Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 11. kedd (25. szám) - A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz):
1601 azt gondolom, éppen azért, mert nehezen tudják átnézni vagy nehezen tudják áttekinteni azok, akik ezzel fogl alkoznak, ezt az óriási anyagot. Ön is bizonyította, képviselőtársam, hogy átnézte, tartalmas hozzászólásában érdemi gondolatokat fogalmazott meg, így tegyük fel, hogy egyébként a hozzáértők, az ezzel foglalkozók is ugyanezt tették, és egy ilyen előkészítő munka után jött ide ez a javaslat elénk. Én átolvastam ezt az anyagot, úgy gondolom, hogy így is van, sokak munkája és jól átgondolt munka eredménye ez a javaslat, ami előttünk van. Ugyanis amiatt is fontos ez a javaslat, és az igényekhez, a korhoz hozzái gazítani ezt a törvényt, mert egy nagyon fontos, életünket befolyásoló tevékenységről van szó, ugyanis amikor egy biztosító képviselője felkeres bennünket, az első dolog, amire hivatkozik, amikor egy biztosítás megkötésének jogosságára akarja felhívni a fi gyelmet, az maga a kockázat. Hirtelen betegség lehetősége, váratlan baleset, esetleg váratlan anyagi kár, példának okáért a mostanában egyre gyakoribb természeti katasztrófák, olyan gondatlanságból történő balesetek, mint például a vörösiszapkatasztrófa v olt. Tény, hogy olyan kockázatok vannak az életünkben, amelyeket nem látunk előre, nem tudunk velük kalkulálni, így egy biztosítással enyhíthetjük a kellemetlenségeket, a nehéz pillanatok okozta nehézségeket. De a pénzügyi szférában jelentkező kockázatoktó l vajon ki véd meg bennünket? Vajon mi a garancia arra, hogy egy biztosító minden esetben tude gyorsan és teljes összegben fizetni, és ha nem, tehát ha ez az eset fennáll, akkor van megfelelő tartalék, amelyből mégiscsak pénzéhez jut az ügyfél? A garancia egy jó biztosítási törvény lehet, egy jó törvényi szabályozás lehet. A biztosítási piacot eddig is szabályozta törvény, amely már az EUjogszabályokhoz igazodott. Ám ahogy a vezérszónoki beszédben is elhangzott, most a biztosításokra vonatkozó joganyag me gújítására van szükség azért, hogy a törvényben is megjelenjenek a pénzügyi válság óta felhalmozódott piaci és felügyeleti tapasztalatok. Egyrészt tehát uniós jogharmonizációról van szó, másrészt azonban ennek ürügyén fontosnak tartja a javaslat, hogy az ü gyfeleket, a fogyasztókat egy erősebb háló védje az esetleges visszaélésektől. Ahogy a banki hiteles esetében, a biztosítóknál is előfordulhat ugyanis, hogy a rámenős ügynök olyan biztosítási konstrukciót erőltet a tájékozatlan ügyfélre, amely egyébként ne m felel meg valós szükségleteinek vagy anyagi lehetőségeinek. Mindannyian tudjuk, hogy a biztosítási ügynöknek az a feladata, hogy „hozza a számokat”, és minél több kötést tudjon felmutatni. A biztosítón belül kialakul egyfajta versenyhelyzet, amely az ügy nököt is afelé tolja, hogy lehetőség szerint mindenáron szerződést kössön. Ez a magatartás a biztosító oldaláról magyarázható, de az emberek képviseletében a mi feladatunk is, hogy a minimumra csökkentsük az ügyfél kiszolgáltatottságát. Még akkor is, ha tu dvalevőleg a biztosítási piacon nincs akkora pénzügyi kockázat, mint a banki hitelek esetében, de természetesen itt is vannak kivételek, amikor életbiztosítással kötik össze például a hitelt. Az odafigyelés és az erős piacfelügyelet tehát ezért is nagyon i ndokolt. Most engedjék meg, hogy néhány fontos témát, változást kiemeljek ebből a kétségkívül terjedelmes joganyagból. Először az irányítási rendszerről szeretnék beszélni. Nem mindegy, hogy a pénzünk kinek a kezében van, ki kezeli azt. Sokszor érezhettük ügyfélként azt a biztosítási szférában, hogy bizony nem mindig a legalkalmasabb személyek intézik biztosítási ügyeinket. Noha arra nyilvánvalóan nem kérdezünk rá egy ügyintézés során, de sokszor lehet olyan érzésünk, hogy nincs megfelelő pénzügyi végzettsé ge, tájékozottsága az üzletkötőnek, aki éppen egy biztosítási, kvázi egy pénzügyi terméket ajánl nekünk. Kisebb felelősségi szint esetén talán ezzel még nem is lenne probléma, de az elvárható - és ezt a javaslat elő is írja , hogy a kiemelten fontos felad atkört ellátó személyeknek szakmai alkalmassággal és üzleti megbízhatósággal kell rendelkezniük. Ezért a tervezet előírja, hogy vezető állású személynek csak azt a személyt lehet kinevezni, aki büntetlen előéletű, szakmai alkalmassággal és üzleti megbízhat ósággal, legalább 5 éves biztosítási vagy vállalati gazdálkodási, illetve az államigazgatás pénzügyi és gazdasági területén szerzett vezetői gyakorlattal és felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik.
