Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára:
2444 lelet van. Ha a lelet olyan, ami fontos, értékes, kivehető és kiveendő, azt kiveszik, szépen beviszik a múzeumba és földolgozzák, majd egy részét kiállítják, és utána mehet tovább az építkezés. Vagy lehet olyan, ami mind enképpen ott a helyszínen méltó a bemutatásra, mert nem mozdítható. Ha történetesen egy autóút építésénél egy római kori palotát tárnak fel fantasztikus mozaikokkal, akkor ebben az esetben azt a döntést kell hozni, hogy az autóút nyomvonalát megváltoztatju k, tehát arrébb megy az autóút. Erre van példa: ha az M3as Polgárnál lévő régészeti parkjára gondol, akkor pontosan tudja, hogy miről beszélek. És nem egy ilyen példa van. És van egy harmadik eset, amikor föltárják, a régészek dokumentálják, szakszerűen e lfedik, gondolnak az ötszáz év múlva jövő régészekre is, és a szakszerű elfedést követően ráépülhet az út. A régészeti lelőhelyet tehát azon túl, hogy tudományosan föltárják, a benne található tárgyi emlékeket kiemelik, a falmaradványokat és a többit viszo nt szakszerűen visszatemetik, ezt mind regisztrálják. A szakszerű elfedésnél ott van a régész, aki azt mondja a Caterpillaron ülő szakinak, hogy drága barátom, úgy menjél rá a földmunkagéppel, hogy ha majd ötszáz év múlva valami miatt nem megy itt út, és v alaki ki akarja ásni, akkor ki tudja ásni a mi dokumentációink alapján. Szerintem ez így jó és helyes, és követi a szakma által bevezetett gyakorlatot. A 15 nap viszont azért fontos, hogy keretek közé rakjuk az egész rendszert, hogy itt mindenféle olyan fo lyamatot, ami lassíthatja a munka megindítását és aztán a munka megvalósulását, nagyon szigorú keretek közé zárjunk. Én azt tudom mondani önnek, képviselő asszony, minthogy nagyonnagyon sok régészeti föltárás zajlik, ugyanazok a szereplők szinte mindenütt , hiszen a múzeum van az egyik oldalon és néhány nagy cég a másikon - amelyek egyébként a közbeszerzéseket meg szokták nyerni, mert autópályát nem építhet bárki ebben az országban, hála a Jóistennek , tehát én nem gondolom azt, hogy 15 nap alatt ennyi éve s gyakorlat után nem lehet megkötni egy szerződést. Meg kell kötni azt a szerződést, tisztelt képviselő asszony, nem szabad húzni az időt! A 30 napos kérdésre ugyanezt tudom mondani. Képviselő asszony azt kérdezte, hogy elegendőe a 30 nap. Én azt tudom mo ndani, hogy tessék végiggondolni, most, hogy ezzel a törvénnyel szakaszoljuk a feltárást, most, hogy egyértelműen belátható szakaszokra bontunk például egy útépítést, ezzel garantáljuk azt, hogy bele lehet férni az időbeli korlátokba, sőt bele kell férni a z időbeli korlátokba. De mondok még egy szempontot. Az elmúlt évek elszámolásaiból tökéletesen láttuk, tessék leülni a NIF vezetőivel, képviselőként bemegy a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt.be, elbeszélget az ottani kollégákkal, és látni fogjuk azt, hogy a régészek bizony óradíjjal dolgoznak. És ugyanazok, akik érdekeltek abban, hogy remek szakmai munkát végezzenek és csodálatos dolgokat napvilágra hozzanak, nem mindig érdekeltek abban, hogy a munka időben elvégződjék, mert az óradíj ketyeg, és neki n yilvánvalóan nem mindegy, hogy mennyi pénzt keres. Mi ezt megértjük, ugyanakkor nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy azért, mert óradíjelszámolás van, akár hetekkelhónapokkal lehessen nyújtani egy régészeti föltárást, mert a beruházásnak is haladnia k ell. Mondjuk ki már egyszer s mindenkorra világosan, akik itt arról beszélnek, hogy a gazdasági érdek és a kulturális érdek szembeállítható, azok éppenséggel kárt okoznak, hiszen nekünk egy olyan jogszabá lytervezetet kellett megalkotnunk, ahol két nagyon fontos nemzeti érdek egyaránt érvényesül, nem egymásnak kijátszandó szempontként vagy értékként, hanem egymást erősítő szempontként. Az egyik nemzeti érdek az, hogy a régészeti lelőhelyeink védettek legyen ek, és az értékes leleteink napvilágra kerüljenek; a másik nemzeti érdek pedig az, hogy Magyarországon a tervezett beruházások gyorsan, szakszerűen megvalósuljanak, és az erre fordítható uniós forrásokat a lehető legnagyobb mértékben lehívjuk, és azokkal s zabályosan el is tudjunk számolni. Ez a kettő nem lehet egymásnak ellentéte, tisztelt képviselő asszony. Ezt a két fontos célt is szolgálja az előttünk fekvő törvényjavaslat. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
