Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 28. kedd (22. szám) - Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1065 formák tekintetében; találunk olyan id őszakot, amikor nagyobb mértékben. De önmagában az, hogy ilyen kiugró aránytalanságok mutatkoznak, tehát az, hogy egy magyar kisvállalkozó adott esetben hatszornyolcszortízszer magasabb teherszinttel találkozik, mint egy itt lévő multinacionális láncolat vagy hálózat tagja, vérlázító és felháborító. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy azok a multicégek, amelyek Magyarországon tevékenykednek, továbbra is akadálytalanul szivattyúznak ki évente több mint 4000 milliárd forintot Magyarországról, a magyar embe rek befizetései, munkája után megtermelt nyereség jó részét adózás nélkül, különböző pénzügyi trükkökkel és hazugságokkal kicsalják az országból. Ilyen a gyártási technológia bérlése, ilyen különböző internetes és egyéb rendszereknek a bérlése, ahol felső kalap nincs, és Magyarország kormánya nem avatkozott be annak érdekében, hogy ezek a multicégek a nyereséget ne tudják kitalicskázni az országból, tehát ezek továbbra sem vesznek részt a közteherviselésben. Ezzel szemben önök 48 ilyen céggel úgynevezett st ratégiai megállapodást írtak alá, és adott esetben tízszertizenkétszer nagyobb munkahelyteremtési támogatásban részesítik őket, mint egy átlagos magyar kis- és közepes méretű vállalkozót. Ez önmagában felháborító. De nézzük azt, ami előttünk fekszik, rész leteiben! A törvényjavaslattal az egyik legnagyobb probléma az, hogy nem tisztázza, mi a pénzügyi kormányzat célja. Benyújtottak elénk egy olyan csomagot, amelynek lényegében nincs általános indoklása. Az általános indoklás azzal kezdődik, hogy milyen új t ípusú adóformák jelennek meg, de arról, hogy stratégiai szinten, víziók tekintetében mi a célja a kormánynak ezzel, mekkora bevételeket remél, mihez képest kíván elmozdulást foganatosítani, semmit nem tudunk meg. Vélhetően önöknél is egy rohanó jellegű, ad hoc jellegű munka folyt, hiszen körülbelül egy hét állt rendelkezésre egy nettó 176 oldalas, közel négyszáz paragrafus terjedelmű, 18 részletes melléklettel ellátott anyag feldolgozására; az összeállítás mikéntje is valami hasonló lehetett. De látható, ho gy még a jogalkotási törvényt is megszegik önök azzal, amit elénk letesznek, hiszen ennek is a 17. §a 1. pontja teljesen egyértelműen elmondja, hogy a jogszabály előkészítője előzetes hatásvizsgálat elvégzésével felméri a szabályozás várható következménye it. Önök ebből semmit nem tettek meg, legalábbis az indoklásban még az országgyűlési képviselők számára sem tesznek elérhetővé ebből egyetlen gondolatot sem. Mé g egyszer mondom: van egy olyan pontja ennek, amit lehet támogatni, ez a házassági adókedvezmény, bár a havi 5000 forint nevetséges összeg ahhoz, hogy a házasságkötési kedvet bármilyen fokon, bármilyen szinten fellendítse, de értékeljük ezt a gesztust. Ple csnit vagy kitüntetést is lehetett volna adni, körülbelül ugyanennyi lehetett volna a hasznosulása, de értékeljük. Ugyanakkor nem nyúlnak hozzá az egyik legbrutálisabb tételhez, az áfavilágcsúcsot jelentő 27 százalékos kulcsot ugyanis nem áll szándékukban módosítani, pedig az irreálisan magas forgalmi adó egyértelműen a korrupció melegágya. Magyarország gazdasági szerkezetének ismeretében pedig a problémák többségét az az elképesztő korrupciós fok okozza, ami a magyar nemzetgazdaságban tapasztalható. De viz sgáljuk meg azokat a különadókat, amelyekkel kapcsolatban önök - az államtitkár úrral együtt - folyamatosan azt hazudják, hogy nem kerülnek áthárításra, hogy ezt nem a magyar polgárok fizetik, ezt a szolgáltatók fizetik, a bankok, a multik fizetik. Ezzel s zemben akkor nézzük a Központi Statisztikai Hivatal adatait és a Magyar Nemzeti Bank kimutatásait, tehát két olyan szervezetét, amelyet ellenzéki elfogultsággal igen nehéz lenne megvádolni. A KSH szerint a pénzügyi szolgáltatások ára 2013ban mintegy 36 sz ázalékkal emelkedett, az idei év első felében pedig további 14 százalékos drágulást találunk. Másfél év alatt tehát a tranzakciós illeték miatt 55 százalékkal nőttek a bankhasználók költségei, ugyanebben az időszakban a tranzakciós illeték beszedési volume ne is hatalmas mértékben nőtt. A bankszektor tehát csak a pénzügyi szolgáltatásokból származó bevételei tekintetében 2013 egészében 121 milliárddal növelte a bevételeit, egy olyan időszakban, amikor az önök óriásplakátjai szerint elszámoltatták a bankokat, közelítettek a közteherviseléshez. Válságévekben ezek az intézetek százmilliárdos nagyságrenddel tudták a bevételeiket növelni! Hogy van ez? Úgy, hogy közben a tranzakciós illeték miatt egyébként nagyon sok bankszámlát megszüntettek a magyar állampolgárok , és olyan racionalizálások kerültek
