Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 28. kedd (22. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1035 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő T/1707es törvényjavaslat összességében és nagyjából üdvözlendő célokat fogalmaz meg, azt gondolom, hogy támogatandó. A kritikáink igazából túlmutatnak magán a törvényjavaslaton, részben arra vonatkoznak, ami nincs benne ebben a törvényjavaslatban, illetve az előzményekre, amit egyébként már ellenz éki képviselőtársaim más hangütéssel ugyan, de egyaránt elmondtak. A törvényjavaslatnak a büntetővégrehajtási törvényt érintő módosításai négy nagy csoportba sorolhatók. Először is: a nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelés, így például a büntetőelj árás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról, illetve a 2001/20as tanácsi kerethatározat felvá ltásáról szóló 2012/29es európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetése. Másodjára: a bv új rendszerét segítő változtatások, így a végrehajtási folyamatban érintett szervek közötti kommunikáció és információáramlás szabályai vagy az iratbetekintés és m ásolatkészítés szabályai, a büntetésfélbeszakítás kérdésének rendezése, elítéltről készült összefoglaló jelentés megismerésének szabályozása. Harmadrészt: a javaslat a törvény eddigi szövegében meglévő ellentmondásokat, pontatlanságokat orvosolja. Negyed részt: a pártfogó felügyeletet érintő, időközben bekövetkezett változások átvezetése. Az új struktúrában a kormányzati feladatok megosztásra kerültek az igazságügyi és a belügyminiszter között, egyidejűleg a pártfogó felügyelői tevékenység eddig egységes s zervezeti kerete átalakul. Erre tekintettel vált szükségessé a Bvtv. kiegészítése és a büntetésvégrehajtási pártfogó felügyelők feladatkörének meghatározása. Ezen a ponton szeretném újra megerősíteni azt, amit a kormányzati struktúra átalakításánál elmond tunk. A pártfogói felügyelet természetes helyét továbbra is az igazságügyi tárcánál látjuk. Nem értjük és nem tartjuk célravezetőnek azt, hogy a hatáskörök megosztásra kerülnek. Azt gondolom, hogy amennyiben a pártfogói felügyeleti rendszer célját nézzük, teljes mértékben az igazságügyi tárcának a kompetenciájába tartozna a rendszer felügyelete, illetve irányítása. A büntetésvégrehajtási törvényhez kapcsolódik a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében bevezetendő különleges kegyelmi eljárás szabályozása is. Egyetértve azzal, amit Harangozó képviselőtársam elmondott, teljesen természetesnek vesszük azt, hogy az ilyen jellegű különleges kegyelmi eljárások teljességgel transzparensek legyenek, illetve a kegyelmi eljárásra vonatkozó lega lább lényeges adatok nyilvános, közérdekű adatok legyenek. Arról van szó, hogy egyrészt, ha magát a büntetőeljárást, illetve a büntetőeljárás nyilvánosságát nézzük, tehát a bíróság előtt lefolytatott büntetőeljárás nyilvánosságát nézzük, nem indokolható az , hogy a különleges kegyelmi eljárásra ezek a nyilvánossági szabályok miért nem alkalmazhatók. Másrészt pedig, hogyha az állami főhatalomnak egy ilyenfajta megnyilvánulásáról van szó, pontosan annak érdekében, hogy a célját betöltse a kegyelmi eljárás, azt gondolom, hogy múlhatatlan, hogy az állampolgárok minél szélesebb köre meggyőződhessen arról, hogy milyen érvek alapján születik meg egy kegyelmi döntés. Én azt gondolom, hogy ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ez az intézmény a társadalmi funkcióját betölth esse. A jövőben a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt, életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személyek esetében egy különleges, nem kérelemre induló kegyelmi eljárást kell ugyanis lefolytatni, ezzel biztosítaná a magyar jogrendszer a strasbourgi bíróság Magyar kontra Magyarországügyben hozott ítéletében előírt követelményt, miszerint a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés esetében legyen olyan eljárás, amelynek révén, ha a szabadságvesztésből már megfelelő hosszúságú idő eltel t, vizsgálható legyen, hogy a büntetés büntetőpolitikai indokai továbbra is fennállnake. Végül szintén a Bvtv.hez kapcsolódó újítás a reintegrációs őrizet bevezetése a bv. intézetek telítettségének csökkentése és a fogvatartottak társadalmi beilleszkedés ének elősegítése érdekében.
