Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
2439 összköltsége, abból önök a Regnum Marianumra mint emlékműre csak 200 milliót szánnak. Ez még előzetes feltárásra sem lesz elegendő értelmezésünk szerint. Ha valamire van társadalmi igény, hiszen önök a törvényjavaslat kapcsán most az indoklásban annyiszor elmondták, hogy itt alapvetően a társadalmi igény az, amihez a törvényt akarják módosítani, tehát ha valamire van társadalmi igény, akkor az a Regnum Marianum újjáépítésének kérdése. Úgyhogy azt gondolom, hogy a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosításának apropóján e tekintetben is ezt a projektet nyugodtan felül lehetne vizsgálni, már csak azért is, mert ez a kérdéskör, ha jól tudom, az államtitkár úrhoz tartozik. Az ő asztalához tartozik, hogy mennyi pénz lesz erre biztosítva a jövő évi költségvetésben, és azon belül ezen projektelem megvalósítása miként fog megtörténni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm szé pen a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Sallai Róbert Benedek képviselő úr, LMPképviselőcsoport. Öné a szó. SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Köszönöm szépen, eln ök úr. Tisztelt Országgyűlés! Néhány dologban szeretnék reflektálni az elhangzottakra, és nagy örömömre szolgál, hogy L. Simon államtitkár úrral oszthatom meg a gondolataimat. Kifogásolta elsősorban Hiller képviselő úrnak a Déli Áramlattal kapcsolatos fele mlítését. Ezért én tartózkodni fogok attól, hogy erről szót ejtsek, de ha közút- vagy közúthálózatfejlesztésekről, új nyomvonalakról beszélek, az talán nem bántja a politikai érzékét. Ugyanis egyszerűen az életszerűvé válása a szabályozásnak az, ami aggas ztó. Nyitrai képviselő úr mondta el, hogy a szabályozás milyen szempontok alapján teszi életszerűbbé a feltárást. Gyakorlatilag arról szól, hogy hogyan lehet a fejlesztéspolitikával összeegyeztetni ezen törekvéseket. Az életszerűség Magyarországon most azt jelenti, hogy nincs kulturális örökség feltárására irányuló kezdeményezés, ha nincs olyan fejlesztés, amely miatt ez azonnal indokolt. Tehát ez az életszerűség a probléma ezzel, hogy olyan kutatási, régészeti tevékenység finanszírozása rég nem biztosított , ahol nem lehet valami fejlesztéshez betenni ezt, ahol nem lehet valakinek kötelezővé tenni ennek a finanszírozását, mert gyakorlatilag ennek összeomlott a rendszere. Ha erről a jogszabálytervezetről beszélünk, akkor szót kell ejtenünk arról is, hogy mi m iatt van ez, mi az a háttér, ami a kulturális örökségvédelemnek a financiális, intézményi hátterét fenntartja. Nagyonnagyon nehéz eltekinteni a tapasztalatoktól, amelyek közül számos negatív esetet említett az államtitkár úr is a reakciójában, amikor gyak orlatilag „az MSZP mit rontott el a kormányzása során” jellegű etapot tartotta. Ugyanakkor meglepődve látom, hogy ez „a mit rontott el az MSZP” teljes mértékben arról szól, hogy gyakorlatilag a máltai egyezményt 2000. augusztus 31én fogadták el Magyarorsz ágon, az első Orbánkabinet idején, a régészeti tevékenységről és kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvényt szintén az Orbánkabinet idején fogadták el, mindezek nyilvántartásáról és a régészeti feltárás részletes szabályairól szóló 80/2 012. XII. hó 8ai BMrendeletet szintén az Orbánkabinet idején fogadták el, és így történt ez a 393/2012. XII. hó 20ai kormányrendelettel is. Tehát mindazokat, amiket most ki kell javítani, mellesleg olyan kormányzás idején születtek, amikor Orbán Viktor nak hívták Magyarország miniszterelnökét, és erre teszünk most törekvést. Tehát minden bizonnyal lehet osztani az államtitkár úr aggályait, hogy egy másik párt alatt álló kormányzás is sokat hibázott, ugyanakkor nem tekinthetünk el attól a kettős mércétől, amit tapasztalunk. Felszólalásának elején mókásan tapasztaltam, hogy mindaddig, amíg Dunai Mónika képviselő asszonyt megdicséri, hogy milyen szépen és helyesen kiáll a saját választókörzete értékeinek a védelméért, ugyanennek a felszólalásnak a végén Kiss László urat ledorongolja, hogy miért a III.
