Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 24. hétfő (31. szám) - A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény, valamint egyes törvényeknek a nemzetbiztonsági ellenőrzéssel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. MOLNÁR ZSOLT, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2379 Nem jó választ ad egészen a másik alkotmányossági kérdésre az önök javaslata, és itt van még probléma. Hiszen a jogorvoslat kérdése, ahogy az utóellenőrzésnél megoldható és helyes, amit önök mondtak, a panaszeljárásnál az, hogy a N emzetbiztonsági bizottságnak visszaáll a korábbi hatásköre, még az is elfogadható, de külső jogorvoslati fórum hiánya, tehát a magyar független bíróság hiánya problémás. Itt külön felhívnám arra az esetre a figyelmet - hiszen válasszuk ketté ezeket a jogvi szonyokat. Ha valaki még nem volt nemzetbiztonsági ellenőrzés alatt, nem volt hivatásos vagy közszolgálati jogviszonyban, és úgy próbál ilyen jogviszonyt létesíteni, és biztonsági kockázatot állapítanak meg, akkor föl lehet esetleg vetni azt a kérdést, hog y ebben az esetben helyese a bírói út léte, hiszen itt még egy nem létező jogviszonyról beszélünk. Azonban szeretném felhívni a figyelmet arra az esetre, amikor valaki adott esetben évtizedek óta nemzetbiztonsági ellenőrzés alatt lévő szolgálati viszonyba n áll, és ott megállapítanak vele szemben nemzetbiztonsági kockázatot. Ilyen esetben a miniszteri és a Nemzetbiztonsági bizottsági út is kevésnek mutatkozik. Itt adott esetben valakinek az egész életét teheti tönkre, ha adott esetben alaptalanul állapítana k meg nemzetbiztonsági kockázatot. Ebben az esetben - és talán ez a legfontosabb kérdés, amiben majd konszenzusra kellene jutni - nagyon fontos lenne a bírói út megnyitása. Tehát, ha már fönnáll egy ilyen jogviszony, és valamilyen oknál fogva ennek a jogvi szonynak a megszüntetését eredményezi a nemzetbiztonsági kockázat, hogy ilyen esetben akár speciális bíróság, hiszen van már olyan bírói út titkosszolgálati eszközök alkalmazása esetén például, vagy minősített adatok megismerése esetén olyan speciális bíró ság, amely rendelkezhet olyan jogkörökkel, ami ilyen esetben felülvizsgálatra ad lehetőséget. Fontos, hogy ez a kormányzattól és a kormánytöbbségtől vagy adott esetben az ellenzéki képviselőktől függetlenül következzen be. Ezért nem helyes, ha a Nemzetbizt onsági bizottság mondja ki a végső szót, hanem jobb lenne ezt bírói útra terelni. Ilyen kijelölt speciális bíróságot létre lehetne hozni, amelynek legalább ahhoz legyen jogköre a mi javaslatunk szerint majd, hogy megsemmisítse az eljárást, és új ellenőrzés t hozzon létre. Mi sem gondoljuk azt naivan, hogy az lenne a helyes, ha egy bíróság fölülbírálná adott esetben a nemzetbiztonsági szakvéleményt. Az lenne a helyes, hogy ha olyan eljárási vagy szakmai hiba van benne, amelyet a bíróság, ez a speciális bírósá g észlel, akkor új eljárásban kelljen ezt tisztázni. Ehhez a jogorvoslathoz, ami egy ilyen kasszációs joghoz hasonlítana, szerintem alapvető érdek fűződik a jogbiztonság miatt. (Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Azt vettük észre, hogy azért ebbe a törvénybe belecsempészték más típusú jogviszonyok rendezését is. Ilyen érdekességként említeném az önkéntes tartalékos katonáknak a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál való alkalmazását. Ezt súlyos problémának tartjuk, ak kor is, ha ez nem a fő kérdés, de mégis jeleznénk azt - és itt képviselőtársaim helyeslő bólogatása mindig megnyugvással tölt el, még akkor is, ha a tőlem balra lévő padsorból érkezik , hogy nem helyes az, ha egy ilyen fontos kérdést a nemzetbiztonsági el lenőrzés kapcsán akarnak rendezni. Az önkéntes katonai szolgálatot alapvetően nem a nemzetbiztonsági ellenőrzés szabályai kapcsán kell módosítani. Külön vitát kell arról nyitni, hogy helyese és hol van helye az önkéntes tartalékos szolgálatnak. Ugyanilyen érdekes az úgynevezett kitiltási botrány ügyében a külföldi állam által foganatosított idegenrendészeti rendelkezés, ami a beutazási tilalomra vonatkozik. Ezt üdvözlendőnek és helyesnek tartjuk, hogy belekerül. Erre is egy sajnálatos ügy világít rá, hogy miért is van szükség ilyen típusú kérdések föltételére a biztonsági ív kapcsán. Az is helyes egyébként, hogy a biztonsági ellenőrzések száma, ha az A, B, C kategóriák megszűnnek, és egységes ellenőrzés lesz, akkor csökkenhet. Egységes rendszer van. Ennek a z indokoltságát természetesen figyelemmel kell majd kísérni, hogy nehogy ahhoz vezessen, hogy valójában a három kategória megszűnik, de még több ellenőrzés lesz, és mindenkit, akit korábban ellenőriztek, azt is ellenőrizni fogják. Tehát arra kell szerintem komoly hangsúlyt fektetni, hogy csak nagyon indokolt esetben, de akkor a legszigorúbb ellenőrzés következzen be.
