Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 19. szerda (28. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - ELNÖK: - MORVAI KRISZTINA európai parlamenti képviselő:
1870 huszonévesen. Így, ha önök gazdasági menekültnek nevezik, azzá váltam. Jelenleg 5 hete vagyok az Egyesült Királyságban, és 4 hete dolgozom.” „Tisztelt Képviselő Asszony! Kereskedelmi alkalmazott vagyok egy német diszkontláncnál, 6 éve dolgozom i tt, eladó a végzettségem. Elvárja a helyi vezetés, hogy mindennap legalább egy órával, nemritkán kettővel korábban teljesen önként és ingyen megjelenjen a dolgozó és vegye fel a munkát. A munkaközi szünetek nincsenek kiadva, esetleg 510 percre tud a pénzt áros kimenni, hogy egyen villámgyorsan egy zsömlét. Ma például 15 órától 22 óráig szól a munkaidőm, az a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2kor már felvettem a munkát, és jó esetben el tudunk jönni 22.30kor, de gyakori a 23 óra. Pörgős munka, egy ember végz i legalább kettő munkáját. A kezdő dolgozó kap ezért nettó 80 ezret, aki már több éve itt van, 116 körül, ami ugye, nem hangzik feltétlen rossznak, viszont, mivel 2 vagy 3 ember helyett kapkod és stresszel egy fő, plusz a munkaidő nincs valósan rögzítve, i nkább a botrányos kategória.” (Zaj az MSZP soraiból.) „Tisztelt Morvai Krisztina!” Úgy csodálkozom, hogy baloldali képviselőtársaimat ennyire nem érdekli az úgymond magyar kisemberek sorsa, és meglehetősen zavaró is, hogy ilyen megrázó történetek közben az ember nem tud koncentrálni, mert önök egymással beszélgetnek. (Dr. Kontrát Károly: Miért csodálkozik?) „Tisztelt Morvai Krisztina! Katalin vagyok, a Tescóban dolgozom műszaki eladóként.” Részletesen leírja Katalin a munkavégzésének a menetét, egy tipikus napot, de csak egy részletet olvasok föl: „Nálunk ki van adva, hogy a vevőkkel nem beszélgethetünk, röviden, gyorsan ki kell szolgálni, és menni árut tölteni. Hogy néz ki az árutöltés? Kihúzom a raklapot a raktárból kézi békával, a súly változó, körülbelül 200 és 1000 kilogramm között van, ami nagyon nehéz, a raklapnyi virágföld, fagyállók, vödrös festékek, autóakkumulátorok, ezeket is ki kell húznom az eladótérbe egyedül, körülbelül 70 méter hosszan. (14.20) Kandallók, mosógépek, hűtőszekré nyek, s a többi, ezt is mind előírás szerint egyedül. A megmaradt kisebb terjedelmű árukat, például mikrókat, porszívókat két méter magas polctetőre kell feltennem, három darabot egymás tetejére, és így tovább. Havi átlagfizetésem túlóra nélkül 87 724 fori nt. Ennyi a fizetésem 54 évesen - közel 40 évi kereskedelmi gyakorlattal - a Tescónál. Árufeltöltő, eladó, pénztáros és igavonó barom is vagyok náluk.” Egy másik asszony: „Kedves Krisztina! A fiam Egerben tanul. Sokszor voltam kénytelen azt mondani: kicsim , ne gyere haza, mert nincs mit enni, és mi is megfagyunk. Ezt is elmondtam a polgármester úrnak. Azt is, hogy jó néhányan tolongunk a közmunkáért, és olyanok kapják meg, akiknek lovas farmjuk van, faeladással kereskednek, és szerintem nem igazán erre a pé nzre van szükségük. Miután ezt elmondtam, kaptam egy hivatalos levelet, miszerint a közmunkafoglalkoztatásom ezennel megszűnt, fellebbezésnek nincs helye, hivatkozva arra, hogy már három hónapot dolgozhattam a három év alatt. Mivel nem kaptam munkát, így a következő évi felülvizsgálatban nem feleltem meg a kritériumnak, miszerint egy hónap munkaidőt fel kell mutatni, így segélyt se kaptam, egy fillér nélkül éltünk hónapokig, és nem tudnám megmondani, hogy hogyan. Felkerestem a szociális gondozót, aki nagyo n készséges volt irányomba, és ez év májusától közmunkás munkakört láthattam el hat hónapig 50 ezer forintért. Ennek is örültem, örültünk a lányommal, mert be tudtam szereltetni 15 ezerért egy kis cserépkályhát, és éhen se haltunk. A szociális osztály veze tője biztatására megigényeltem az éves segélytűzifát, amit a polgármester utolsó ténykedéseként visszautasított, mondván, hogy a közmunkával már jelentősen javultak az életfeltételeim.” „Kedves Krisztina! Pedagógiai asszisztensként dolgozom egy kispesti óv odában. Végzettségünk középfoknak felel meg, érettségi után még másfél év. Bérünk 8 óra 20 percre nettó 82 ezer forint. Egyedül étkezési hozzájárulásunk van, amit visszafizetünk az óvodai ebédre. Feladatunk egy 2628 fős csoportban az autista gyerekek felü gyelete, segítése, fejlesztése.”
