Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára:
2442 Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót L. Simon László államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr. L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két dolog mi att szólalok fel. Egyrészt olyan részletkérdésekről beszéltünk, amelyekre nem akarok már a zárszóban reagálni, másrészt a múltkor Sallai képviselőtársam a parlamenti étkezőben, az alagsorban mondta, hogy ne csak mindig a zárszóban reagáljak, mert akkor nin csen módja viszontreagálni, és most gondoltam, hogy a lovagiasság jegyében erre lehetőséget teremtünk, hogy ne érezze magát mindig vesztesnek, tehát legalább az esélye meglegyen annak, hogy valamit mondjon. Nem minthogyha egyébként olyan túl sok értelme le nne a dolognak, mert nem fogadta meg a tanácsomat, amit legutóbb mondtam. Én magam mindig szorgosan jegyzetelek, és felírom, hogy képviselőtársaim mit mondanak, hogy tudjak rá reagálni, mert mindig olyanokat idéz aztán tőlem, amiket Nyitrai képviselőtársam is igazolta, hogy nem is mondtam. Tehát nem árt, hogyha jegyzetel, és akkor utána pontosan tud idézni, mert így nincs meg a közös vitaalap, tisztelt képviselőtársam, ahogy ezt már a legutóbb is mondtam. Viszont nem azzal akarok foglalkozni, amit ön elmond ott, mert tulajdonképpen önleleplező volt a saját maga érvrendszere is, hiszen azzal zárta gondolatait, hogy én is belelapoztam, meg belenéztem, meg nem tudom, micsoda. Tehát kérem képviselőtársaimat arra, hogy ha idejönnek, és feltétlenül úgy érzik, hogy hozzá kell szólniuk, akkor készüljenek fel. Ahogyan, mondjuk, Hegedűs képviselő asszony felkészült, láthatólag paragrafusról paragrafusra fogalmazta meg a kritikáit; képviselő asszonnyal van miről vitatkoznunk, mert olyan szempontokat vetett fel, amelyekre a kormányoldalnak reagálnia kell. De aki meg maga elismeri azt, hogy csak belelapoz egy törvényjavaslatba, az valójában készületlenül érkezik ide. Rendben van, hogy a katalógusban alá kell írni, de nem muszáj hozzászólni, tisztelt képviselőtársaim. Ikotit y képviselő úrnak pedig azt mondanám, hogy ha éppen itt lenne a vitában, és nem állandóan kisétálgatna Schiffer képviselő úrral, hogy a Házbizottság ülésén minden bizonnyal az LMPsek felvetették azt, hogy ne tárgyaljuk most, hanem csak a jövő héten, mert Ikotity képviselőtáram, minthogy kevesen vannak, és minden törvényhez hozzászól, még időt kér magának a törvény elolvasására és értelmezésére. Nyilvánvalóan azok, akik egyébként a felszólalását írták, azok valamelyik másik földrészen vagy országban élnek, mert olyan szintű szakszerűtlenségről tanúskodott a felszólalása, amin szerintem mind a régésztársadalom, mind a régészeti munkákban érintett beruházói oldal a hasát fogva nevet. De ezt a kérdést le is zártam, én az LMPsekkel ma már nem akarok vitatkozni, mert egyszerűen nem értik, hogy mi van itt előttünk. Viszont amit Hegedűs Lorántné képviselő asszony elmondott, ott fontos dolgokról kell beszélnünk. Az egyik a múzeum kérdése, ahol jogosan figyelmeztetett engem arra, hogy soksok törvényt nyitottunk meg ezzel a módosítással, a levéltári törvényt, a múzeumi, és a többi törvényeket, és valóban, itt van változás, ahogyan képviselő asszony mondta. Két dolgot… nem, messzebbről indítok. Én már kéthárom évvel ezelőtt is felvetettem azt, hogy nem biztos, hogy jó az, hogy csak költségvetési szerv formájában tudnak működni a közgyűjteményeink. Érdemes lenne megfontolni néhány pozitív példa alapján, hogy kulturális intézmények gazdasági társasági formában is működhessenek. Hogy nehogy itt valaki megrettenjen, két pé ldát rögtön kiemelek: az egyik a Nemzeti Színház, a másik pedig a Művészetek Palotája. Az egyik részvénytársaság, a másik pedig kft. Mindkettő esetében nagyon praktikus érvek szólnak amellett, hogy gazdasági társasági formában működnek, például az éven túl i költségvetéssel való gazdálkodás lehetősége, tehát hogy a maradványpénzeknek a következő költségvetési évben való felhasználása, például az áfavisszaigénylésnek a lehetősége, és még soksok példát lehetne mondani. Viszont tegyük
