Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2521 Illetve nem is értjük, hogy ha hamarosan készül az új átfogó köznevelési módosítás, akkor miért nem egyszerre módosítják a területeket. De igazából eddig sem találtuk a logikát, hogy mit miért csinál az oktatási államtitkárság. Nézzük először a kisebb horderejű módosításokat! A komplett oktatási rendszer szempontjából igencsak beszédes az a tény, hogy még 2014 végén is finomítják a működtetőre, működtetésre vonatkozó f ogalmakat. Láthatólag a rendszer alapköveit sem sikerült még a mai napig kitalálni, nem meglepő a folyamatos üzemzavar a közoktatásban. Számos ponton változik a pedagógiai szakszolgálati feladatok ellátásával kapcsolatos szabályozás. Annak kifejezetten örü lünk, hogy ezzel a kérdéssel végre foglalkozik a minisztérium, a terület működését akut válság jellemzi már jó ideje. Csak remélni tudjuk, hogy a konkrét módosítások után valamivel kedvezőbb helyzet alakul ki itt is. Például a javaslat nevesíti a törvénybe n az utazó gyógypedagógusi, illetve konduktori hálózat működtetését, ami bár létező és a törvényben egyébként szereplő feladat, eddig nem szerepelt az alapfeladatok között. Ez valóban előrelépés, de hogy érdemi javulást hoze pluszforrások bevonása nélkül, az igencsak kérdéses. Az LMP évről évre benyújtja, most is megtettük a módosító javaslatunkat az utazó gyógypedagógusi hálózat kiépítésére, kiterjesztésére. Mi komoly forrásokat áldoznánk erre a fontos célra. Kíváncsian várjuk, idén befogadjáke végre a v onatkozó indítványunkat. Ha a kormánynak valóban fontos a gyermekek fejlesztése, a mindenki számára elérhető gyógypedagógiai szolgáltatás kiterjesztése, akkor idén talán már támogatni fogják az elképzelésünket. A javaslatban szerepel a lemorzsolódással ves zélyeztetett tanuló fogalmának meghatározása is, hiszen ahogy az indoklás fogalmaz, „azokhoz a módosításokhoz kapcsolódik, amelynek célja, hogy elősegítse a korai iskolaelhagyás elleni középtávú stratégia megvalósításához illeszkedő, az EU 2020 stratégiájá ra vonatkozó 17 célkitűzéshez tett hazai vállalás teljesítését.” Elég merész állításnak tartjuk, hogy a kormány kapcsolódni akar a korai iskolaelhagyás elleni középtávú stratégia megvalósításához, hiszen a legtöbb társadalompolitikai lépése pont hogy fokoz za a tanulók korai lemorzsolódásának veszélyét. Mindennél jobban fokozza ezt a tankötelezettségi korhatár 17 éves korra csökkentése. Aki 17 éves korra csökkenti a tankötelezettségi korhatárt, szembemenve az összes európai országban tapasztalható tendenciáv al, hiszen mindenhol, ahol változik, növekedés tapasztalható, akkor attól igen furcsán hangzik ez az indoklás. De legyünk jóhiszeműek, hátha belátták a korábbi szakmai hibájukat a tankötelezettség leszállításával, és idővel azt is módosítják majd, és nem c supán ilyen apróságokban lépnek előre. Az akut működési problémákra próbál tüneti kezelést adni a különböző foglalkoztatási feltételek enyhítése is. A szakemberhiány enyhítése érdekében kevésbé szigorú előírásokat kívánnak a jövőben érvényesíteni több munk akör esetében is. Többek között a hittantanároknál, oktatási szakértőknél, szakszolgálatnál dolgozóknál, iskolapszichológusoknál. A hittantanárok kivételével szerencsére nem a kötelező végzettségükre vonatkozó enyhítésre kell gondolni, hanem az egyéb alkal mazási feltételek egyszerűsítésére. Ez nyilvánvalóan csupán tüneti kezelés, és nem oldja meg hosszú távon a problémákat. De ha szakemberhiány van, valóban lépni kell. Utólag már nem lehet visszacsinálni a korábbi rossz lépéseket, azok következményeire gyor s választ kell adni. Kisebb módosítás az is, hogy eltörlik a szülők jogát arra vonatkozóan, hogy egy alkalommal az első évfolyamnál magasabb évfolyamon kérhessék a gyermekük évismétlését sikeres tanévteljesítés esetén is. Az indoklás szerint ezzel a lehető séggel eleve csak nagyon kevesek éltek. Az LMP szerint ez pótcselekvés, sokkal fontosabb lenne, ha olyan változásokat látnánk végre, amelyek a problémák gyökerét kezelik. Mitől lesz kevesebb évismétlés, mitől lesznek sikeresebbek a diákok? Szerintünk ennek okait, mondjuk, az alaptantervben vagy az egyéni odafigyelésben, egyéni fejlesztésben,
