Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 18. kedd (27. szám) - Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvénynek az egyes kereskedelmi építmények engedélyezése fenntarthatósági szempontjainak érvényesítése érdekében történő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1758 támogatásukra, érdekeik érvényesítésére. Mindent meg fogunk tenni annak érdek ében, hogy az ő piaci környezetük javuljon, és minél nagyobb forgalommal tudják egyébként a magyar adófizetők érdekeit olyan módon szolgálni, hogy az adóbevételeket is növelik az általuk megtermelt profitnak köszönhetően. (11.10) Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a rövid, ugyanakkor társadalompolitikai és gazdaságpolitikai szempontból is fontos törvényjavaslatot, kérem, szíveskedjenek támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képvise lőtársaim! Most a képviselői felszólalások következnek, amelyek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 1515 perces időkeretben. Elsőnek megadom a szót Szatmáry Kristóf képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsol jon, képviselő úr! SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat lényegében a 2011ben az LMP által benyújtott törvényjavaslat folytatásaké nt, az akkor bevezetett hároméves moratórium továbbéléseként értelmezhető. Ezt azért kívántam itt a felszólalásom elején elmondani, mert azon túl, hogy természetesen, egyértelműen a Fideszfrakció a benyújtott javaslatot támogatja, arra kívántam volna ráut alni, hogy a magyar gazdaság és azon belül a magyar kereskedelem számára egy nagyon fontos olyan jogszabályról van szó, amely az Unió adta keretek között - bár alapvetően környezetvédelmi és területfejlesztési indokok alapján - pozitív hatással bír a magya r kereskedelem, azon belül is a magyar kiskereskedelem alakulására. Talán hosszan lehetne elemezni - de nem teszem meg, bár közel áll a szívemhez ez a terület - a magyar kiskereskedelem elmúlt 25 éves fejlődését. Aki ismeri, tudhatja pontosan, hogy ennek a z ágazatnak a gyökerei még valamikor a szocializmus utolsó éveiben gyökereztek, hiszen valamikor a 70es években, 80as évek elején elindított gazdasági reformok egyik lehetősége a magyar állampolgárok számára az volt annak idején, hogy önálló kis üzleteke t tudtak nyitni. Nagyonnagyon sok magyar ember élt ezzel a lehetőséggel, és ellentétben egyébként sok volt szocialista országgal, ahol ez a lehetőség nem volt meg, ez azt eredményezte, hogy a rendszerváltásra lényegében a magyar kiskereskedelem egy jelent ős része egy privatizált, erős vállalkozói réteg volt, lehet mondani, az egyik legerősebb és legtalpraesettebb a rendszerváltás utáni időszakban. És ezt ki is használták, hiszen ebben az időszakban még nem jelentek meg Magyarországon azok a nagy nemzetközi láncok, amelyek majd a 2000es évektől sorra szorították őket vissza, és egy teljesen új fogyasztási struktúrát hoztak Magyarországra. Itt amennyi előnyünk volt, ebből elég sokat sajnos a 90es években és a 2000es évek elején elvesztegettünk, hiszen nem tudtuk megerősíteni, nem tudtuk vagy csak részben tudtuk - egész pontosan így fogalmazható meg - a magyar tulajdonú kiskereskedelmet annyira megerősíteni, hogy az Európai Unióba való belépésünk után felvegyék teljes mértékben a kesztyűt, a versenyt a hozzá nk Nyugatról érkező, erőben, technológiákban, hatékonyságban sok esetben erősebb konkurenciával szemben. Ennek eredménye volt az, hogy sajnálatos módon 2010re a hazai kereskedelem - amely, mondom, egészen már a rendszerváltás korától datálhatóan döntő en magyar kézben volt, döntően kis üzletek, néhány üzlet tulajdonát jelentette, sok tízezer magyar családnak adott tulajdonosi oldalról jövedelmet és több százezer embernek részvételt a szektorban - jelentősen visszaszorult. 2004 után sorra jelentek meg az ok a nagy nemzetközi láncok, amelyek, még egyszer, a nyugati tapasztalatok,
