Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 3. hétfő (23. szám) - Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló 2013. évi CCXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1288 valami, ami az emberek rezsikönnyítéseit gyako rlatilag egy az egyben és egészében elvitte, hanem végre olyan stratégiai célok, mármár vízió látszik kibontakozni az egész mögül, amelynél csak a pénzügyi trükköket érdemes megvizsgálni, és azt, hogy például a korábbi gáztározókkal összefüggő vásárlások esetében, amikor kétháromszoros lett az eltérés az értékbecslés és a valódi érték között, ez hogyan fordulhatott elő, átszűrődneke az akkori hibák ebbe a törvényjavaslatba és kihatásaiba, és egyáltalán fordulhate elő még Magyarországon hasonló, ami előt t egyébként az akkori Számvevőszéki és költségvetési bizottság felelős ellenzéki tagjai értetlenül álltak. Magyarázatot azóta sem kaptunk arra, hogy különítsünk el biankó szavazással egy bizonyos összeget, aztán önök majd eltapsolják valamire, amiről rende lkezésre áll egy értékbecslés, amelynek vagy hiszünk, vagy nem, és amely cég értéke vagy annyi, vagy nem. Az idő sajnálatos módon minket igazolt, pedig egy rettenetesen fontos területről van szó. Hiszen mi a kiindulópontja ennek az egésznek? Gyakorlatilag már 199596ban a szocialistának mondott Hornkormány határozott az áram- és gázszolgáltatók külföldi kézbe adásáról, elképesztő körülmények között. Tudjuk, hogy a cégeket döntően német és francia, egyébként ottani állami kézben lévő társaságok vásárolták meg, összesen 485 milliárd forintért, ami elsőre talán egy nagy összegnek tűnhet, de még az akkori GDPnek is csak a 9 százalékáról volt szó. Tehát elmondható, hogy egy kis törpe, vacak összeget kapott Magyarország azért, amely befektetés a másik oldalról aztán négyöt év alatt megtérült ezeknek a külföldieknek. Azért is megtérülhetett, mert a befektetőknek 8 százalékos eszközarányos nyereséget garantált az akkori magyarnak nevezett kormányzat, elképesztő és arcátlan módon. Az a vicc is előfordult a későbbi ekben, hogy ebből kifolyólag felpörögtek a rezsiköltségek, a külföldi cégek elképesztő profitrátát tudtak felmutatni, és ahogy a méretgazdaságosság okán a hatékonyságuk is nőtt, ez a garantált eszközarányos profit még tovább csúcsosodott, egyes cégeknél 20 százalék fölötti mértéket megütve. Előfordulhatott az is - egyébként a vicc kategóriájába tartozik , hogy kikapcsolták az áramot egy akkori kormányszervnél, a Vidékfejlesztési Hivatal kaposvári kirendeltségénél, és az áramszolgáltató emberei öt percet ad tak adatmentésre a nemzetbiztonsági szempontból kiemelt védettséget élvező szervezetnél. Ilyen arcátlan és elképesztő helyzetek fordulhattak elő. Mindez annak az eredménye, hogy stratégiai magyar társaságok külföldi kézbe kerülvén a lehető legrosszabb gazdák kezébe jutottak, a végeredmény pedig az, hogy Magyarországnak egy olyan helyzettel kellett szembesülnie, hogy az elkótyavetyélt, kiárusított, elpazarolt, elvesztegetett vagyontárgyait most ilyesmi törvényjavaslatokkal kell megpróbálni v isszaszerezni. Állításom szerint ez a cél, a visszaszerzési cél helyes, de ennek a mikéntje egyáltalán nem mindegy. Nem látszik ugyanis egy reprivatizációs stratégia a kormányzat részéről. Azt látjuk, hogy minden évben felmérik, mi az, ami viszonylag könny en vagy viszonylag olcsón szerezhető vissza, erre elkülönítenek nagyjából egy stadionrekonstrukciónyi összegkeretet, és aztán megvesznek belőle valamit, amit tudnak. A helyzet az, hogy ez nem stratégia, ez tökéletesen esetleges, és hosszú távon nem biztos, hogy a stratégiai céljaink megvalósításához vezet. Azt is láthatjuk ugyanakkor, hogy azok az elképesztő aránytalanságok, amelyek az értékbecslések, a tényleges vételi árak és az elkülönítések között fellelhetők, legalábbis megkövetelnék azt, hogy egy egys éges minősítési rendszer alakuljon ki Magyarországon, legalább az értékbecslések tekintetében jussunk előrébb, láthassuk azt objektív mérce alapján, hogy egy ilyen vagyontárgy, ami egyébként magyar állami stratégiai tulajdon kell hogy legyen, mennyit ér, m ikor érdemes és milyen módon érdemes visszavenni. De továbbmegyek. Említettem azokat a közműcégeket, amelyek Magyarországról lapátolták, talicskázták ki a pénzt. Voltak kormányok, amelyek ezeket a szerződéseket aláírták. Kik vannak az ellenoldalon? - ha el számoltatásban gondolkodna a jelenlegi kormányzat, mint ahogy nem gondolkodik, de mi ezt nem fogjuk feladni; legkésőbb akkor fogjuk megvalósítani, amikor mi kapunk erre lehetőséget és felhatalmazást. (21.00)
