Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2518 16 éves koráig – ugye, hároméves szakképzés esetében - nem tud olyan képzettséget szerezni, amivel reális esélye lehetne a munkaerőpiacon, ezért rossz üzenetnek tartom azt, ho gy 16 évben állapítjuk meg a tankötelezettséget. De még egyszer szeretném hangsúlyozni, ennek kizárólag jelzésértéke van, tehát a 18 éves tankötelezettség esetében is tudjuk jól, hogy sok esetben csak papíron létezett, de valójában sok tanuló, aki esetleg lemorzsolódással veszélyeztetett volt, ténylegesen nem vett részt az oktatási rendszerben; vagy ha részt vett, egyébként csak nehezítette a társai és a pedagógusok dolgát. Az erről a törvényjavaslatról megjelent újságcikkek egy részében sokan aggódnak amia tt, hogy itt a miniszter olyan felhatalmazást fog kapni, amivel a szegregációt lehetővé teszi, és arra a pontra hivatkoznak, amely éppen az egyenlő bánásmódról szóló törvénynek a garanciáit erősíti. Tehát itt ez a javaslat arról szól, hogy hogyan fogják ré szletesebben szabályozni kormányrendelet szintjén azt, hogy az egyenlő bánásmódról szóló törvény szegregációellenes intézkedéseit kormányrendeletben ki fogják bontani, tehát ugyanabba az irányba hat, ami magában a törvényben is benne van. Tehát én nem aggó dom amiatt, hogy itt bármiféle szegregációra a miniszter vagy akár a kormány felhatalmazást kapna. Ellenkezőleg, növekedni fog azoknak a részletszabályoknak a köre, illetve azoknak a biztosítékoknak a köre, amik a szegregáció ellen hatnak. Ugyanakkor egy o lyan, társadalomban elindult problémára is fel kell hívni a figyelmet, ami spontán szegregáció néven ismert a közéletben. Tehát most már óvodai szintre is sajnos begyűrűzött az, hogy a szülők elviszik egész egyszerűen a saját településükről a gyerekeiket a z intézményekből - akár óvodából, akár iskolából - azért, mert nem szeretnék olyan légkörben tudni a saját gyereküket, amilyen légkör uralkodik néhány iskolában. Én úgy gondolom, hogy igazságtalan azokat a családokat terhelni, akik a gyermekeiket biztonság ban szeretnék tudni, normális körülmények között szeretnék az iskolában nevelni. Mert mi történik egyegy ilyen esetben? Nyilván ez képviselőtársaim előtt is ismert, valamilyen okból, talán abból az okból, hogy egy adott iskolában egy adott osztályban túl sok olyan gyerek jár, aki összeférhetetlen, vagy bántalmazza az osztálytársait, adott esetben a pedagógusokat is, egy ilyen osztályból a szülők azt mondják, hogy nem szeretnék, ha a gyerekük ilyen körülmények között tanulna, ezért akár szomszédos település re vagy az adott település más iskolájába viszik el a gyermeküket. Azért igazságtalan ez, mert azokra a szülőkre, azokra a családokra terheljük rá a pluszköltségeket, a pluszráfordítást, a pluszszervezést, akik szeretnék a gyermeküket normális intézményekb e járatni. Így ennek az is a következménye, hogy növekszik a különbség az adott iskolák között, és ezt egyébként a KLIKnek a létrehozása sem hiszem, hogy kezelni tudja, és a lemorzsolódásra vonatkozó ezen szabályok sem tudják kezelni. (17.20) És még egysz er mondom, teljességgel igazságtalan. Az óvodabölcsőde létrehozása valóban jó irány, és a szociális igazgatási törvény módosításában szereplő, szintén erre vonatkozó szabályok is azt teszik lehetővé, hogy több gyerek tudjon bölcsődei intézményekbe járni, de az igazi áttörést az jelentené, ha a 10 ezer fő alatti településeken is sikerülne, akár ezt a lélekszámot leszállítva, kötelezővé tenni a bölcsődék létrehozását. Nagyon sok olyan város van, főleg nagyvárosok agglomerációjában, ahol nagyon sok fiatal lak ik, egyébként 10 ezer fő alatti a város, de mondjuk, 810 ezer fő közötti, rengeteg kisgyerek van, de egész egyszerűen nincsen bölcsődei ellátás, mert a törvényben nem kötelező. És ezek a települések egyébként sok esetben jó anyagi helyzetben is vannak, te hát meg is engedhetnék maguknak, hogy bölcsődét létrehozzanak, illetve fenntartsanak, de mivel nincsen törvényi kötelezettség, az igény ellenére nem hozzák létre ezeket az intézményeket. Tehát az lenne az igazi áttörés, ha ezt a 10 ezer főt sikerülne, mond juk, 8 ezer főre módosítani, vagy nyilván egy részletesebb átvizsgálás során megnézni, hogy mely településeken van erre igény, és azokon a településeken is kötelező feladattá tenni.