Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 28. kedd (22. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1033 Azt látjuk, hogy eljön az ősz, és önök beterjesztik azt a javaslatot, amely - és ebben egyet kell értenem az előttem szóló MSZPs vezérszónokkal - valóban eltörli a tényleges életfogytiglan intézményét. Mert hiszen nem tudjuk máshogy ért elmezni azt a rendszert, amely 40 év után kétévente kötelező jelleggel felülvizsgálná a tényleges életfogytiglan rendszerét. Lehet, hogy ezt egy kegyelmi kérvény keretében teszi, de önmagában az a tény, hogy ez kétévente sorra kerül, nem, mondjuk ötévente vagy tízévente, azt sugallja, mintha olyan gyakran és kötelező jelleggel ezek az eljárások beindulnának, hogy mármár csak az a kérdés, hogy mikor szabadul az elkövető. Márpedig, ahogy elmondtam, önök vagy a Fidesz tavasszal nagyon jól látta, hogy mi az em berek véleménye, bizonyos elkövetők esetében, akiket tényleges életfogytiglanra ítéltek, nem engedhető meg az, hogy ők szabaduljanak. Nem értem például, hogy ha valaki egy kisgyermeket különös kegyetlenséggel megöl, és megbánást nem tanúsít, akkor, mondjuk , 40 év után mi az a büntetőpolitikai indok, hogy ő szabaduljon. Mi változik meg? Feltámad az a kisgyermek? Vagy megbánta bűneit? Nem tudom elképzelni, hogy mi az az új szempontrendszer, amit itt be lehet hozni. Nem arról van szó, hogy kiderül, nem ő volt az elkövető természetesen. Itt arról van szó, hogy újragondolják, vagy újragondolásra adnak lehetőséget az ítélet kapcsán. Itt szerintem nem érdemes humánumról beszélni, és itt nem csak a gyermekek irányába elkövetett bűncselekményekre gondolhatunk. Mert s ok olyan bűnelkövető van, aki mondjuk, emberölés miatt bekerült, és letöltött valamennyi büntetést. Korábban ezt meg lehetett úszni enyhébb büntetésekkel, most valóban valamivel szigorúbb büntetéseket szabnak ki, de mondjuk, 1015 év múlva kijön vagy adott esetben még ennél is korábban, újra gyilkol, és újra bekerül. Ezt többször megtette, és nem bánta meg, akár elmondja a börtönben, hogy ő semmiféle megbánást nem tanúsít, és ha kijön, akkor is bűncselekményeket fog elkövetni. Ezekben az esetekben tulajdonk éppen nincs arra lehetőség, hogy valódi, tényleges életfogytiglannal lehessen ezeket az embereket sújtani. Úgy gondolom, nem ez az, amit az önök választói elvárnak, és nem ez az, ami Magyarországon a közbiztonságot meg tudná teremteni. Mert valljuk be, az utóbbi időszakban hiába szabnak ki egy árnyalattal szigorúbb büntetéseket, a közbiztonság továbbra sem állt helyre. És pont az ilyen intézkedések, az ilyen megfelelési kényszer, és ebben az esetben úgy érzem, a túlzásba vitt megfelelési kényszer vezethet o da, hogy valóban úgy érezhetik a bűnözők, hogy az ő jogaik előrébb valók, mint az áldozatok jogai. És itt nemcsak a speciális, hanem a generális prevencióról is beszélni kell. Hiszen azt is meggátolhatnánk, hogy a jövőben adott esetben valaki egy ilyen súl yos bűncselekményt elkövessen. De rátérnék olyan pontokra, amelyek egyébként ebben a törvényben szerepelnek, és túlmutatnak ezeken a főbb pontokon, amelyeket elsoroltam. Módosító javaslatokat is beterjesztettünk, beterjesztettem természetesen itt a Házban, ugye, részletes vitára már nem kerül sor, de ki szeretném emelni még néhány felvetésünket. Úgy gondoljuk például, az jó, hogy a jövőben lehet kérni, és ezt a bv. törvénybe és a büntetőeljárásról szóló törvénybe is beemelik, hogy az élet, testi épség ellen i, öt évet meghaladó szabadságvesztésre ítélt elkövető szökése, szabadulása esetében értesítsék a sértettet. Mi úgy gondoljuk egyébként, hogy ez lehetne automatizmus. Tehát nem feltétlenül kell itt külön kérelemre várni. Nem minden esetben van meg a lehető sége, illetve lehet, hogy az elméleti lehetősége megvan, hogy ezt a kérelmet jelezze a sértett, de nem mindig van a sértettnek jogi képviselője, nem mindig érti meg azt, hogy számára pontosan milyen lehetőségek nyílnak meg. Sok esetben, úgy érzem, nem fogn ak élni ezzel a lehetőséggel, ha ez nem egy automatizmus. Ezt át kellene gondolni. Nem hiszem, hogy olyan nagy adminisztrációs terhet róna az eddigi rendszerekre, ha már ezt nyilvántartják, hogy automatikusan jelezzék az ilyen elkövetők szökését vagy szaba dulását. Apróságnak tűnik, de jómagamnak tetszett az, hogy úgy szabályozzák a lőfegyverhasználatot, itt a bv. törvény módosításáról beszélek, hogy lőfegyverhasználatnak csak a szándékos, személyre leadott lövés minősüljön. Ez fontos szabályozás lehet, és p ontosítja a lőfegyverhasználat körét. Azt már kevésbé értettem, lehet, hogy a jelenlegi gyakorlatot írják le, de akkor ez jelen pillanatban nem
