Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
2440 kerülettel foglalkozik és miért a saját körzetével. (Nyitrai Zsolt: Nem ezt mondta! - L. Simon László: Én ilyet nem mondtam!) Tehát összességében ez a kettős mérce az, ami nyilvánvalóan lejön. (L. Simon László: Mondtam már múltkor is, hogy jegyzeteljél. Nem?) Tehát gyakorlatilag még egyet kérek majd az államtitkár úrtól: a reakciójában ne kérje számon, hogy miért nem a pozitív irányú változásokat említjük, hiszen jó néhány esetben jó néhány pontosítás és részlets zabályozás lehet az, ami jobbá és könnyebbé teheti ennek a tervezetnek az elfogadását. Ugyanakkor hadd mondjam el, hogy a beruházási és a természetvédelmi érdekek ütközése miatt felmerült korábban többször is, hogy az utóbbival is összefüggő szabályozás ru galmasabbá tételének a szempontjai megjelennek. Azért, hogy az államtitkár úr is tudja, miről beszélek, mondom, hogy a 35. oldalon van azon egyes általános célok megfogalmazásának a rendszere, amiben a rugalmasabbá tételét nyilvánvalóan megfogalmazzák. Ez azért aggályos, mert amikor Magyarországon egy mérlegre kerülnek a kulturális örökségvédelem, a régészeti értékek védelmének a szempontjai és egy gazdasági érdek, nagyonnagyon ritka az az eset, vagy nem nagyon van ilyen eset, amikor ebből a régészeti és k ulturális örökség jön ki nyertesként. A módosítások jelentős részét az a jogalkotói törekvés indokolja, hogy a módosítás a kulturális örökségvédelmi törvény alapvető jogintézményeit kiegészítve a jelenlegihez képest átláthatóbb és kiszámíthatóbb szabályozá st, az eljárások könnyítését, ezáltal gyorsítását szolgálja; a kormány szándékának megfelelően mindez összehangolva a gazdaság, a tulajdonosok és az örökségvédelem érdekeivel. Ugyanakkor a 36. és 40. §ok meglehetősen beszédesek, amikor a nagyberuházások k apcsán a régészeti feladatellátás hatékony és gyors elvégzésére utalnak. Egyszerűsítik a nagyberuházásokkal kapcsolatos régészeti feltárásokat. Ez az, amikor az államtitkár úr többször felszólított, hogy szakmai kérdésekről vitázzunk, de ez az, ami aggályo kat kelt. Pósán képviselő úr megszólta Ikotity képviselőtársamat, hogy miért lát az LMP mindenben mutyit. Egyszerűen ez a tapasztalat. Ha a Fidesz hozzányúl egy jogszabályhoz, akkor minden bizonnyal van valami érdek, ami megjelenik. Nyilvánvalóan ez teszi gyanakvóvá a frakciónkat, amiért tisztelettel kérem elnézésüket, de semmiképpen nem becsüljük alá a vezető politikusaink az irányú képességét, hogy miként rejtsék el saját üzleti érdekeiket egyegy jogszabálytervezetben. Emiatt tisztelettel kérem az elnézé süket, de ez a szomorú tapasztalat. Ugyanakkor a műemlékké nyilvánítás szabályai is változnak. A műemlékmentesítést hogyan fogja elősegíteni? - azt nyilván majd a gyakorlat meghatározza. Ugyanakkor hadd mondjam el azon tapasztalatokat, hogy az elmúlt évek ben az új műemlékké nyilvánítási lehetőségek gyakorlatilag nagyonnagyon leszűkültek, pont azért, mert a fenntartásuk financiális háttere hiányzik azon jogszabályi korlátok kivétele miatt, amelyeket a korábban említett jogszabályok kötelezővé tettek. Csak az alföldi régióban, ahol foglalkoztam ilyennel, több megmaradt szélmalomnak az ipari műemlékké nyilvánítása azért maradt el teljes mértékben még a műemlékvédelmi hivatal idejében, mert sehol nem látták biztosítva azt, hogy ehhez bármilyen forrásokat lehet rendelni. Ezért nagy tisztelettel kérem az államtitkár urat, hogy abban az esetben, amennyiben a szándékaik tisztaságát illetően saját maga meg van győződve, a költségvetési törvény módosítása során - most van erre lehetőség - különböző helyekről forrást vegyen el a kormány, és ilyen jellegű fenntartásokra fordítson érdemben. (11.20) Szintén hadd mondjam el, hogy a régészeti feltárások során több olyan kurgánnak, kunhalomnak a feltárásánál tapasztaltam azt, amelyek ex lege védett területnek minősülnek, hog y gyakorlatilag a feltárást követően egy teljes elhagyatottság, gyomosodás, degradációs folyamat indult be, ami sem a bemutathatóságát, sem a látogathatóságát nemhogy nem segíti, kifejezetten akadályozza. Mindaddig, ameddig az ilyeneknek a fenntartására ni ncs érdemi kormányzati törekvés, addig mindez csak egy díszbokréta a kormányzati jogalkotás kabátján, és a gyakorlati bemutatáshoz, ismeretterjesztéshez és kulturális örökségvédelemhez nem tud érdemben hozzájárulni.
