Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 28. kedd (22. szám) - Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1066 bevezetésre a rendszerben, amelyek egyértelműen mutatják, hogy az állampolgárok is reagálnak arra a pénzügyi és adócunamira, amit önök a nyakukba zúdítanak. Látható tehát, hogy ha csak a tranzakciós illeték áthárítását vizsgáljuk, akkor mit mond a Magyar Nemzeti Bank vezető elemzője: azt, hogy a 11 legnagyobb forgalmú hazai bank teljes mértékben áthárította ezt az illetéket, és a háztartásoknál az áthárítások mértéke nemcsak elérte, de meg is haladta a tranzakciós illeté k szintjét, jelesül a készpénzfelvételnél, az átutalásnál és a bankkártyás fizetéseknél is. Tehát a lakosság legszélesebb köre által leggyakrabban használt tranzakciós formák esetében az illeték mértékét meg is haladta az áthárítás. (13.10) Tehát ne hazudj ák azt, hogy nem történt ilyen, pontosabban hazudozhatják ezt a parlamentben, csak egyre kevesebben fogják elhinni. Az éves kártyadíj pedig a leginkább elterjedt betéti kártyáknál 1700 forintról 3000 forintos szint fölé is növekedhetett, de pár ezrelékes e lmozdulással is milliárdos tételeket lehet áthárítani a magyar lakosságra, csak ezt nagyon nehéz kimutatni, mert önök továbbra sem építettek ki egy olyan monitoringrendszert, ami heti szinten vizsgálná, hogy a különböző díjtételnövekmények mögött állnake valós piaci folyamatok avagy sem. Az úgynevezett népegészségügyi termékdíj helybenhagyásáról is lehetne beszélni, hiszen itt a gyártók úgy reagáltak, hogy leginkább trükköztek az összetevőkkel, tehát nem váltotta be ez az adó a hozzáfűzött reményeket, lega lábbis bevételi szinten nem, a fogyasztási szokások megváltoztatása tekintetében pedig minimális eltérés mutatható ki, sajnálatos módon. Én magam is nagy reményeket fűztem ehhez, de a megvalósításba valami hiba csúszhatott, hiszen nem váltotta be - még egy szer mondom - egyik hozzáfűzött reményt sem. A telefonadó pedig egy megmagyarázhatatlan típusú különadó, hiszen látható az, hogy az adó egy részét beépítették a szolgáltatási díjakba, de aztán a második Vargacsomagban, amikor már látták ezt az áthárítást, tehát önök is érzékelték, akkor tovább emelték ezt a díjat, tehát ezt az áthárítási cunamit engedték tovább folyni akadály nélkül. Ami a legdurvább viszont az előttünk fekvő, adózással kapcsolatos tervek tekintetében, az az, hogy 2015től egy 35 százaléko s mértékről jelentős mértékben, több mint 51 százalékra emelkedne többek között az Erzsébetutalvány, a Széchenyipihenőkártya, az önkéntes nyugdíjpénztári és egészségpénztári hozzájárulás, a helyi bérlet, az iskolakezdési támogatás és a munkahelyi étkezte tés közterhe egyaránt, tehát ez az egész kör egy brutálisan adóztatott termékcsoporttá válik, már ha lehet ezen szolgáltatásokat termékcsoporton belül említeni. Ez az intézkedés pedig pontosan azokat sújtja a legkeményebben, akik középosztálybeliek, esetle g alsó középosztálybeliek, vagy azért harcolnak, hogy ott tudjanak maradni. Tehát megint csak azt látjuk, hogy miközben az egykulcsos adózással, aminek a pozitív hatásai 85 százalékban Budapesten és Pest megyében csapódtak le, a gazdagabb emberek régiójába n és életében, életterében, addig látható, hogy itt megint csak az alsó középosztályt, megint csak a leszakadástól rettegő és joggal félő rétegeket terhelik indokolatlanul, miközben továbbra sincsen egy termelést támogató adórendszer. Látható tehát, hogy e l lehetne mozdulni innen, igenis, egy termelést támogató adórendszerrel, ahol nem több száz milliárdos átcsoportosításokat foganatosítunk az egykulcsossal azok számára, akik a legkevésbé szorulnak erre rá, hanem a mezőgazdaságot, a turizmust, az ipart, jel esül a feldolgozóipart olyan adókedvezményekkel lehetne és kellene erősíteni, amelyek révén új munkahelyek jönnek létre, a hozzáadott érték növekedhet, az elvándorlás lassítható, és ezen értéktöbblet igenis növelné annak a tortának a mértékét, ami a magyar nemzetgazdaság rendelkezésére áll. Abból az eddigi adóterhelési százalékos szint mellett is sokkal többhöz jutna a költségvetés bevételi oldala, akár még csökkenthetők is lennének az adóterhek hosszú távon, hiszen ez lenne a cél; de az mindenképpen igaz l enne, hogy ezt az elképesztő marakodást, ami a csökkenő
