Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 24. hétfő (31. szám) - A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény, valamint egyes törvényeknek a nemzetbiztonsági ellenőrzéssel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. MOLNÁR ZSOLT, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2378 panasszal lehet ismét élni a Nemzetbiztonsági bizottságnál, tehát a törvény eredetileg visszaállította azt az állapotot, amit az előző C típusú vizsgálatoknál a panaszkezelésnél néhányszor megtapasztal tunk a bizottság munkájában. Kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy az Ab döntésének figyelembevételével a keletkezett koherenciahiány kiküszöbölésével elkészült törvényjavaslatokat támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Molnár Zsolt képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon! DR. MOLNÁR ZSOLT, az MSZP képviselőcsoportja részéről : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Alelnök Úr! Azt gondolom, hogy amivel ön befejezte a beszédét, az teljesíthető, hiszen ezekre a koherenciazavarokra és ezekre az anomáliákra másfél évvel ezelőtt az ellenzéki képviselők, köztük a szocialista képviselők hívták föl a figyelmet. Ha másfél évvel ezelőtt tartanánk ennél a vitánál, akkor azt lehetne mondani, hogy egy közel konszenzus közeli állapot lenne, ahol néhány finomítás árán tulajdonképpen egy teljesen támogatható javaslatról beszélünk. Kár volt azért a másfé l évért, és kár volt azért, hogy ehhez az Alkotmánybíróság döntésének kellett bekövetkeznie, amikor a napnál is világosabb volt, hogy azok a problémák, amelyekre fölhívtuk a figyelmet, ezek közül különösen a jogorvoslat kérdése és a folyamatos ellenőrzés k érdése, ezek bizony Alaptörvénybe fognak ütközni. Ezt az Alkotmánybíróság ki is mondta. Látjuk a jó szándékot és azt a szakmai tudást, amit ebbe a törvénybe beletettek, azonban van még néhány olyan részletkérdés, amelyben szükség lesz további gondolkodásra . Ebben majd módosító javaslatot is fogunk benyújtani. Picit hasonlít ez a történet ahhoz a feliratkozásnak nevezett rémálomhoz vagy előzetes regisztrációhoz, amelyet szintén nem hittek el kormánypárti képviselők, aztán az Alkotmánybíróság mondta ki ebben a döntő szót. Még szerencse, hogy az Alkotmánybíróság döntését még a kormánytöbbség is tiszteletben tartja. Amit államtitkár úr és alelnök úr elmondott szakmailag érvelésként, az egyébként helyes. Az sajnálatos, hogy ennyi időt kellett erre várni, hogy elj ussunk oda, hogy valahogy a nemzetbiztonsági érdek és a magánszféra helyes arányát találjuk meg ebben a kérdésben. Hiszen minden országgyűlési képviselőnek az ország biztonsága, a nemzet biztonsága, minden olyan intézkedés és törvényjavaslat, amely előrevi szi ezt az ügyet, az támogatható, azonban természetesen figyelemmel kell lenni a magánélet sérthetetlenségére, és a helyes arányt kell megtalálni. A folyamatos ellenőrzésre jó választ ad most az önök javaslata, hiszen ez az utóellenőrzés és az alapvető jog ok biztosának bekapcsolódása a jogorvoslatok közé, az egy helyes eljárás, és azok az esetek, amelyeket ön felsorolt gyakorlatilag taxatíve, ezek már indokolttá teszik, hogy miért van szükség erre az utóellenőrzésre, ami a folyamatos ellenőrzésnél sokkal el őremutatóbb, és a magánéletet jobban tiszteletben tartja, mégis választ ad arra, hogy ne az történjen, hogy öt évig semmi sem történik. Hiszen azt le kell szögezni, hogy szükség van módosításra, nemcsak azért, amit alelnök úr mondott, hanem nagyon sok más oknál fogva. Eljárt az idő a fölött az ellenőrzés fölött, hogy 45 évig ne történjen semmi, és gyakorlatilag egy konstans állapot maradjon. Hiszen az életkörülményekben, nagyon sok minden másban olyan változások következhetnek be, amelyek indokolttá teszik egy ilyen utóellenőrzés lefolytatását. Az is helyes, hogy önmagában a biztonsági kockázatot nem feltétlenül mindig mint büntetést jelöli meg ez a törvényjavaslat, hiszen lehetnek olyan biztonsági kockázatok, amely ek adott esetben a személytől függetlenül bekövetkezhetnek, nem feltétlenül azért, mert ő valamilyen gonosztettre vetemedett, hanem lehetnek olyan életkörülmények, amelyek önmagukban biztonsági kockázatot jelentenek, és az helyes, hogy ilyenkor ezt nem bün tetésként kell felfogni.
