalóan egy rosszul működő - és a szerencsére már a kormányzati szereplők által is beismerten rosszul működő - oktatási rendszert farigcsál tovább. Korábban számos ilyen toldozgatásfoldozgatást láttunk akár az Emberi Erőforrások Minisztériuma, ak ár egyéni képviselők által benyújtva. Gondoljunk csak az előző ciklus nagy köznevelési törvényfarigcsáló mesterére, Michl Józsefre, illetve alkalmi társaira, Hoffman Pálra és az azóta kulturális államtitkárrá avanzsált Hoppál Péterre. Az ő szerepük az volt , hogy a Hoffmann Rózsa által javasolt módosítókat egyéni képviselői indítvány formájában benyújtsák, megkerülve ezzel az egyeztetések és a konzultációk kormány számára felesleges intézményét. Szorgalmas törvényfaragó munkájuknak köszönhetően féléves rends zerességgel változott a köznevelési törvény, de valahogy sose sikerült kiküszöbölni a hibákat, jobbá tenni a működést. Ez persze nem is csoda, hiszen egy alapjaiban elhibázott konstrukcióról van szó. A túlállamosított, túlközpontosított közoktatás eleve ne m is működhet flottul. A benne lévő szereplőket, diákokat és tanárokat tekintve az ország egyik legnagyobb intézményrendszerét nem lehet kézi vezérléssel a Szalay utcából működtetni. Nem lehet kiiktatni a különböző szintek autonómiáját, mozgásterét, kezdem ényező szerepét. Most már látjuk mindennek a következményeit, az oktatási rendszer túl merevvé, túl nehézkessé vált. Nem hiába dolgoznak jelenleg is a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ átalakításán. Talán kissé demokratikusabbá, talán kicsit rugalmasa bbá válik a fenntartóiműködtetői rendszer igazgatása. Ennél rosszabb már nem igazán lehet, ezért gondoljuk, hogy valami pozitív dolog készül. De persze ebben nem lehetünk biztosak, hiszen az újabb változtatások is teljes titokban, a nyilvánosságot és a sz akmát kizárva készülnek. Úgy látszik, a minisztériumba már a Nemzeti Pedagógus Kar vezetőit sem engedik be, hiszen nemcsak a jelenlegi oktatási salátáról nem tudott, de a készülő KLIKátalakításokról is keveset, hiszen a Kulturális bizottság tegnapi ülésén ezt is hallhattuk. Hogy mi készül az oktatási államtitkárság dolgozószobáiban, nem tudjuk, de talán hamarosan nyilvánosságra kerül. Nyilván majd karácsony előtt egy héttel fogják beterjeszteni azt is, hogy majd három nap alatt el is fogadják az utolsó ülé snapon. Már hozzászoktunk a törvénygyár kiszámíthatatlan működéséhez. De miről szól a köznevelési törvény legújabb farigcsálása? Röviden összefoglalva: az alapvetően elhibázott koncepcióra épülő, súlyos működési problémákkal küzdő rendszer gondjait próbálják enyhíteni, ahelyett, hogy új alapokra helyeznék azt. (17.30)
