Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2423 Azt gondolom, hogy például ezek azok az ügyek, amelyek fontos, hogy meg tudjanak valósulni. Nemcsak az az érdekes, hogy egy adott beruházás ne tegye tönkre azokat a leleteket, azokat a régészeti örökségeket, amelyeken keresztülmegy, nemcsak az a lényeges, hogy itt a feltárás meg tudjon történni, hanem az is érdekes lehet, hogy azok az új beruházások, azok az új fejlesztések egyfajta többlet kulturális értékeket is hordozzanak. Ezúton is szeretném kérni államtitkár urat, hogy az eszközeivel abban hasson oda, hogy az Aquincumi Múzeumnak egyfajta elérését, egyfajta promócióját az esztergomi vasútvonalnak a fejlesztése tegye lehetővé, hiszen a múzeumnak nagyon fontos lenne az, hogy ezeken az egyébként hozzá közel lévő állomásokon egyfajta ismertető legyen, nem feltétlenül a múzeumról, hanem azokról a kulturális örökségekről, amelyeket a múzeum bemutat, az is nagyon nagyszerű lenne. Kérem önt ezúton is, hogy hasson oda, hogy ez a fajta együttmű ködés a múzeum és a beruházó között valósuljon meg. De ez csak egy apró probléma volt, és azzal, hogy azt tudom mondani, hogy ez egy III. kerületi probléma, azért lehet azt mondani, hogy gyakorlatilag a többi egyéni képviselőtársam is itt felállhatna, és u gyanilyen kéréseket idézhetne föl miniszter úrnak, államtitkár úrnak. Ez csak példa arra, hogy mennyire van helye ennek a szemléletnek, és arra is példa, hogy milyen sok tennivaló van ezen a területen a kormányzat részéről. De ha már… - és bocsásson meg ál lamtitkár úr, hogy a saját kerületem példáival hozakodok itt elő állandóan (L. Simon László: Jó példa!) , de nekem, mint ott lakónak meg képviselőnek talán ez a fontos. Hasonlóan érdekes ebből a szempontból a műemlékvédelmi beruházások kapcsán az, hogy itt egy többletköltségi hozzájárulás történjen, egy új ösztönzőrendszer kerüljön kialakításra. Ez úgymond a jövő zenéje, de azt kell hogy mondjam, hogy akár az MSZP, akár jómagam is tudnék támogatni egy ilyen irányt. Az idén százéves Gázgyárilakótelepen élőkn ek folyamatos problémája ugyanis az - az egyik problémája, mert sok problémájuk van szegényeknek , hogy horribilis összegekbe kerül a felújítás minden egyes esetben, hiszen a külső homlokzati felújításokhoz, illetve a nyílászárócseréhez is olyan költségek kellenek - műemlék épületekről van természetesen szó , amelyeket egy egyszerű magyar nyugdíjas, az ott lakók zöme idős ember vagy bérből, fizetésből élő, nem tud megfizetni. Itt az épület homlokzata nagyon sok esetben azért van rendkívül rossz állapotban , mert maga a főváros sem bizonyult jó gazdájának az elmúlt néhány évtizedben ennek a lakótelepnek, és gyakorlatilag műemlékhez képest, meg általában lakóingatlanokhoz képest is méltatlan állapotban van a Gázgyárilakótelep külső homlokzati része is, illet ve maguk a nyílászárók is. Mindenképpen jó lenne, hogyha úgy tudnának megvalósulni ezek a beruházások, a műemlékvédelmi beruházások, hogy a benne élők is ebből úgymond profitálni tudjanak, hiszen a műemlék épületekben élők nagyon gyakran bérlői viszonyban vannak, tehát nem tulajdonosi viszonyban vannak, a zömük nem teheti azt meg, hogy jelen anyagi helyzetükben ezeket a felújításokat elvégezze. Ebben az esetben, hogyha a kormányzat a segítségükre sietne, akkor nemcsak maga a műemlék épület védelme történne meg, hanem a benne lakó emberekről se feledkeznénk meg. A Gázgyárilakótelepre visszatérve: itt nagyon fontos az, hogy itt azért olyan családokról van szó, akik közül számosan a lakótelep létrejötte óta, tehát száz éve élnek itt. Én ismerek ott olyan lakók at, akik tényleg úgymond ebbe az épületbe születtek, és akiknek a szülei is ebbe az épületbe születtek bele. Biztos, hogy fontos lenne arról beszélnünk - ez nem ennek a törvényjavaslatnak a kérdése, hanem talán egy későbbinek , hogy mi van azokkal az embe rekkel, akik ilyen műemlékvédelem alatt álló épületekben vagy műemléki épületekben élnek. Ezek az emberek milyen segítséget kapnak? Az állam vajon minden esetben jó gazdaként viselkedike ezekkel az épületekkel? Itt elég, ha megint csak visszautalok a Gázg yárilakótelepre, ahol például az elemi számlázási feladatokat nem tudja
