Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. szeptember 15. hétfő (14. szám) - Az autópályák, autóutak és főutak használatáért fizetendő, megtett úttal arányos díjról szóló 2013. évi LXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
129 akarok beszélni, hogy jóe a mobil rendszer, vagy nem jó a mobil rendszer, vagy jóe a díj, vagy nem, hanem arról akarok beszélni, hogy miért olcsóbb egy kínai cipő, mint egy martfűi cipő. Arról akarok beszélni, hogy miért olcsóbb a szl ovák tej, mint a magyar termelők teje. Mert ezek a szállítmányozási szabályozások azok, amelyek ezt okozzák. (21.50) Sem a gazdasági kockázatokat és károkat, sem a környezeti károkat, sem a közutakban okozott károkat, sem pedig a társadalom számára okozott károkat nem fizeti meg az a mobilizáció, amit gyakorlatilag bújtatott támogatásokkal a magyar kormányok egymás után folyamatosan erősítenek. A Fideszkormány mindig beszél ilyenekről, hogy majd hogy erősíti meg a helyi gazdaságot, hogy erősíti meg a helyi termelőket, helyi élelmiszeripari fejlesztéseket hogyan fog támogatni, ugyanakkor meg azt látjuk, hogy mindezzel szemben a mai napig, miután a közúti áruszállítás valós társadalmi költségeit nem kell megfizetni, nem kell megfizetni az egészségkárosító hat ásával keletkező társadalombiztosítási többletköltségeket, nem kell megfizetni a közút fenntartásával kapcsolatos többletköltségeket, nem kell megfizetni a Magyarországon tönkrement helyi munkahelyeket, ebből adódóan ezek a bújtatott támogatások továbbra i s a gazdaságunkat gyengítik. Szerintem egy ilyen napirend kapcsán is arról kell beszélni, amiről szól. A kis- és középvállalkozásokkal érvelnek. Abban a roppant szerencsés helyzetben vagyok, hogy fideszesek mellett ülök itt a sorban, és mindig előszeretett el hallgatom, amikor az MSZPs képviselőtársaim képviselői felszólalásaikban az éhes gyerekekről meg ilyenekről beszélnek, hogy micsoda hatásvadász dolog meg ilyesmi, mondják mindig, a kis- és középvállalkozások emlegetése is hatásvadász dolog, semmi más. Miért van szükség arra, hogy a kis- és középvállalkozások ebből éljenek? Miért nincs helyben munkahely? Miért vannak arra kényszerítve, hogy viszonylag nem emberhez méltó munkával éjszakákon át sokszor úgy dolgozzanak, hogy ott lakjanak bent, a kocsikban? A gazdaságunk miért nem úgy fejlődik, hogy helyben megfizetett tisztességes munkahelyei legyenek a társadalom szereplőinek, a magánszemélyeknek, és miért abba az irányba megy el az egész, hogy a mobilizáció az egyik legfontosabb gazdasági mozgatóerő? Tehát a baj ezzel van. Ha azt kérdezik önök, én nyilvánvalóan a pártom támogatását követve minden bizonnyal támogatni fogom a jogszabályt, ugyanakkor nem értek egyet azzal, hogy ez elegendő lépés lenne annak érdekében, hogy megvédjük a magyar gazdaságot. Nem hi szem el, hogy ezek a díjak elegendők arra, hogy a magyar közutak biztonságát megteremtsük, visszaadjuk a közutakat a magánszemélyeknek, hogy legalább hétvégenként akik családi látogatásra vagy bármire készülnek, ne szembesüljenek kamionok kockázatával, meg szüntessük a tranzitországként való szereplést, és a Volner képviselő úr által mondott koncepciós tervek, amelyek, mondjuk, a vasúti közlekedésre és áruszállításra tennék vissza szabályozással és megfelelő díjfizetési rendszerrel a súlyt... - ezek a szimpa tikus megoldások, amikor ezek a károk nem keletkeznek. Cseresnyés képviselő úr reagált Schmuck Erzsébet képviselőtársam hozzászólására, hogy mire mennek ezek a források. Ugyanakkor lássuk be, hogy ezek a források nem mennek a magyar társadalom túlnyomó töb bségének életteret adó vidéki térségek bekötőútjaira, a három és négy számjegyű utak sokaságára. Mindaz, hogy gyorsforgalmi úthálózatot fejlesztünk, ez segíti a tranzitországi működést. Volt már erről szó, hogy a püspökladányi elkerülő út megépüle. Persze , hát az ott élőknek ez egy alapvető igénye, hogy a Romániából tartó forgalom ne tegye tönkre az ott élők mindennapi életét. Ugyanakkor mindazok, akik a természetes vidéki életet élik a kistelepülések sokaságában, ahol három, négy számjegyű közutak jönnek be, azoknak a felújítására, fenntartására, fejlesztésére nincs érdemi forrás, és ezek a források ehhez nem járulnak hozzá. Nem járultak hozzá nyolc évig, amíg MSZPkormány volt, és nem járultak hozzá az elmúlt négy évben sem, és ez az a mulasztás, amit a v idékkel szemben a közútfenntartásban igenis elkövet a kormányzat, mert mindezek a bevételek nem szolgálják feltétlenül azokat a célokat, amelyek megteremtése annak idején cél volt.
