Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2422 kell emelni, és emiatt én is igyekszem méltányos lenni, meg is dicsérem e zért a kormányzatot, mert azt hiszem, minden más törvénynél is hasonló dolgai lennének önöknek. Nagyon jó, hogy most csinálták, mert ez előreviszi a dolgokat. Szerintem, ha a többi törvénynél is ugyanezt csinálták volna, akkor lehet, hogy jobb munkát tudta k volna végezni. Azért is, mert ebben az előterjesztésben is, ami előttünk van, vannak olyan, valóban előremutató irányok, amelyeket majd én is ki fogok emelni, amelyeket valóban az MSZP maga is támogatni tud. Más esetben kétségeink is vannak, erről is fog ok szólni. Először is fontos rögzíteni, hogy 2010 óta többször is átszervezték az örökségvédelem rendszerét, ezt a rendszert, gyakorlatilag oly módon, amely átszervezésekben egy közös pont volt, hogy az egyik hibásabb volt, mint a másik. Ezzel együtt azonb an önök most visszatérnek vagy áttérnek egy olyan rendszerre, amely adott esetben akár a 2010es kiindulópont is lehetett volna. De azt kell mondjam, én örülök annak, ha azokból a hibákból tanult a kormányzat, amelyeket az elmúlt évek során elkövetett. Eze ket államtitkár úr ki is emelte abban a fél órában, amit erre szánt. Azt gondolom, nem ismételném meg ezeket, de egyetértünk, hogy ezekből a hibákból bizony tanulni kellett. Megfogalmazott államtitkár úr olyan célokat, amelyek valóban az előterjesztésből i s kitűnnek. Ezek a célok, azt gondolom, hogy támogatható irányok. Először is a műemlékvédelem a régészeti örökségvédelem és az üzleti érdekek, az esetleges üzleti érdekek összehangolása. Ez valóban, úgymond látszólag ellentmondásnak tűnik, azonban azt kell mondjam, hogy a kormányzatnak valóban fontos feladata az, hogy összehangolja azokat a fejlesztéseket, amelyek megvalósulnak, azokat az üzleti érdekeket, amelyek nyilván ezeknek a fejlesztőknek megvannak, azzal a régészeti örökségvédelemmel és műemlékvédel mi célrendszerrel, amely pedig az egységes, egyetemes kultúránk fejlesztésének iránya kell hogy legyen. (9.50) Ezek nagyon helyes irányok, ez nagyon helyes, hogyha így fog történni, mert bizony ebben valóban van tennivaló. Azt gondolom magam is, hogy nem f eltétlenül csak a büntetés, nemcsak a pallos suhogtatása az, ami ebben a dologban eszköz lehet, hanem valóban más, puhább vagy pozitív szabályozókra is kell itt gondolni. Magam is azt gondolom, és abban egyetértek mindenkivel, hogy csak látszólag van kollí zió abban, hogy egy üzleti beruházás, egy térség fejlesztésébe nem tartoznak bele a régészeti örökségvédelmi feltárások vagy az esetleges műemlékvédelmi beruházások, mert hogyha azt gondoljuk, hogy egy térség fejlődik, akkor nyilvánvalóan az itt fellelhető régészeti örökség védelme, a kultúra értékeinek az ápolása mindenképpen fontos. Erre a kormányzatnak valóban kiemelt figyelmet kell fordítani, ebben mindenképpen egyetértünk. Hasonlóan egyetértünk azzal, hogy a műemlékvédelem iránya mindenképpen kell hogy illeszkedjen egy más rendszerbe is, nemcsak l’art pour l’art létezik, turisztikai fejlesztési tervekbe vagy egyéb fejlesztési irányokba kell hogy illeszkedjen. Nekem régóta fájdalmam III. kerületiként, hogy a jelentős római örökség, ami a kerületben talál ható, nem kerül kellően felhasználásra, de úgy tudom, hogy a kormányzatnak ebben a dologban vannak kezdeményezései. Gondolok itt akár az amfiteátrum kulturális hasznosítására és kellő helyére Magyarország és a múltunk történelmében. Ezek az összehangolások , amelyben össze lehet hangolni a múltunk értékeit az üzleti értékekkel, nagyon fontos akár kicsiben, akár a saját választókörzetemre nézve is, elég, ha arra gondolok, hogy most folyik például az esztergomi vasútvonal felújítása, amely kis csúszással ugyan , de ha jól tudom, akkor mondjuk úgy, hogy sínen van, és ezzel kapcsolatban pont az Aquincumi Múzeum egyes részeit érinti ez a felújítás. Ezzel kapcsolatban történt a magyar állam, illetve a Magyar Államvasutak, illetve a felújító, valamint az Aquincumi Mú zeum közötti együttműködésre kísérlet, ám a múzeumnak sajnos a mai napig sem sikerült például azt elérnie, hogy az újonnan kiépítendő állomásoknál akár csak egy kis tábla reklámozhassa a múzeumot, és azokat a régi római épített kulturális értékeket, amelye k az Aquincumi Múzeumban hihetetlen szakmaisággal feltárásra kerültek.
