Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. szeptember 15. hétfő (14. szám) - Az autópályák, autóutak és főutak használatáért fizetendő, megtett úttal arányos díjról szóló 2013. évi LXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
128 személygépjárművekre ezt miért nem lehetséges kiterjeszteni. A hatékonyság alapján a költségvetés bevételei nyilván növekednének, ugyanakkor a díjköteles utakat használók is jól járnának. Csak annyit kellene ugyanis fizetniük, amennyit valóban közlekednek autópályán. Amíg azonban az egyszerű állampolgárok nem részesülhetnek a valóban igénybevételarányos térítési kötelezettség előny eiből, mivel magyarázható az, hogy az általuk vásárolható legolcsóbb matrica is 10 napra szól. Tehát jelen pillanatban 10 napra szóló matricát vásárolhatnak az autópályát használók, személygépkocsival közlekedők. Nyilván önök is egyetértenek velem abban, t isztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy semmilyen arányosság nem fedezhető fel abban a rendszerben, amelyben például egy hétvégi hazautazásra is tíznapos jogosultságot kell váltani. Vagy ha teszem azt, vegyünk egy eklatáns példát a nyár folyamán: Budap estről valaki le szeretne menni a Velenceitóra, mondjuk, egy szombati nap, akkor neki ahhoz, hogy az M7es autópályát használja, tíznapos matricát kell vennie. Nem fog tíznapos matricát venni, a régi 70es úton fog lemenni, ezzel növelve ennek az útnak a terheltségét, rontva az ott lakók komfortérzetét. Emlékeztetem önöket arra, hogy 2012. január 1jével éppen önök által került megszüntetésre az autópályahasználók körében meglehetősen népszerű, négynapos jogosultságot biztosító matrica, amelynek az akkori ára 1650 forint volt. Jelenleg a legolcsóbb a 2975 forintba kerülő heti, valójában azonban tíznapos jogosultság megváltása, amelyre abban az esetben is szükség van, mint ahogy említettem, ha akár egyetlenegy alkalommal történik a díjköteles útszakasz igén ybevétele. Tehát bármilyen kisebb távra felmegy egy személyautóval valaki az autópályára, köteles tíznapos matricát vásárolni 2975 forintért. Az intézkedések következtében az alacsonyabb rendű útszakaszok terhelése nagyságrendekkel megnőtt, amely értelemsz erűen a baleseti kockázatot is nagyban megnövelte, nem beszélve az ilyen alacsonyabb rendű utak melletti településeken élők komfortérzetének romlásáról, egészségügyi kockázatainak növekedéséről. Azt gondolom tehát, hogy indokolt lenne a rendszer ilyetén tö rténő igazságosabbá tételén elgondolkodnunk és erre vonatkozó javaslataikkal mihamarabb előállniuk. Arra gondolunk, hogy a személyautóval közlekedők dönthetnének arról, hogy tíznapos matricát vásárolnak, vagy választhatnák a természetesen reális áron megha tározott és megállapított használatarányos díjat az autópályákon. Szerintem ez használna a magyar autóstársadalomnak, sokkal inkább használna annak a tehermentesítésnek, amit az alacsonyabb rendű utak tehermentesítésére egyébként is fontos lenne már véghez vinni. Tehát ajánlom figyelmükbe attól függetlenül, hogy támogatjuk ezt a módosító javaslatot is, hogy esetleg ebben az ügyben is, amennyiben lehetne, lépjünk még ebben a ciklusban. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK : Köszönjük. Megadom a szót Sallai R. Benedek képviselő úrnak. SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ott folytatom, ahol Szilágyi képviselő úr abbahagyta, mert ha továbbgondolom ezt a kérdést, az is felmerül bennem, hogy egyáltalán a közutaka t miért nem adjuk vissza a társadalomnak. Miért nem adjuk vissza az embereknek? Miért kell az, hogy ezt a külföldi gazdaság elfoglalja tőlük lényegesen nagyobb közlekedésbiztonsági kockázatot teremtve és tönkretéve az utakat? Miért kell az, hogy a magyar k özutak túlnyomó többségén olyan külföldi kamionok sokasága járjon, ami nem a magyar gazdaságot segíti, hanem egyszerű tranzitországgá teszi a közutainkat. Arról beszélünk, hogy miért foglalják el, de én nem is erről akarok beszélni. Cseresnyés képviselő úr soksok számot mondott. Kíváncsi lennék, ha íratnék a parlamentben egy zht ebből, hogy milyen számok hangzottak el a felszólalásban, a sok számból ki menne át a vizsgán. (Dr. Józsa István: Én is!) Mert nem ezek az érvek azok, amelyek egyáltalán nekem fon tosak. Én nem arról
