Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 3. hétfő (23. szám) - A központi címregiszter létrehozásával összefüggő, valamint egyes igazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP):
1269 Egyébként egy rendkívül lényeges szabályozásról beszélünk, egy olyan szab ályozásról, amelynek a szükségességére már 2013 októberében felhívta a figyelmet Harangozó Tamás képviselőtársam, és ezt többször is megtette, s a kormány, minő meglepő módon, az áprilisi választások előtt, emlékeim szerint februárban, törvényben rendelkez ett a minimális rezsióradíjról, csakhogy az ennek végrehajtásához szükséges rendeleteket azóta sem sikerült kihirdetni. Ezeket júliusban közzétették a BM honlapján, és innentől kezdve nem történt semmi az égadta világon. A miniszterelnök úrnak nem sikerült a kézjegyével azóta sem ellátni ezeket a rendeleteket. S az a legszebb az egészben, hogy azzal a módosítással, ami most előttünk fekszik, teljesen elölről indulhat az egész folyamat. Tehát az, amit évek alatt nem sikerült megoldaniuk - itt egyébként 150 e zer emberről beszélünk, ilyenformán 150 ezer családot érinthet ez a kérdés , azt most megint elodázzák, hiszen a kormány most megint elölről kezdheti ezeknek a rendeleteknek a megalkotását, legyártását, és kérdés, hogy a miniszterelnök úr mikor látja majd el a kézjegyével. Hozzáteszem, hogy a miniszterelnök nem mindig fukarkodik ennyire az aláírásával, például a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat főigazgatóját olyan villámgyorsan sikerült kinevezni a kézjegyével és sikerült ezt a Magyar Közlönyben közzétenni, hogy még a főigazgatójelölt asszony bizottsági meghallgatása sem tudott megtörténni. Ilyen szempillantás alatt tud egyébként Orbán Viktor aláírni. Ennek ellenére július óta és év eleje óta nem sikerült semmilyen eredményt elérni azért, hogy a személy- és vagyonvédelmi ágazatban dolgozók áldatlan helyzetét, a szörnyű munkakörülményeit és a rendkívül alacsony béreket, a feketefoglalkoztatást a kormány meg tudja oldani. Azt gondolom, hogy ezekkel a kérdésekkel kellene érdemben foglalkozni, és végre érdemben f elelősséget kellene vállalni azokért is, akik ilyen munkát végeznek, és nem mindig a közmunkaprogramokkal kellene dicsekedni, hanem azoknak a jövőjével foglalkozzanak, akik napi sok órát keményen dolgoznak ilyen áldatlan körülmények között. Tehát azt javas lom, hogy villámgyorsan alkossák meg a szükséges rendeleteket, és végre érdemben foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Nagyon szépen köszönjük. Szólásra következik Kiss László képviselő ú r, az MSZP frakciójából. Parancsoljon! KISS LÁSZLÓ ( MSZP ): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Alapvetően három dologgal szeretnék foglalkozni. Az egyik az önkormányzati vagyon kérdése. Ebben a tekintetben egy kicsit cinikus a jogalkotás, amikor arról beszél, h ogy az ingyenesen átadható vagyonelemek körét kötelezően berakja az önkormányzati képviselőtestület hatáskörébe, miközben egyébként önök módosították úgy a törvényeket, hogy egész egyszerűen egy parlamenti törvénymódosítással bármelyik önkormányzat bármily en tulajdonát el lehet venni anélkül, hogy e tulajdon alapján bármelyik önkormányzat kártérítést kaphatna. Tehát miközben hoznak egy szabályt egy nehezen értelmezhető jogi szituációra, aközben önök tették azt lehetővé, hogy bármelyik önkormányzat bármilyen vagyonát önök kártérítés nélkül ellophassák. Arra, hogy ez mennyire jól működik a gyakorlatban, engedtessék meg, hogy felidézzem a III. kerületi önkormányzat példáját, ahol a rómaiparti gát ügyében nem sikerült olyan megoldást találni, amely a Fővárosi Ö nkormányzatnak, illetve a kormányzatnak megfelelt. Sem a helyi önkormányzat, sem pedig a helyi civilek nem voltak hajlandók azoknak a diktátumoknak, amelyekkel a kormányzat és a Fővárosi Önkormányzat bombázta őket, eleget tenni, éppen ezért gyakorlatilag a rómaiparti területet, ezt a nyomvonalat egész egyszerűen a főváros mindenfajta kárpótlás nélkül kisajátította. (19.30) Ezek azok a szituációk, amelyek tarthatatlanok. De gondolhatunk akár a Margitsziget kisajátításának esetére is, amelynek egy másik kerü leti önkormányzat, a XIII. kerületi önkormányzat volt az áldozata. Ebben az esetben, amikor tehát arról van szó, hogy a kormányzat gyakorlatilag egy egyszerű törvénymódosítással bármelyik önkormányzattól bármit ellophat, arról beszélni, hogy
