Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 28. kedd (22. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1036 A Btk. módosítása jórészt pontosít, jogharmonizál, a büntetőeljárási törvény módosítása egyrészt kipucolja az időközben a Bvtv.ben szabályozás miatt végrehajtási jellegű rendelkezéseket, másrészt szintén EUs irányelvvel való összhang megteremtését szolgálja. A szabálysértési törvénnyel is harmonizálja a javaslat a büntetővégrehajtási törvényt. E tekintetben ellentmondás volt, hogy a Be. értelmében, ha a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vád tárgyává te tt cselekmény szabálysértés, és ezért a vádlottat felmenti, a szabálysértést elbírálja. Ezzel szemben a szabálysértési törvény szerint a katona által a szolgálati viszony tartama alatt a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett s zabálysértést - a szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés kivételével - fegyelmi eljárás keretében kell elbírálni, azaz a bíróság ilyenkor nem jogosult eljárni. Szeretném megjegyezni, hogy ezt a megkülönböztetést továbbra sem tartjuk indokolt nak. Nem tartjuk indokoltnak azt, hogy miközben a bírósági szervezetrendszeren belül is vannak külön katonai tanácsok, a katonáknak a szolgálattal összefüggésben elkövetett szabálysértései esetében a bírói út, illetve a bírói felülbírálat lehetősége miért kizárt. Azt gondolom, hogy nem indokolható megkülönböztetés az, hogy az ő esetükben a bírósági eljárást egy fegyelmi eljárás váltja ki. A büntetőnyilvántartási törvény esetében a módosítások egy része a nemzetközi együttműködést fejleszti, más szabályok a nyilvántartási rendszer fejlesztését célozzák, végül pedig vannak olyan módosítások, amelyeket a joganyag belső összecsiszolásának, koherenciájának szándéka motivált. A kritikánk egyrészt vonatkozik arra, ami itt az elmúlt években történt a tész, tehát a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés vonatkozásában. Először is szeretném újfent rögzíteni azt, amit két évvel ezelőtt elmondtunk, hogy ez a rendelkezés, tehát a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak azért nem lett alaptörvényellenes, m ert önök időközben az alaptörvénybe ezt a rendelkezést beleírták. (10.50) Szeretném egyértelművé tenni azt, hogy a felülalkotmányozás - amit ebben az esetben is elkövettek két évvel ezelőtt - gyakorlata a jogállamiságot fogalmilag kizárja. Egy olyan ország ban, ahol a kétharmados hatalom bármikor, amikor attól tart, hogy alkotmányos korlátba ütközik, azt a szabályt, amiről úgy tartja, hogy adott esetben beleütközik egy alaptörvényi rendelkezésbe, beemeli az alkotmányba, egy ilyen országban az alkotmány nem v éd meg semmitől. Ezért mondtuk azt két évvel ezelőtt is, hogy Magyarországon az alkotmányosság megszűnt, nem lehet beszélni jogállamról, mert egy olyan alkotmány, egy olyan alaptörvény, amelyik a saját alkotóját nem köti, hiszen bármikor gátlás nélkül felü lalkotmányozhat, az az alkotmány nem alkotmány a szó tartalmi értelmében. A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság az egyezmény 3. cikkének sérelmére hivatkozott, tehát senkit sem lehet kínzásnak vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. A bíróság szó szerint a következőket mondta ki: az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt fogvatartottnak joga van arra, hogy a büntetése kezdetén tudja, mit kellene tennie ahhoz, hogy a szabadságra bocsátásának lehetőségét megvizsgálják, és hogy milyen feltételek mellett - értve ez alatt azt is, hogy mikor - kerül majd sor a felülvizsgálatra vagy kérheti azt. Szeretném azt is világossá tenni, hogy teljes mértékben vitatjuk azt az álláspontot, amit jobbikos képviselőtársunk most is elmondott, hogy önmagáb an egy ponton túl a büntetések, a büntetési tételek szigorítása és a közbiztonság helyzete között szoros kapcsolat állna fenn. Ezt önök rendre elmondják, de soha semmivel nem támasztják alá. A másik oldalról viszont érdemes figyelembe venni, hogy akkor, am ikor például a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság vagy adott esetben a magyar Alkotmánybíróság, ha erre az alkotmányozó hatalom neki lehetőséget biztosított volna, az emberi méltóság sérelmére vagy az embertelen bánásmódra hivatkozik, akkor itt olyan alapvető értékekről beszélünk, amelyek sérthetetlensége más jogterületeken, más helyzetekben bármely embert, nem csak bűnelkövetőket, nem csak normasértő
