Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 19. szerda (28. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - ELNÖK: - MORVAI KRISZTINA európai parlamenti képviselő:
1869 javaslataink szerint ezeket a kockázatokat kiküszöböljük, és a szükséges törvénymódosításokat pedig elvégezzük. Ha ezeket megtesszük, akkor egészen biztosan jó úton járunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén felszó lalásra jelentkezett Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő, aki a Jobbik képviselőcsoportja időkerete terhére szólal fel. Megadom a szót, képviselő asszony. MORVAI KRISZTINA európai parlamenti képviselő : Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársaim! Ar ra szeretném önöket emlékeztetni, hogy a költségvetés megalkotásakor önök nemcsak makroszámokról döntenek, hanem a makroszámok mögött valódi emberek valódi történetei és valódi sorsuk van. Annak érdekében, hogy segítsem önöket, hogy beleéljék magukat ezekn ek az embereknek a helyzetébe, leveleket fogok fölolvasni, egészen addig, ameddig az időkeretem tart. A megszólítást azért fogom mindig mondani, hogy el tudjam egymástól a leveleket különíteni. (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) „Kedves Krisztina! Három műszakos munkarendben, sajtüzemben dolgozom, hét napból hat napot, egy nap pihenő. A nettó, amit megkapok a túlórával és a pótlékokkal együtt, pontosan 82 400 forint. Természetesen külföldi a tulajdonos, ha tehetné, szerintem a szó szoros értelmében a belünket is kihajtaná. Nagyon is tisztában vannak azzal, hogy Baranyában nincs lehetőség változtatni, és ezzel keményen visszaélnek. Látom a tulajdonos arcát, mikor ránk néz, mintha nem is venne minket emberszámba. Sok a nya dolgozik velem egy műszakban, többen panaszkodnak, hogy gyermekeik szomorúak, mert anyukájuk szinte alig van velük. Volt olyan eset, mikor egy édesanya jelezte a munkahelyén, nem tud túlórázni, mert kisfia verset mond, erre az volt a válasz: akkor ki v an rúgva. Természetesen a kisfiú hiába várta édesanyját az anyák napi ünnepélyre, ő nem érkezett meg. Én úgy látom, ma a nők nagyon nehéz helyzetben vannak, azok az anyák, akik egyedül nevelik a gyermekeiket, semmi és senki nem védi meg őket semmilyen form ában, ez pedig nagy probléma. És hogy a bér mire elég? A munkatársnőm egy nappal a fizetés után panaszkodott, 4 ezer forintja maradt meg a következő fizetésig, miután mindent befizetett.” „Tisztelt Morvai Krisztina! A családunk problémáját írom le önnek. F érjem 61 éves, 47 éves munkaviszonnyal rendelkezik, de csak 63 éves korában mehet el nyugdíjba. Szakközépiskolai érettségije van, a MÁVnál dolgozik mint műszerész. Télen a hidegben, nyáron a hőségben, mindezt havi 109 ezer forintos nettó fizetésért. Két g yermeket neveltünk, az egyik kétdiplomás közgazdász, beszél angolul, olaszul és franciául, sajnos munkahelye nincs, mert túlképzett. A másik gyerekünk rendszergazda egy egyetemen, a fizetése 98 ezer forint. Most nem tudjuk - kicsit hosszabb a levél, de egy másik részlete ugyanennek a levélnek , hogy most mi lesz velünk, ha a devizahitelünket ezen az árfolyamon akarják forintosítani, mert akkor szerintem, míg meg nem halunk, azt fizetjük. 63 ezer franknak megfelelő forintot, vagyis 9 millió 500 ezer forinto t vettünk fel 2007ben 15 évre, jelenleg még tartozunk 49 ezer frankkal. Ha ezt beszorozzuk a kormány által mondott 256,47 forintos árfolyammal, akkor 12 millió 567 ezer forinttal tartozunk.” S ugye, 9,5 milliót vettek föl. „Tisztelt Morvai Krisztina! Kérd ezte, milyen állásban keres az ember élhetetlen bért. Vákuumcsomagoló anyagot gyártó gyárban dolgoztam, korábban 80 500 forintért úgy, hogy az albérlet a javát elvitte. Sajnos elvárják, hogy az ember legyen mobilis, és ezt éhbérért várják el. Amíg esetlege s lakhatási támogatást megigényel az ember, addig elveszik a bürokráciában, utána mondvacsinált indokkal utasítják el. Jelenleg már beleuntam abba, hogy ha valahol nem éhbért keres az ember, ott úgy tönkreteszik egészségileg vagy mentálisan, hogy életkedve sem marad
