Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 11. kedd (25. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény és a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
1580 Ennek az egységnek a megteremtése az én álláspontom szerint szinte minden területen lehetséges. A probléma mindig ott van, amikor az emberi behatolás és az em beri változtatások túlzott mértékűek és nem átgondoltak. Adott esetben azzal, hogy a kormány láthatólag fontoltan kíván ebben az ügyben előrehaladni, úgy gondolom, hogy ezt a szempontot figyelembe kívánja venni. De mindannyiunknak, környezetvédőknek, kevés bé környezetvédőknek valamit tudomásul kell venni. Ha az ország előrehaladását kívánjuk szolgálni, akkor nem mehetünk el amellett, hogy a rendelkezésünkre álló eszközök felhasználását nem vethetjük alá valamiféle olyan elméleti, sokszor semmivel alá nem tá masztott igényekkel, amelyek megakadályozzák azoknak az ésszerű és kellő kihasználását. A bányászatnál erről van szó. Én nem ma mondok itt beszédet először a bányászat érdekében, hanem azt kell mondanom, talán harmadszor vagy negyedszer. Az elmúlt fölszóla lásaim annak idején túl sok visszhangot nem keltettek, kormányzati körökről beszélek. Az, hogy most van valami olyan, ami a kormány részéről affinitást mutat ebbe az irányba, az az én számomra nem annyira meglepő, mint inkább örvendetes. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ha ez így van, akkor keresnünk kell azokat a következő lépéseket, amely következő lépések ezeket most már nem aprópénzre, hanem kifejezetten nagy pénzre tudják váltani, azaz olyasfajta előrelépést hozha tnak, amely az energiaszolgáltatás területén már komoly lépéseket jelenthet. Tisztelt Ház! Itt szóba került a palagáz ügye. Államtitkár úr külön fölhívta a figyelmem, hogy ha már ennyit jegyzetelek, el ne felejtsek a palagázról is néhány gondolatot elmonda ni, és azt gondolom, hogy erről tényleg szólni kell. Az a furcsa helyzet van, hogy miközben arra biztatnak bennünket, hogy zárjuk el az orosz gázt, mert pfuj, meg minden egyéb, arra talán nincs is szükségünk, hiszen az Egyesült Államok rettentő nagy erővel termeli ki a palagázt, következésképpen előbb vagy utóbb majd gyönyörűen el leszünk mi látva az Egyesült Államokból palagázzal. Ugyanakkor a saját palagázkincsünknek legalább azt a fajta feltárását, amely a jövő tekintetében valamiféle korszerű hasznosítá st jelentene, erőteljesen ellenzik. Nincs itt valami ellentmondás? - teszem föl én magamnak is és önöknek is a kérdést, mert azt gondolom, hogy van. Ez a palagázügy egyszer már elindult, ugye, emlékszünk mindannyian rá. A sajtó tele volt azzal, hogy milyen nagyszerű helyzet van, hiszen a fúrások és a feltárások azt igazolják, hogy Magyarországnak itt egy olyan kincse van, amely palagázkincs az elkövetkezendő időben az energiaszolgáltatásunkban talán meghatározó szerepet is játszhat. Aztán egyszer csak csönd esedett a dolog, azt mondták, nehézségek vannak, és egyszer csak elhalt az egész ügy. Én most arra biztatom a kormányt, hogy ha meglépte ezt az első fontos lépést mindazokon a területeken, ahol mód és lehetőség van arra, hogy az új lehetőségeket felkutassu k, a régieket meg feltárjuk és folytassuk, ott meg kell lépni ezeket. Meg kell lépni, mert akkor hiteles mindaz, amit jogi téren, mindaz, amit a stratégiai téren mondunk vagy tenni akarunk. Továbbá, tisztelt Ház, rá szeretnék mutatni arra is, hogy azért se nki ne essék valamiféle fatális tévedésbe. A benzin ára, az olaj ára az elmúlt időszakban lefelé ment néhány hete. De nem azért, mert több lett az olaj; nem azért, mert az olajkitermelés folytán valamiféle új olajkincsekhez jutott a világ, hanem egyszerűen a politika beleszólt ebbe az ügybe, és ilyen mozgásszinten, amely nem több azért, mint amennyi lehet egy 85 dolláros kitermelési ár és a 110120 dolláros kitermelési ár közötti különbség. Ebből ne vonjunk le véletlenül sem olyan következtetéseket, hogy en ergiabőség van a világban, hiszen valakire hivatkoztak itt, akinek az volt az álláspontja, hogy az energia nagy részét olcsóbban tudjuk behozni külföldről. Magyarország ma éppen arra készül, hogy a szuverenitása védelmében is, mindannyiunk védelmében egy e nergiafüggőségtől történő megszabadulási időszakot tudjunk átélni vagy legalábbis annak a korlátozását, csökkentését. Ezért szeretnék nagy nyomatékkal arra rámutatni, hogy igen, azok az energiák, amelyekről beszélünk, az alternatív energiák jó dolgok. Ma m ég a mi számunkra megfizethetetlenek többnyire. És azt kell mondanom, hogy lassan ki fog derülni, hogy Svédországnak, Németországnak is megfizethetetlenek, mert a változtatásoktól nem tudnak másként eltekinteni, nem tudják fenntartani a
